Felemás érzéseim vannak az újságírók jogosnak tűnő (na jó, az) elégedetlenségével. Az újságírás jellegzetesen az a szakma ugye, aminek szája van a 'közfül' felé: akármit mond, a legkisebb szart is hallhatjuk. A gyári melósoknak nincs közvetlen csatornája, (sem pl. a merci gyárban, sem a nemrég bezúzott gödi Samsugban stb.) amin elmondhatnák a bánatukat, pedig egyrészt sokkal többen vannak, másrészt kisebb is a túlélési esélyük, mint az újságíróknak. 

Úgy is lehet ezt a látszólag új tendenciát értelmezni, hogy a megszűnő, elavuló, eljelentéktelenedő szakmák indikátorai közé a technikai fejlődés mellé észrevehetőbb, brutkó nagy ötvenkettes lábbal belépett a politika is. 

Drága szakma ez (fotó a netről)

Az az újságíró, aki az ellehetetlenedés miatt panaszkodik, álljon össze a haverjaival és csináljanak más, független blogot, blogcsoportot: ingyen van. De ajánlható nekik a Wordpresst is, amivel már - szintén ingyenesen - egész portált tudnak kis tanulással kreálni. És jé, az valóban független lehet. 
Ha mindez nem megy, akkor tessék más, termelő szakmát tanulni, amivel pénzt lehet keresni.

Szabadságról, liberalizmusról ábrándozni és ezeket követelni szép dolog, de néhány esetben visszatetsző is lehet, amikor ott van végre az orrunk előtt: tessék regisztrálni ingyenesen akár külföldi oldalon és megszórni az igazság után vágyakozókat a tartalommal. Jogosan lehet fikázni, utálni pl. a Kurucinfót (ki az, aki még soha nem olvasott bele, akár csak közvetetten is?), de a megjelenésének - kézenfekvő - körülményeit úgy látszik el kell még tanulni a leghangosabb tüntetőknek. 

Sáling Gergő még mindig nem szólalt meg. Köti a szerződése. Pedig. Holott. Most akkor mi is van, Emberek?  

A sosem volt függetlenségről egy személyes sztori

Annakidején még a '90-es években sznob filmrajongó voltam, és valamilyen irományom folyományaként a nagyszerű Reményi József Tamás hívott, hogy írjak a Filmvilágba. Amikor végre rászántam magam, hogy bekopogjak náluk, ő már nem volt ott, de a nem kevésbé nagyszerű Gelencsér Gábor szívesen fogadott. Írtam is ezt-azt, apróságokat piszkozatba nagyrészt, amiket jópofának, simán közölhetőnek tartott a jónevű olvasószerkesztő. Aztán egy személyes beszélgetés alkalmával elmondta: jók a filmes szövegeim, van azonban egy kis probléma. A Filmvilágnak vannak ugye szponzorai, támogatói. És ő elsősorban csak azoknak a fiatal tehetségeknek a szövegeit publikálhatja, akiket ezek a szponzorok tolnak, hoznak magukkal a laphoz. 
Így még viszonylag gyerekfejjel megtanultam, mi is az a 'függetlenség', mi az a protekció és hogy mi az igazi különbség a liberálisabb felszínű és a humortalanabbul, udvariatlanabbul - így gyakorlatilag egyenesebben - elutasító, kirekesztő médiaszervezés között: csak ez az utóbbi három.