Schilling Árpád a Narancsban a Zsidófeszt Petrás-botrányával indít, aztán valahogy Schiffert veszi elő.

Hát, én bírom ezt a Schillinget, de úgy érzem, összemos dolgokat vagy igyekszik sarkítani ott, ahol az nem olyan egyszerű. Nem ismerem Petrást, de lehet, hogy valóban életében nem foglalkozott mélyebben politikával, meg rossz helyre született fiatalok (kétes eredményű) megtérítésével, ezért elment énekelni arra a szigetre. Ha nagyon ideológiai megközelítésű lenne, mint itt pl. Schilling, akkor azt is válaszolhatná, hogy 'bízott a csángó balladák művészi erejében, ami világosságot hozott a butaságban tobzódók közé'. Nem határolódott el anno? Hát miért nem segített annakidején Schilling vagy más jobb érzésű megmondóember Petrásnak, hogy a valószínűleg jószándékú, de ideológiailag 'képzetlen' művész fejlődhessen? Nem lehet, hogy Petrás 'innen' nézve nagyjából le van ejtve, mit csinál(t), miből is áll az ő hagyományosnak nevezhető művészete?

Ami pedig egész egyszerűen félreértelmezés - holott egy elég kitűnő rendezőnkről van szó: "Schiffer András politikus jár az élen, hogy megengedőnek kell lenni a történelemhamisítókkal" - ez marhaság: megpróbálni beszélni velük, érvekkel, tényekkel szembesíteni a történelemhamisító embereket az nem egyenlő a "megengedéssel". Inkább lehet(ne) szélmalomharcnak nevezni, de szerintem éppen ez a tisztességes magatartás: próbálni beszélni velük. Mert amit Árpád javasol, az gyakorlatilag a szellemi, közéleti likvidálás - 'fehérgalléros népirtás'.

Másik gyönyörűség Schillingtőll : "Ha jól értem Schiffer Andrást, akkor ma már az is kérdés, hogy egyáltalán mi a baj mindezzel"
- Nem, rosszul érti. 'Mindez': baj. Úgy, ahogy a tabusító és 'reflexszé tanult' merev elfordulás is az. Mindkettő a népmesék fekete-fehér világát idézi. Szerintem Schiffer nem azt mondja, hogy mindez (a rasszizmus, a szomorú szélsőséges jelenségek, a butaság - és a zsigeri reakciók bármelyik oldalról, etc) ne lenne baj, hanem azt, hogy valahogy el kell jutni az ilyen rögeszméket valló emberekhez is azon a tudati szinten, amelyen a világhoz valahogyan kapcsolódnak, és azon a ponton kell kezdeni a kommunikációs kísérletet. Schilling olyan határmezsgyét feszeget, ahol a vizsgált személyre rásüthető egyaránt az is, hogy 'áruló', meg az is, hogy 'tanító'. Nem tudom, mennyire értelmes az ilyen tipikus gumihelyzeteket vádként felhasználni: én ilyenkor mindig a vádló politikai elkötelezettségét veszem észre, ahogy a szája íze szerint kihasználja a szituációt (ha van rajta sapka azért, ha nincs, akkor meg azért). 


Kedves Árpád, legyél igazságosabb és ne szoruljon ökölbe a kezed reflexből.