Az éghajlatra és a telekárakra hivatkozva igen béna minőségű egy átlagos vietnámi lakóház kivitelezése. Felhúzása töredékébe kerül egy hasonló alapterületű, kontinentális körülmények között épített háznak. Harmincnyolcas, sőt negyvenes tégla 10 centis polisztirol szigeteléssel mint alapkövetelmény? Bruhaha. Jó, ha tízcentis az a fal 1-2 centi vakolattal, amiben már a díszítőréteg is benne van. Persze, hideg nincs, de hőség annál inkább, márpedig szigetelés ahhoz is úgyanúgy dukálna.

A vázat adó betonoszlopok, erkélytartók is igen vékonkák, mondjuk jól telenyomják betonvassal. A földterület drágasága miatt tehát hártyaszerűek a falak, hogy nagyobb belteret nyerjenek, de ha nem az összeépült (miközben azoknak is van önálló homlokzata legalább), hanem különálló fallal, falakkal rendelkező házakat vizsgáljuk, akkor megdöbbenhetünk például azon is, hogy a légkondit szinte folyamatosan üzemeltető házak milyen óriási mértékben pazarolják az energiát. Nagyobb bank- és állami épületek előtt elhaladva érezni, hogy azok konkrétan hűtik az utcát. Nemcsak a falak minősége és szigetelése, de a felhasznált nyílászárók is általában pocsékak. Hőhíd? Ugyan már! Sima zártszelvényből hegesztett, festett vaskeretekben figyelnek a szimpla ablaküvegek, sokszor szép páralecsapódástól homályosan. Thermopan üvegezést itt nem használnak még a németnek mondott, műanyagprofilos nyílászárók esetében sem. 

A képeken látszik, hogy használnak Ytongot vagy legalábbis ezen a német technikán alapuló habkövet. A probléma az, hogy az Ytong 8 cm-es vastagságban nem igazán erős. Ezt így válaszfalnak, belül lehetne alkalmazni.

Ezek a házak Saigon határában épülnek, kifejezetten alacsony jövedelmű családok részére. Amikor fölkerül a parasztvakító díszítés, még valahogy ki is néz, de fene tudja, hogy például a hegesztett tető és tetőtartó mennyire bírja majd a páratartalmat. Mindenesetre jó meleg várható a második szinten a "Lindab" (fémtető) alatt.