Most olvastam a zindexen, hogy a magyarokat 'hivatalosan is savanyújóskává' választották (na persze, a brittudósok).

Hát ja, van benne valami, mindenesetre kevésbé kellene köldöknézegetősnek lenni, miákolni és örökké sírni valamin. Tessék megnézni ezeket a vieteket. Ránézésre mindegyik itt volt már az amerikai háború alatt is. És már a '990-es években visszaengedték az amikat: mert előre akartak mindig is menni, a harag és fájdalom örökös tartása, a 'nemfelejtek' attitűd lehet szép és nemes esztétikailag - máshonnan nézve viszont oktalan nemzetpusztuláshoz vezet, nemzetközileg pedig nevetségességhez.

Nem a génjeik miatt, hanem az optimista és az életet nem túlbonyolító, 'egyszerű' szemléletük miatt maradnak idősebb korukra is egészségesebbek a magyaroknál. A harag, a bosszankodás, a kesergés mind-mind olyan méreg, ami a lélek mellett a testben is felgyűlik és elnehezíti azt. 

Ezek a képek egyetlen parkban készültek (Lý Thái Tổ, Bờ hồ - vagyis a Hoan Kiem-tó). De reggel és este a város összes parkja megtelik a különféle korú, testet mozgató vietnámiakkal.