A viet vasúti vagon belülről
Take it easy :)! Borzalmas. A MÁV közelmúltbeli vasúti kocsijaira még sokan emlékszünk. Az ottani vicces állapotok, a beragadt ablakok, az érinthetetlenül dzsuvás bizbasz kilincsek, foggantyúk, a vécéről nem is beszélve – mindez együtt köszön vissza csálén és slamposan arra a magyar turistára, aki felmerészkedik egy ilyen keskeny nyomtávon futó ősfosszíliára, amit vietnámi személyvasúti vagonnak hívnak 2o13-ban.
A még a magyar „Szili” (V-43) által vontatott kocsik kategóriájába tartozó vagonok világába csöppenünk vissza, egyesek balatoni utazásokra, a többség egyéb viszonylatokra emlékezhet – ez itt azoknál hervasztóbb nemcsak a minőség, de az utazással eltöltendő idő miatt is. Az időhosszt jelentősen befolyásolja a tény, hogy a viet vasút a fővonalon is csak olyasmi, mint a Budapest-Veresegyház-Vác viszonylat: egyvágányú, tehát minden pisilőbokornál ellenvonatot vár.
Hagyjuk a finomkodást az első osztállyal meg a fekvőhelyet kínáló (3-3 egymás fölött!!) kabinokkal, és vegyünk jegyet egyenesen a fapadra, légkondi nélkül! A fapad konkrétan fapad, nem olyan kis puhány dolog, mint a fapados légitársaságok világa. A háttámlák derékszögben merednek a mennyezet felé, festék rajtuk, mint városi parkok padjain, sokszor újrafestett, halmozódó rétegekben, imitt-amott kikandikáló csavarfejekkel. Az ablakon rács, aminek a lyukmérete a legjobb ahhoz, hogy fejfájást kapjunk a szemünk fókuszálási zavara miatt, amikor ide-oda ugrál a rács és az amúgy gyönyörű és örökzöld vietnámi tájkép között. Ahogy elnézzük ezt a rizsföld-elárasztós gazdálkodást, rádöbbenünk, hogy Vietnám vízben gazdag ország. Nincs gyors folyású, energiatermelésre alkalmas folyója, de ami víz van, azt jól hasznosítják a rizsföldön, a haltenyésztésben és egyéb zöldségtermesztésben egyaránt. Itt még nemigen látni haszontalanul parlagon hagyott földeket, mint odahaza.
Nha Trang ("nyá csáng") vasútállomása
Az őszinte fapad légkondi nélkül (mennyezeti ventillátorokkal) a legvacakabb osztály. Utána jön a fapad légkondival, majd az alapból légkondis szövetüléses vagon. A fekvőhelyes megoldásnál – ezek a legdrágább kategóriák - is választhatjuk az olcsóbb, kemény deszkát, illetve a matracos kényelmesebbet.
A Hanoi-Saigon távolság 1726 km vonattal. ’Gyorsvonattal’ minimum 29 és fél óra, az átlagosak 36 órát mennek. A legdrágább jegy 1 .99o. ooo dong, ami kb. 2o ezer Ft, a legolcsóbb 577 ooo dong, kb. 6 ezer Ft 2o13-ban. Ehhez képest már 1,2 millió dong körül repülőjegyet is lehet venni.
A kaja a vasúton csakolyan, mint a miénk: drága és nem biztos, hogy túl higiénikus. Nem kell büfékocsiig dülöngélni, mert egész nap kiskocsikat rángatnak keresztül a vagonokon, azokról kínálva a frissítőtől a főéteéig mindent. A többség azonban inkább hozza magával, amit lehet vagy hosszabb várakozásoknál leszállnak egy-egy állomáson és vesznek valamit helyben. Ezeken a vidéki állomásokon egyébként felszállnak különféle zugárusok is, akik valamivel olcsóbban kínálják a sokszor teljesen ellenőrizhetetlen minőségű harapnivalókat. A vasutasok folyamatosan vadásszák őket, de ezek a zugárusok is csapatban dolgoznak: amíg egy tag a vagonban árul, kívülről követik párhuzamosan, aztán ha jön a kaller, gyorsan kidobja az árut az ablakon a társának, aztán csak vigyorog a vasútszolgára. Ezért is veszélyesek az állomások, figyelni kell a cuccunkra, mert előfordulhatnak csomagokra utazó szabadcsapatok is.
Az éjszaka, na az aztán az érdekes a fapadon. Előkerülnek az otthonról hozott gyékények, sőt, venni is lehet a kallerektől, aztán csak össze-vissza lefekszenek rájuk, az egész olyan látványt nyújt, mintha háborús időkben lennénk. Látjuk, ahogy a nők hosszú haja szinte felmossa a koszos padlót (előzőleg összemorzsálták, leették azt). Ugyan néha végigszaladnak a vasutasok egy-egy felmosóronggyal, dehát ugye nem lehet azt tisztává varázsolni a tumultusban.
Mindezekkel együtt a vietek úgy tartják, hogy a vasút a legbiztonságosabb közlekedési megoldás az országban. Magát az utazást is könnyebben veszik, mint mondjuk a magyarok, és már csak a magukat a mieinknél erősebben tartó hagyományok miatt is valószínűleg sokkal gyakrabban látogatják egymást a családok, éljenek akár ezer km-re is egymástól.
