Mi látszik Délkelet-Ázsiából?

FERDE SZEMMEL

Távolból, ferde szemmel: Miért nem lett a maga idejében közismert a Sorstalanság?

2013. június 16. - ymel

A kérdést ugyan többen fölvetették, de elfogadható magyarázatot nemigen lehetett olvasni sokáig. Végül mostanára eljutottunk egy olyan elképzeléshez is, hogy a Sorstalanságot a korabeli kritika elhallgatta. Ám ez a vélekedés még mindig mintha csak a városi legenda szintjén ülne, s inkább az ellenkezőjének a bizonyítására sorakoznak fel a szakemberek. A tény azonban az, hogy ugyan a könyvet 1975-ben és 1985-ben is kiadták, Magyarországon közismertté csak a svéd akadémia Nobel-díja után vált.

Az alábbi szöveg egy 2oo4-es munka kozmetikázott újraközlése, címzettje Fokasz Nikosz matematikus, szociológus volt, aki többek között a Budapesti Kommunikációs Főiskolán adott elő a magyarországi szocialista modell anomáliáiról. 

1995-ös megjelenésével azóta is az egyik legbátrabb és legalaposabban megvilágító erejű Sorstalanság értelmezés Földényi F. László „A lágerekről - kettős perspektívában” c. esszéje. Előtte is, utána is szinte egyedül maradt az irományával, az ún. neves kritikusok nem tárgyalták, nemigen hivatkoztak rá, inkább ugyanúgy elfordultak tőle, mint magától a Kertész-regénytől. Ugyanilyen ’kívülálló’ maradt azóta is az a Spiró György és 1983-ból származó Sorstalanság elemzése, aki később az ugyancsak ’zavarbaejtő’, a világ élvonalába tartozó regényt, a „Fogság”-ot megírta.

Radnóti Sándort meglehetősen nagy névnek tartja a hazai kritikaírás (a Nobel-díj odaítélése után ő is a Magyar Televízió meghívott vendégei között szerepelt egy késő este közvetített beszélgetésben). Ugyanő a Sorstalansággal kapcsolatban egy Pelle János által írt szöveget próbál nullára írni „A Nobel-díj mint bunkósbot” c. írásában (ÉS, XLVI. évf., 46. sz., 02.11.15.). Radnóti a szokásos ’szigorú tanár úr’ szerepében lát hozzá Pelle megsemmisítéséhez:

„Pelle János rosszul értesült, amikor azt a mendemondát terjeszti, hogy Kertész irodalmi sorsa Magyarországon a mellõzés volt Nobel-díjáig, mint ahogy majdnem mindenben rosszul értesült..”

Folytatja aztán néhány ténybeli helyreigazítással. Valójában Radnóti ezzel az alázónak szánt felütéssel sokkal inkább magát és irodalommal foglalkozó, ’közös alomból származó’ eszmetársait igyekszik védeni.  Ehhez választja a „rosszallóan csodálkozó tanár úr” szerepét. További védekezésében a Sorstalanságról a Nobel-díj előtt írt kritikák fölsorolásával kezdi. Szamárságként igyekszik feltüntetni Pelle János felvetését. Az átírhatatlan tény Radnóti Sándor tanár úr igyekezete ellenére azonban az, hogy a Sorstalanság nemhogy nem volt az irodalmi mindennapok, az általános irodalmi közbeszéd része, de nem volt az a magyar irodalom fellegváraiban, az ország bölcsészkarjain sem[1]. Radnóti nagyképű kioktatását leszerelendő tegyük hozzá, hogy a Sorstalanság nem szerepelt az egyetemek kötelező olvasmány listáján sem (középiskolákban még csak nem is hallottak róla). Ha valaki igen, akkor Radnóti azok közé tartozott, aki tehetett volna azért, hogy a regény bekerüljön az egyetemi kánonba. De nem tette. Tehát Radnóti csak úgy csinál, mintha nem értené, miről beszél Pelle. Az alakoskodás, és az álszentség csimborasszójával állunk szemben. Radnóti egyszerűen visszaél a helyzetével: a ’hülyeségeket’ türelmesen meghallgató, majd helyreigazító tanár helyett megpróbál másokat kizárni valamiből: Radnóti Sándor diszkriminál és intoleráns. Ráadásul antiszemitizmussal vádolja Pellét:

„a kínos analógiának (Kertész észrevétlen maradt életmûve és a cikkíróé között), a "jobboldal" sanda fölmentésének, a "baloldal" sanda megvádolásának, a reprezentatív magyar zsidók hevenyészett, de bízvást fajelméleti alapon álló listájának (Jászi, Révai, Lukács) ez a kvaccsa tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a történelmi holokauszt-feldolgozás valóságos problémáihoz vagy Kertész Imre valóban megkésett, de németországi sikerét megelõzõ érdekes magyarországi recepciójához hozzászóljon.”

Radnóti belekeverné Pellét valami csúnya, „fajelméleti” történetbe. Ugyanakkor kényszeredetten ismeri el: a recepció valóban megkésett. E késedelem érdekes tényére azonban valamiért nem keres magyarázatot. Pelle János tárgyi kiigazítása kevés ahhoz, hogy Radnótit korrektnek nevezhessük. „Antiszemitizmus” című patronja pedig csupán közönséges figyelemelterelés azokról a ’megmondóemberekről’, akik Kertész gyakorlati elszigeteléséről valóban tehettek.

Radnóti 2oo5-ben tán még mindig hitte, hogy ő a pap és elég boszorkányt kiáltania, hogy a támogatott holokauszt-ábrázolásokon túli megfogalmazásokat a tudat megkerülésével egyszerűen a jól idomított reflexek elé vesse. A koncepciós perek is ugyanígy kerültek az ösztönszinten vezérelt nyilvánosság elé.

Radnóti Sándor zárszava szerint Pelle „táplálja a primitív legendát, hogy van egy Nobel-díjas írónk, akit senki nem vett észre hazájában..”.  Miközben pedig nem arról van szó, hogy Kertészt nem vették volna észre (lsd. pl. Molnár János: „Érett bibliográfiák dícsérete” c. igen alapos dolgozatát), hanem arról, hogy miután észrevették, kimondott vagy kimondatlan egyetértéssel hallgattak róla az irodalmi közvéleményformálók. Radnóti elbizakodottságában azt sem veszi észre, hogy gúnyos retorikájával saját magát szúrja tökön: „a primitív legendát” ugyanis Kertész kezdte „táplálni”, hiszen ő volt az, aki először panaszkodott a visszhangtalanságra.

Az ÉS-nek ugyanebben a számában olvasható a Pelle-szöveg egy másik elmarasztalása, ezt Litván György követte el  „Jászi és Lukács” címmel.: Litván György Pelle érdemi megszólítása helyett inkább a jó öreg patront puffogtatja tovább, idézi Pellét:

„Ami közös bennük (ti. Jászi, Révai, Lukács): tudni sem akartak a holokauszt képében jelentkezõ "zsidóproblémáról"

Mivel úgy vélheti, ténybeli cáfolat helyett a puszta retorika elég lesz, csak annyit mond, hogy „Már a három névnek ez az egymás mellé állítása is kimeríti a pimasz rágalmazás tényálladékát”, a továbbiakban pedig a kommunistákhoz való viszonyaikat elemzi. Az érdekesebbnek tűnő Pelle-állítás megválaszolása (megerősítése vagy megcáfolása) így a levegőben marad. A maszatolásra a saját tekintélyének tudatában Litván ugyanúgy hajlamos, mint Radnóti:

„E több mint nyolc évtizedes hazugságot mostanában egy újabbal is meg szokták toldani: Eszerint Jászi nemcsak "rossz magyar" volt, hanem "rossz zsidó" is, sõt, "antiszemita"”.  

Vagyis Litván György is úgy vélte, egyszerűbb és kifizetődőbb rásütni valakire, hogy antiszemita egy olyan társadalomban, ahol ő cinikusan hallgathat arról, hogy a holokausztból tabut csináltak, ahol ezzel kapcsolatban a valós gondolkodás tilos, és csak a reflexszé idomított, elvárható reakciók és a tabut erősítő szellemi termékek a támogatottak.

Csakhogy a Sorstalanság nem szolgálta a holokauszttal kapcsolatos, ájtatos összeurópai kommunikációs stratégiát, nemigen lehetett manipulálásra használni ahhoz, hogy mit kell éreznünk és gondolnunk a holokausztról, a nácikról, a zsidókról, magyarokról. Spiró még tovább megy:

Ha nekem annak idején nem szól Hajnóczy, hogy feltétlenül olvassam el, kevesebb lennék egy alapművel – alapművekre, nemcsak gondolkodást, hanem személyiséget is formáló alapművekre pedig az embernek valahogy szüksége van.” (Bächer Iván idézi Spirót: „Kertészmagyarország”, Népszabadság, 02.okt.26.)

Ez volt a valódi oka az 1975-ben megjelent Sorstalanság agyonhallgatásának. Egyszerűen veszélyesnek ítélték meg azok az emberek, akik hathatósan hírt vihettek volna róla az országban.

Jellemző persze, hogy a támogatott holokauszt-képet a fentieknél fiatalabb írástudók is kritikátlanul vitték tovább. Bächer Iván pl. imént hivatkozott című szövegében jó észrevételeket közöl a ’jobboldal’ butaságáról, de könnyű zsákmány a politikusfélék által elkövetett, ruppótlan Sorstalanság-’kritikák nevetségessé tétele. És unalmas is. Bächer a Magyar Fórumból idéz: „Kertész Imre magyarországi író kapta az idei Nobel-díjat.” A fogalmazásnak élce van, Bächer magyarázza is:

„..ez a vélekedés, tehát, hogy az a magyar író, aki momentán páratlan dicsőséggel aranyozta be a magyar nevet, az nem magyar, ez a vélekedés nem akadálya annak, hogy valaki mondjuk egy polgári körnek tagja lehessen. És ez a baj.”

„..ez nem valami magánvélekedés, hanem egy magyar párt hivatalos álláspontja”

Kár, hogy nem idézi Kertész Imre egyetlen, bizony igen meghökkentő kijelentését sem, amelyektől egy Kertészből kevésbé felkészült – és ilyenből sok van -, ún. jobboldali közíró vagy politikus esetleg azonnal megsértődik. De annak ellenére, hogy Spiró Györgyöt idézi, Bächer mintha nem értené a Sorstalanság szellemiségét, inkább fölvázol egy általa vélt kettéosztottságot:  

 „Mert igenis: két Magyarország van. Az egyik Kertész Imre Magyarországa. A másik az a Magyarország, amely Kertész Imrét, családját és sorstársait – vagy sorstalanság-társait – kiiktatta a magyar államiság kereteiből, s nagyrészt az élők sorából is. Mindenekelőtt és kizárólagosan ez a kettő Magyarország létezik. S mindenekelőtt s kizárólagosan ezt kell eldöntenie minden magyarnak: hogy melyik Magyarországhoz tartozik. S csak ez után a döntés után, és bizony csak és kizárólag a Kertész Magyarországa mellett döntők számára merülnek föl a további választások: hogy baloldaliak vagyunk vagy jobboldaliak, fideszesek, MDF-esek, centrumosok, konzervatívok vagy szociáldemokraták, vallásosak vagy ateisták, katolikusok, protestánsok, zsidók, svábok, tótok, szőkék, marhák.”

Csakhogy Bächer fenti szembeállítása hamis, ugyanis a Sorstalanság éppenhogy nem áll szemben a zsidókat kiiktatni próbáló állami hatalommal: a Népszabadság újságírója lerontaná, belerángatná a regényt a ’közmegegyezéssel’ elfogadott holokauszt-ábrázolások (a „jó és a rossz”)  univerzumába, amibe az egész egyszerűen nem tartozik bele. A Sorstalanság Magyarországa sokkal inkább egy a Bächer-féle félreértelmezésnél izgalmasabb, harmadik Magyarország, amelyet egy romlatlan és elfogulatan tudatállapotú, fiatal és bátor Kertész Imre írt meg.

Kár, hogy miközben Bächer alapműként emlegeti a Sorstalanságot, végülis nem árulja el, hogy szerinte miből is áll ez az ’alapműség’.

Bächer védekezésképp még arról is beszél, hogy Kertész (sokakat felháborító) nyilatkozatai az az ő magányügye, mi pedig csak foglalkozzunk a könyvével. Nem mondja ki, de ez egy irodalmi iskola törekvése, hogy a regény és a szerzője nem ugyanaz, és ne keverjük össze az elbeszélőt a regényíróval. Umberto Eco is írt erről „Hat séta a fikció erdejében” c. könyvében. Az egésszel csak az a baj, hogy a hétköznapi olvasóközönség fejében író és regényhőse sok esetben elválaszthatatlanul függ össze, mert ezt így természetes elgondolni.

 

Egy vicc: hermeneuta a kanonizált holokauszt-kép szolgálatában

Molnár Gábor Tamás (MGT) érdekes kísérletre vállalkozik szövegével (Fikcióalkotás és történelemszemlélet - Kertész Imre: Sorstalanság), hogy a hermeneutika „horizontjába” emelhesse a regényt. Munkáját „irodalomesztétikai dolgozatnak” nevezi, de a regény meg nem értettségére is választ próbál keresni. A szerző szóhasználata és vállalt iskolája Kulcsár-Szabó Ernőt (KSzE) idézi több helyütt is. Ez azért is ad okot a derültségre, mert Kulcsár-Szabó második kiadású A magyar irodalom története 1945-1991 c. munkájában (Argumentum, 1994.) a többszöri kifogások ellenére sem veszi fel a Kertész-regényt a röviden átfutott művek közé (a könyv KSzE kánonmódosító törekvésekét is mutatja). Erről nagyon izgalmas és kötetlen beszélgetés zajlott a Budapesti Könyvszemle estjén, (BUKSZ, Műcsarnok, 2003. április 25.). Kálmán C. György, Veres András és Vári György többek között arról beszélgetett és értett egyet, hogy Kulcsár-Szabó híres-hírhedt könyvéből koncepcionális okokból maradt ki a regény. Kulcsár-Szabó hajdani fixa ideája a „valóságleképezés” kísérletének gyanújába keverhető művek halálra ítélése a ’követendő és üdvözítő’ irodalomkritika szemszögéből. A probléma az, hogy ha egy rögeszme miatt maradnak ki jelentős művek egy irodalomtörténetnek szánt áttekintésből, akkor az azt jelenti, hogy 1) az elmélet előbbre helyezi magát annál, amiből megél – vagyis az irodalomnál, 2), és ami súlyosabb, hogy az az elmélet, amiből alapvető irodalmi értékek maradhatnak ki, akkor fabatkát sem, vagy legfeljebb éppen annyit ér. Aztán jön a vicc, vagyis a tanítvány, aki a regény elutasításához használt Kulcsár- Szabó-féle referencialitás-rögeszmét – a Nobel-díj odaítélése után – most már éppen annak védelmére igyekszik felhasználni. A hívő igyekezetéből aztán persze nyakatekert magyarázat születik, miközben valójában nem kerülheti meg a regény és a megtörtént valóság között fennálló kapcsolatot:

„Olyan szöveg - Kertész Sorstalansága - áll az elemzés középpontjában, amely a szó hagyományos logikai-grammatikai jelentésében tárgyát Auschwitzban leli fel. A fenti idézet értelmében a regénynek nincs is más választása, kénytelen Auschwitzról beszélni. Ugyanakkor Auschwitz is „kénytelen" fikcionálisan, irodalmi szövegként lépni az ôt elgondolni kívánó befogadó elé.”

Hát nem „kénytelen”: MGT is hajlamos kifelejteni az olvasók legnépesebb táborát, a tulajdonképpeni elsődleges irodalomfogyasztókat, akik soha az életben nem fogják kizárólag „fikcionálisnak” gondolni a Sorstalanság holokauszt-ábrázolását, mert az nem lenne természetes olvasási mód. Hogy a „referenciális olvasatot” igyekezzen kizárni (mert az ellenkezik a mester elméletével), azt máshol is tetten érhetjük nála: „hacsak nem hiszünk a szövegek műimmanens „mögékerülhetőségében”. De nyakatekerten hanzgik ez. Holott csupán arról beszél, hogy szívesen semmibe venné a hétköznapi olvasó szövegértelmezésének létjogosultságát. A jól megtanult tétel visszamondását fedezhetjük fel az alábbi sorokban is:

„A Kertész-szövegekbôl leszűrhetô poétika Auschwitzot nem lezárt, múltbéli történelmi eseményként kezeli, hanem „mitologikus kérdés"-ként. A róla való beszéd tehát nem lehet a történetírás, sem a dokumentumirodalom beszéde, más nyelv - a fönti idézet értelmében az irodalmi nyelv - szükséges Auschwitz tapasztalatának megragadásához. Ez azt is jelenti, hogy ez a beszéd nem írható le a hagyományos logikai grammatika formuláival, nem lehet a beszélô alany (szubjektum) által használt nyelvi jeleket Auschwitzra, mint a beszéd grammatikai tárgyára (objektumára), mint nyelven kívüli entitásra vonatkoztatni”.

Két probléma van ezzel. Az egyik, hogy a tétel változójának a helyére beírható a Kertész-regény helyett ízlés szerint akár a Jancsi és Juliska, akár Esterházy Termelési regénye, akár: bármilyen másik regény, amit valaha megírtak. A másik pedig az, hogy e hitvallás agytornának tetszetősen és profin csillog, de a ’helyes’ értelmezésből tökéletesen kizárná az emberi tényezőt: hol létezik az az olvasó, aki teljes mértékben el tudna vonatkoztatni a megértési folyamat során az Auschwitzról szerzett történelmi és egyéb ismereteitől? Egy nyamvadt laboratóriumban vagyunk ismét, semmi kétség. A Sorstalanság irodalmi nyelve (egy gondolati megközelítés miatti a regény stilizált nyelviségéről beszélnek Kálmán C. Györgyék is) nem tud létrejönni a történelmi háttér nélkül: végül mégsem leválasztható róla. „A „tárgy" tehát maga is szöveggé válik, amely nem lehet referencializálható.” – próbálkozik MGT. A hús-vér emberi érzékelés és feldolgozás számára azonban ez a szöveg sem tud kimutathatatlan nyomok nélkül elillanni a valóságból, nem tud(hat) onnan fölszívódni, mert egyszerűen onnan való. Miért is lenne ez hiba, miközben a másik végletbe sem akarunk elszaladni, hogy ’lenézett ősfilosz’ módjára mindenáron valóságanalógiákat keressünk a regény történetének legkisebb mozzanataihoz is. >De ha mindez nem lenne elég, hát előkerül az auktoriterek idősebb generációi által használt kötelező kellék, a félrehordó mordály is: > „Egy Auschwitzot zsidó belügyként kezelô, vagy revizionista álláspontról a haláltáborok létét kétségbevonó lehetséges olvasó eleve nem léphet be a szöveggel való esztétikai párbeszédbe.”Ezen a ponton MGT erkölcsi alapon zár ki az esztétizálásból valakiket. Mert ezek a kreatúrák „eleve” nem beszélhetnek róla és kész. Rémületesen hiányzik ennek elméleti alátámasztása. Mi van akkor, ha egy ilyen figura esetleg marhajókat írna? Hát az egyik gondolkodó példakép, a Jauss, nem náci vadászpilóta volt, bocsánat? Ennek az „esztétikai beszédnek” végülis nem tökmindegy, hogy ki marad kívül vagy ki megy be? Ugyanis a ’valóságvonatkozásos’ megszólalási kísérletekre füle botját sem fogja mozgatni, az azonban elméletileg nem zárható ki, hogy „esztétikailag érvényes” kérdés érkezzen egy ’kívül’ „revizionista álláspontú” személytől. Innen nézve akkor zárjuk ki az irodalomból Villont, Lukács Györgyöt, Szabó Lőrincet ésatöbbit, mert mind gazember volt valahol. MGT szerény javaslata azt feltételezi, hogy előbb olyan rétegeit, minőségeit vizsgálja meg a kérdező személyének (!), amelyeknek pedig őszerinte semmi köze nincsen az érvényes kérdések világához. Ez pedig megint „a világ kizárólag csak jókat és csak rosszakat tartalmaz” típusú, népmesei gondolkodást erőlteti, ami lényegét tekintve ellentétes a fiatal Kertész-i gondolkodásnak. Végső soron Molnár Gábor Tamás kirekesztő, ’munkavédelmis’ szövege nem más, mint fából vaskarika, messze a valóság kérdéseire adandó válaszoktól.  

 

A kevesek

A hosszan tárgyalt fentieknél sokkal izgalmasabb, szerényebb, mégis beláthatóbb értelmezést nyújt Ács Margit a Kortársban: „Ács Margit és Prágai Tamás beszélgetése”, vagy a BUKSZ találkozóján, lsd. alább. Elfogultságoktól és elméletek túlsúlyától mentes szöveget olvashatunk:

„…valóban elég szép számmal születtek elismerő hangú recenziók az első megjelenés idején – kivált ha a kritikai élet mai apálya felől nézzük, szinte meglepő számban adtak hírt az akkori újságok a könyvről. Mégis igaz, hogy a Sorstalanságnak nem volt igazi becsapódása, mert az akkori kánoncsinálók gyanakvással fogadták a könyvet”

Ács Margit gondozta annakidején a kéziratot és ő írta róla talán az első értő kritikát is. Ács már akkor tárgyalta a könyv létfilozófiai igazságát, azután pedig nyilván rá is látott valamelyest az egyáltalán nem ellentmondásmentes Kertész-jelenségre. Az első kritikák tehát jól fogadták a művet, de volt valami bökkenő, amit Ács a „kánoncsinálókkal” hoz összefüggésbe. De vajon kik voltak ezek az emberek?

„A Sorstalanság esetében is arról volt szó, hogy elemi fokon sértette azt a kenetteljes humanizmust, amivel a világ a koncentrációs táborok, gázkamrák emlékét befoncsorozta. Lényegében ezt tette a nyugati világ is…”.

Ez a bátor megközelítés ugyanarról a tőről fakad, mint Földényi F. László korábban már hivatkozott esszéje (A lágerekről - kettős perspekítvában. In: Egy fénykép Berlinből, Liget, 1995,) vagy az ugyancsak említett Spiró Györgyé. Földényi a Spielberg „Schindler listája” c. filmjén szemléltetve mutatja be azt az attitúdöt, amelyet tanúsítani illik minden esetben, ha a holokausztról szó esik. Ez az az össznépi, „kenetteljes humanizmus”, amiről Ács beszél. Hosszú ideig ez volt az egyetlen elfogadható hozzáállás a haláltáborok szörnyű történetéhez, mert ebben nem volt helye ellentmondásnak, a részletek firtatásának, csak a gondolkodást tökéletesen félretévő, zsigeri szinten történő sírásnak. Erre lehetett ráépíteni aztán az egész showbusiness-be forduló és egészen elképesztő területeken is jól kamatoztatható, ’egyedül üdvözítő’ narratívát, amelyet világszerte igyekeztek egyeduralkodóvá is tenni (Vietnámba pl. még a 2o1o-es évek körül is a Sorstalanság című filmet hozták ki imázsépítésre). A hétköznapi beszédtől kezdve a politikain keresztül egészen a kritikaírásig mindenhol megvoltak ennek a narratívának a nyertesei és elkötelezett hívei.   

Ennek a  beszédmódnak alapigazsága az a hazugság, hogy a világ ’jókra’ és ’rosszakra’ van felosztva. És ennek a hazugságnak a cinikus újra- és újrarögzítésében osztozik Radnóti Sándor, Litván György, a Kulcsár-Szabó Ernő-tanítvány és gyakorlatilag mindazok a megmondóemberek, aki tehetettek volna arról is, hogy a Sorstalanság idejében elfoglalhassa méltó helyét a magyar irodalomban. Elsősorban ők tehetnek arról is, hogy a regény a Nobel-díj odaítélése után sem foglalhatta el ezt a pozíciót a magyar közgondolkodásban. A politikai érdekek kedvezményezettjeiként ezek az emberek is tehetnek arról, hogy Auschwitzról nem lehetett józan ésszel, normálisan gondolkodni ebben az országban, csakis ’helyesen’, a fent említett módon vagy pedig éppen ellenkezőleg – szófogadni nem akarók mindig akadnak -, mert a dogmák nem meglepő módon a bábák szerepét játszották a neonácik és egyéb idióták megszületésénél, akikkel akár még az egyetemeken is találkozhatunk. Az alternatív – nem neonáci vagy egyéb homofób -, átfogóbb magyarázatot adó holokausztértelmezések így lettek egyrészt agyonhallgatva, másrészt ezek iskolázatlanabb változatai leantiszemitázva. A közelmúltból származó, szofisztikáltabb terminus pedig a holokausztot „relativizáló”, káros eszmék terjesztőiről beszél.

 

A svéd akadémia figyelme

Lehet esztétikai, nyelvi jelentőségében vizsgálni a regényt, de lényege mégiscsak létfilozófiai alapállásában rejlik (nyilván a kettő nem független egymástól), így érthetőbb az „idegenek”, vagyis a svéd akadémia figyelme, akik aligha élvezhették a magyar nyelven közvetített esztétikai minőséget, s egyben magyarázza azt is, hogy ’miért nem inkább Esterházy kapott Nobel-díjat’.

A svéd akadémia a zsidó-keresztény közös kultúra felé tett figyelemreméltó gesztust, s így a regény eszmeisége mellé állva, azt támogatva ajánlotta fel Magyarországnak is a megszokott panelek, a showbusiness mechanizmusa szerint működő holokausztkép félre tételét, hogy onnan a felelős tudat szintjére hozza ki az Auscwhitzről történő beszélgetéseket.

A Sorstalanság egy bátor, a maga idejében úttörő regény, egy elfogulatlanul gondolkodni igyekvő, érdekek nélküli – a regényírás idején még sehova be nem épült fiatalember nagyszerű tette. Földény F. László gyakorlatilag minden fontosat elmond róla sokszor említett, kulcsfontosságú „A lágerekről - kettős perspektívában” c. esszéjében.

A regény főszereplője nemigen ítélkezik, nemigen használja a „jó-rossz” kategóriát, hanem még egy szörnyűséges létállapotban is megtartja a hétköznapi világ tapasztalatait, miszerint mindenkiben vannak jó és rossz tulajdonságok egyaránt. A regény így nem beépíthető Semprun: A nagy utazás c. híres regényével is jellemezhető holokausztsémák rendszerébe – ide tartozik a „Schindler listája” is – nem megfelelő alapanyag a tán hallgatólagosan is alakult-alakított holokauszt-tabu fenntartásához, és nem termeli meg azokat az előnyöket, amikről nem szívesen beszélnek a „kenetteljes humanizmusban”. A ’hagyományos’, moralizáló holokauszt feldolgozások ugyanis többnyire jó bevételt és hírnevet hoztak a körülöttük szorgoskodóknak, nem csoda, hogy néhány ilyen munkáról utólag kiderült, hogy írójuk közönséges hullarablást követett el, mert sikerrel publikált lágertörténetük csupán fikció volt, szerzőik szenvedő alanyként ott – szerencséjükre – soha sem jártak. Bizony beszélni kell arról, hogy a holokauszt kapcsán egy olyan fogyasztói szisztéma alakult ki hathatós segítséggel, mint ahogy pl. később a Star Wars univerzumot megkonstruálták. Csakhogy amíg ez az utóbbinál rendben van, addig az az előző kapcsán ez az irányított konstruáltság nem lehet rendben. Mellékhatásként azért sem, mert a Tie-vadászoknak és a Halál Csillagnak is kialakult a maga rajongótábora, márpedig rájuk nemigen van miért haragudnunk.

A 21. század elejére a kilencvenvalahányéves aggastyánok üldözésével már igencsak morbid jelleget öltő nácivadász központ, a MÁV jogelődjét csak néhány éve beperelő kanadai magyar zsidók, az egyéb, újabb keletű kárpótlási akciók, stb. még mindig azt mutatják, hogy a megkonstruált narratíva, mely szerint a világtörténelemben elkövetett legnagyobb gaztett a zsidók kiirtására tett náci kísérlet volt, még erősen tartani igyekszik magát. Ebben a játszmában nagyon sokan voltak, vannak benne - ahogy Ács Margit írja, az egész nyugati világ.

 Van itt két röviden említendő film is, az egyik a híres ’Tarantino-merénylet’, az „Inglourious Basterds”, amely egy hangsúlyozottan fiktív sztori keretében fordítja egy kiemelkedő műveltségű náci tiszt javára a tiszti becsületszó értelmét. Tarantino nem akart túl sokat markolni, de legalább a sematikusnál jóval erősebben ábrázolt náci tiszt kontra suttyó zsidó kommandós csapat szépen elhelyezett fricska volt a nyugati filmipar náci témájú termékei között. Ugyancsak remek tabutörő, ráadásul német film volt „A bukás”, amely a Führer utolsó napjait, emberi rezdüléseit és személyes összeomlását – vagy tragédiáját - portréközelségben mutatta be.  

Nem lehet említés nélkül hagyni a Koltai Lajos-féle „Sorstalanság” c. filmet sem. Ennek sajnos köze sincs a Kertész-regény elfogulatlan nézőpontjához, ehelyett visszaírja magát a bizonságos klisék közé. A nem túl jól sikerült film csak egy újabb marketing elem a holokauszttal ájtatosan üzérkedő showbusinessben. Ez alól még akkor se lehet fölmenteni a rendezőt, ha ő az egész mutatványt ’komolyan’ gondolta. Már 2oo5-ben olvashattunk ilyen kritikát a filmről (igaz, név nélkül) a habostorta.hu oldalon:

„Mégsem az apró hibák miatt csalódás a film, hanem mert ezerszer használt holokauszt-klisékbõl építkezik, és a vasárnap délutáni családi bûnbánatra és csoportos elmerengésre használatos érzelgõs-haláltáboros filmekhez hasonlóan arra hajt, hogy fokozott könnytermelésre bírja a nézõket.”

Vagyis gondolkodtatás helyett Koltai is inkább manipulálná nézőit, a tudat helyett az érzelmeket próbálva megszólítani. Földényi szerint ugyan a „Schindler listája” legfeljebb jó közepes film lett és giccses is, de végigszenvedve Koltait be kell lássuk, hogy Spielberg még a narratíva fénykorában forgatott sokkal leleményesebb mozit, Koltai idejére a témában már jócskán kikönnyeztetett közönség csak üveges szemekkel és fáradt unalommal bámulja a vásznat, miközben nem feltüzelt érzelmeitől hajtva, hanem ’jólneveltségből’ tudja, hogy mit is illik a film megtekintése után mondani. Amikor már a nyugati filmiparban sem. Koltaiék rosszul ítélték meg a narratíva akkori ’globális’ helyzetét , ha ki merték küldeni a terméket nemzetközi megmérettetésre.

 

Jobboldali értetlenség és feloldása

Ha az ún. „jobboldal” reakcióit nézzük Kertésszel és regényével kapcsolatban, akkor többek közt az alábbiakkal találkozhatunk:

-          Kertész Imre nem szereti Magyarországot

-          Kertész Imre kellemetlen közszereplő, csúnyákat beszél rólunk

-          Miért egy holokauszt-téma kapott Nobel-díjat?

-          A Sorstalanság egy unalmas, száraz vacak

Az inproduktív leantiszemitázás helyett kellene valamit kezdeni a fenti kijelentés sémákkal. Sőt, ahogy korábban említettem, meg is lehett volna előzni ezek jó részét, ha a döntéshozó írástudók közül legalább néhányan fölvállalták volna a regényt – annak elfogadható olvasatait terjesztve.

A gondolkodó emberrel az a baj, hogy nehéz belőle jó fogyasztót csinálni. A gondolkodtató, sőt: „személyisgformáló” (Spiró) regénnyel meg az, hogy bajosan lehet azt egy bólogató fogyasztói tábort toborzó marketingügylet eszközeként felhasználni. Mert az sokkal inkább szinte maga az egzisztencia, s nem pedig manipulálásra használható eszköz. Vári György mondja találóan:

„..(Kertész) a traumával akart valamit kezdeni, és ebből a szempontból a regény esztétikai kvalitásai érdektelenek. Nem kell elhinni, hogy nem foglalkoztatta volna, de alapvetően egzisztenciális kérdés volt számára. Azon vette észre magát, amikor kiadták a Sorstalanságot, hogy lett egy másik értelemben vett egzisztenciája. Regényeket kell termelnie, hiszen regényíró lett, az egzisztenciális élmény kidolgozása tette íróvá, innentől regényeket ír.”

A regény jelentőségét az elbeszélő fiú, Köves Gyuri nézőpontjára koncentrálva érthetjük meg: a holokauszt nagymennyiségű irodalmában nem valószínű, hogy találunk még egy ilyen elfogulatlanul szemlélődő elbeszélőt, aki saját szenvedéseit is mintegy külső megfigyelőként érzékeli, mint egy webkamera. Földényi szerint a fiú képes a bogarak szemével nézni a vele és a körülötte folyó eseményeket. Földényi többször idéz egy kulcsjelenet a regényből, amikor a kisfiú megérkezik a lágerbe, és ott egy német katonaorvos fogadja őket. Az általános zűrzavarban annak mintegy gátat vetve az orvos jobbra illetve balra sorolja az embereket: az alkalmasabbja dolgozni megy, akit betegesnek, gyengnek ítél meg, azokat azonnal halálba küldi (ezt a lágerbe érkező szereplők nem tudják):

"Az orvoshoz is mindjárt bizalmat éreztem, mivel igen jó megjelenése s rokonszenves, hosszas, borotvált arca volt, inkább keskeny ajkakkal, kék vagy szürke, mindenesetre világos, jóságos tekintetű szemmel."

Nem valószínű, hogy ilyesmivel a könnyzacskót nyitogató érzelmeket lehetne manipulálni. Ez a leírás ellentmond annak, amit elbeszélésekből, filmélményekből tapasztalhattunk, ugyanakkor miért ne lehetne elképzelhető egy bizonyos lélekállapotban? 

A továbbiakban kiderül, hogy nemcsak az orvos, de a német katonák is megnyugtatóan hatottak rá, mert a rendet és az az ápoltságot jelenítették meg a számára szemben az összeterelt emberek zűrzavaros, kétségbeesetten kiáltozó, zilált látványához képest. Akik a holokauszt körül történteket csupán elrettentésre és az ösztönök feltétlen irányítására akarták felhasználni, hogy „a jó érdekeket szolgálják’, azok valószínűleg felháborodtak Kertész Imre regényének ilyen sorai láttán.

A Sorstalanság elbeszélője úgy beszél, ahogy nem illik. A regény a ’tabu-állapot’ derekán született az 197o-es években. No igen, de ki rendelte el ezt a tabusítást? Természetesen senki: a II. vh. után nyilvánosan megszégyenített németség megszólalni sem merő tömegei és a szörnyűségekből hamis erényt kovácsoló írástudók (műalkotások serege és persze a hivatalos politikai beszéd) egymás partnereiként járultak hozzá egy megszülető holokauszt-narratívához, ahhoz, hogy arról ne lehessen világosan beszélni. A nyugat társadalmak együtt hozták létre azt a népmesei leegyszerűsítést, hogy az áldozatok mind bárányok, a németek és minden szövetségesük pedig a gonosz farkasok voltak. Ezért tapasztalhattuk azt, hogy ha filmes vagy olvasott emlékeinkbe visszalapozunk, a német katonáknak szinte sosincs arcuk, nincsen semmi emberi megjelenítve belőlük (ismét egy nüansznyi kivétel 197o körül pl. a Kelly hősei c. amerikai film humorosan mutatja be, hogy egy német tank parancsnoka inkább pénzre és életben maradásra cseréli a náciságát.)

A fiatal Kertész fiatal elbeszélője, Köves Gyuri teljesen szenvedélymentesen számol be elhurcolásáról és a táborban eltöltött kegyetlen időkről: világosan beszél, mértéket tartva, az ábrázolásmód majdhogynem mellőzi a megszokott költői képek eszköztárát: nyoma sincs a manipuláció szándékának. Nem törekszik a sokat emlegetett könnyzacskó csapolásra. A mainstream holokauszt narratíva ezzel szemben szentségbe merevíti, egyolvasatúvá teszi az eseményeket, melynek óriási védernyője alatt sokan feljogosítva érezték magukat arra, hogy minden óvatos vagy ártalmatlan kritikai megjegyzést is élesen elutasíthassanak vagy akár leantiszemitázhassanak. Hányan merték egy ilyen európai közegben nyilvánosan kritizálni pl. a „Schindler listája” c. film hatásvadászatát és giccsességét? Földényin kívül nem sokan. Egy jellemző magánsztori, hogy amikor a film ilyen bírálata egy otthoni beszélgetésen szóba került, akkor Vicsek Ferenc egyébként igen derék újságíró édesanyja, Somlyó Zsuzsa azonnal elvesztette a türelmét (redőny le), és érzelmektől feldúlva hajtogatta, hogy „te nem érted azt a filmet! Neked ahhoz nincs jogod! Stb.”. Pedig megfordítva: abban a moziban az ő igazsága is benne volt, nemcsak a Földényié.   

“Az arcuk se volt épp igen bizalomgerjesztő: szétálló fülek, előremeredő orrok, beesett, apró, ravasz fényű szemek. Csakugyan, zsidóknak látszottak, minden tekintetben. Gyanúsnak, és egészükben idegenszerűeknek találtam őket.”

Az az ún. ’jobboldali érzelmű’ elégedetlenkedő, aki az ilyen sorok láttán sem kezd el gondolkodni – a hivatásos, véleményformáló kritikusok persze nem adtak segítséget -, az persze sem nem jobboldali, sem nem baloldali: leginkább írástudatlan tagja a társadalomnak. Az nem jut el odáig, hogy olvassa és felfogja, mit érthet az alatt Köves Gyuri, amikor a koncentrációs tábor „boldogságáról” beszél. A véleményformáló-döntéshozó korabeli, sőt, a Nobel-díjig hallgató kritikus pedig nem jobb nála, mert vagy ijedten vagy cinikusan hallgatott arról a „felháborító”, egyéni igazságról, hogy egyébként annál a képmutató társadalomnál, aminek építésében ez a kritikus is hatékonyan részt vesz a háború után, még egy koncentrációs táborban is adódhatnak őszintébb és boldogabb pillanatok.

Az a társadalmi szereplő segítség nélkül nem fogja megérteni, hogy amikor az idősebb Kertész Imre azt mondja, hogy ő nem szereti Magyarországot, akkor valójában azokról a konkrét emberekről beszél, akik annakidején a regényét agyonhallgatták, akik nem adtak neki a Lukács által is részben felügyelt értelmiségi körökben méltó munkát (már a Sorstalanság megírása előtt sem), akik gyakorlatilag jogfolytonosan ülnek különféle bölcsészettudományos székeikben a mai Magyarországon is, akik egyébként továbbra is cinikusan antiszemitáznak le minden fiatal-Kertész-féle holokauszt nézőpontot.

Az is tény, hogy az idős Kertész Imre magatartása megváltozott, Vári György szerint egzisztenciája lett azáltal, hogy megírta azt a könyvet. Esetleg nemkívánatos egzisztenciája. Utána már ’csak’ regényeket írt. Ebbe a koncepcióba illik az a hipotézis, hogy a Sorstalanság publikálása után jelentős nyomás nehezedett rá a döntéshozó helyzetben lévő hazai zsidó értelmiség részéről. Likvidálni, koncepciós perbe fogni akkor már nem lehetett, tehát negligálták, elfordultak tőle. Hozzá méltó munkát ugye nem kapott, egyszerűen elfogyott körülötte a levegő. Kertész Imre Németországba menekülése és ottani munkássága, a magyarságra vonatkozó meglepő kirohanásai, a Sorstalanság c. film kritikátlan és lelkes támogatása innen nézve a bocsánatért esedező, felnőtté ért, hajdani zsidó kisfiú élettörténete.     


[1] Ritka kivételek közé tartozik Kappanyos András (és valószínűleg Spiró György is), aki pécsi szemináriumain a ’9o-es években már tárgyalta a művet.

A bejegyzés trackback címe:

https://viccesviet.blog.hu/api/trackback/id/tr455363267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ymel 2013.06.17. 15:22:55

@Fejesrob: Hát nem tudom. Az elbizakodottság nem vezet jóra. Nem, nem vagyunk janik. Udvarias poliszi szerint beszélnek a külföldiek, nem mondom, hogy nem mondanak jókat is, de azért óvatosan a büszkeséggel. Az biztos viszont, hogy a fiatal külföldi diákok szeretik Budapestet, és ez sokat számít a jövőnkre nézve.

Amatőr 2013.06.17. 15:36:10

@ymel: Számomra a témában Askenazy az etalon, de köszönöm a jó tanácsot!

ymel 2013.06.17. 15:38:00

@Gergő77: kösz, hogy elolvastad a posztot. Nincs irrelevancia szvsz. Csinált valamit, amit megbánt egy időben. A személyisége menetközben megtorzult és igaztalanul csúnyákat beszél általában a magyarságról. Az én hipotézisem szerint valójában azokat rugdossa sértődöttségében lelke mélyén, akik annakidején nem értékelték helyén a Sorstalanságot, sem az akkori nézeteit (amiről mit sem tudunk, hisz nem voltunk ott a fiatal Kertész magánbeszélgesein)

ymel 2013.06.17. 15:42:58

@Gergő77: szerintem nincs gond, ha egy véleményt alaposan megindokolsz. Írd meg pl. hogy szerinted a Schindler listája miben és hol giccses. Ha kifejted, azzal lehet vitatkozni érdemben. Ha az ember csak fikázik a levegőbe, akkor azzal nemigen lehet mitkezdeni.

ymel 2013.06.17. 15:55:10

@Balt: a németek nagyon sokáig meg sem mertek szólalni. Az egész nemzet tudatosan és módszeresen meg lett rettentve a háború után. Még azt is megbánták, amit el sem követtek, csakhogy 'elfogadják' az igyekezetüket. A közös német psziché nyomta a háború emléke. A bukás c. film volt az egyik első ébredés. Ünnepelték is a filmet odakint sokan, persze módjával.

Radnóti Miklósról nincs szó a szövegben. A ma élő Radnóti Sándorról van szó, aki egy nagy nevű kritikus és tanárféle.

Joaquin 2013.06.17. 15:58:34

Remek poszt!

A holokauszt egyszerűen biznisz lett, annak minden jellegzetességével. Örülök, hogy nem vagyok egyedül, aki nem antiszemita okok miatt undorodik ettől. Szerintem ez a "gonosz nácik" (és Hitler persze maga az anti-krisztus) szemlélet azért is káros, mert nem vonja le a holokauszt legfontosabb tanulságát: ez bármikor megtörténhet újra. És nem biztos, hogy zsidók ellen. Ez megtörténhet a magyarság, bármilyen nép- vagy vallási csoport ellen, mert átlagemberek követték el, nem elmebetegek, vagy pokolból ideszabadult démonok. Nem gonoszságból: csak hétköznapi gyűlöletből.

A holokauszt-biznisznek nem tesz jót az empátia, pedig erre van szükség: hogy beleéljük magunkat az őrök helyzetébe is, hogy megértsük, hogyan jut el idáig egy ideológia, egy ember, hogyan hajtják végre a parancsokat. Azonban a biznisznek hatásvadászat kell: gonosz, akit el kell pusztítani és hős, akiért szorítani lehet a moziban. Hollywoodban nincs helye a szürke valóságnak, és érvényes ez sok egyéb mainstream kultúrai alkotásra. Sajnos itt ráadásul Frankensteinként önálló életre kel ez a szubjektív történelemértelmezés, és megakadályozza a mélyebb, empatikus, valódi megértést, az okok és motivációk mélyebb feltárását - antiszemitának bélyegezve azt -, amely egy napon megakadályozhatná egy újabb - a történelem alapján nem ritka - hasonló tragédia bekövetkeztét.

livengood 2013.06.17. 17:23:47

@ArmaGedeon:

Számomra továbbra is kérdés, hogy az ember amikor már nyilvánvaló hogy elpusztul ha nem lázad, akkor hogyan képes még abban bízni, hogy túlélheti.

A Gulágon - többen megírták - olyan kevés volt a fejadag, hogy ha valaki elvégezte a ráosztott munkát, vagy azon túl teljesített, így megkapta az ezzel járó extra fejadagot is, féléven belül meghalt. Mert ahogy Varlam Salamov írja, az a darabka kenyér ami elhitette velük hogy van remény, mert túl lehet vele élni azt a napot - az volt az ami megölte az embereket. Mert a remény hal meg utoljára. Csakhogy ez a csalóka remény gyilkos lehet. Mindig több energiát veszítettek, mint amennyit a napi fejadag adott, ezért hamar elérkezett egy pont ahol már a szellemi leépülés is akadályozta a szökést, a lázadást. Ezért őrizhetett néhány puskás ember több ezer rabot.

Pedig ha a Holokauszt áldozatai akár az utolsó pillanatban is nekimennek az őrségnek, akkor a gépesített halálgyárnak befellegzik, mert mindenkivel egyenként kellett volna végezni, ahogy eleinte elkezdték. Ha tömegesen lázadnak akkor milliók maradhattak volna életben mind a Holokauszt mind a Gulág áldozatai közül. Ha a kultúra része a kritikai szemlélet, akkor az emberek időben felismerik a veszélyt és megszerveződhetnek. A zsidóságot figyelmeztették, és voltak figyelmeztető jelek. Voltak figyelmeztető jelek a kommunizmus kezdetén is. A társadalmak viszont védekezésre képtelenek volt az európai kultúrkörben.

Számomra ez egy olyan elementáris tanulság a jövőre nézve, hogy nem tudok elmenni mellette mint a többség. Itt jön a cionizmus pozitív értelmezése számomra. Mérget veszek rá, hogy azt amit kétezer évig műveltek a zsidókkal, többé nem tehetik meg velük. Ugyanakkor más csoportok kiirtására a jövőben továbbra is számíthatunk. Ezért!!! - ennek megakadályozása miatt fontos a Holokauszthoz és a Gulághoz vezető út mind pontosabb megértése.

Ehhez a megértéshez, a tömeggyilkosságokhoz vezető emberi tulajdonságok megértéséhez segít hozzá a Sorstalanság. Csak azok nem értik ezt a könyvet, csak azoknak unalmas olvasmány ez, akik hajlamosak arra, hogy a Világ működését kizárólag összeesküvések láncolatában képzeljék el és a problémák megoldását nem az emberi lélek mélyén keresik.

livengood 2013.06.17. 17:39:55

@ymel: Clint Eastwood életműve annyiban vág ide, - ha már erőltetem :) - hogy minden szerepében olyan embert ábrázol aki bűnös, de végül valahogy még is a jó mellé áll (Kelly hősei-ben az aranyat hajkurászva áttörik a német frontot, így hamarabb ér véget a háború). Ez pedig Köves Gyuri elfogulatlan világlátására emlékeztet engem, ahol a világ nem oszlik gonoszokra és jókra. Clint Eastwood minden szerepében bűnös lélek, ahogy mindannyian azok vagyunk. Így kell hősökké válnunk, amikor eljön a megmérettetés.

ArmaGedeon · http://kitalaltujkor.blogspot.com/ 2013.06.17. 17:53:30

@livengood: Keveset értesz ebből. Hány százalék élte túl a varsói gettólázadást? Kapásból nem tudom, gondolom, egy százaléknál kevesebb. Hányan élték túl, hogy nem ugráltak Auschwitzban? Sokkal többen.
Kik figyelmeztették a zsidóságot?
Mit műveltek velük kétezer évig? (És mit ők másokkal ugyanekkor?)
HA valaki ki akarná irtani a zsidókat, ez a diaszpórában lényegében lehetetlen. Az egyetlen esélyt az adná, ha minden zsidó egy kis földdarabra költözne, mondjuk a Közel-Keleten... :-)

livengood 2013.06.17. 18:25:10

@ArmaGedeon: Hogy jön ide körbezárt települések lakóinak, erődökbe menekült családoknak, lövészárkokba zárt katonáknak a lebombázása, lelövése, felkoncolása, vagy akár gázzal, tömegpusztító fegyverekkel való legyilkolása? Mert a történelemben sokszor, sok helyen irtották ki 100%-ban a lázadókat. A magyar történelemben is találunk példát, amit ennek ellenére helyesnek vélünk, büszkék vagyunk rá, mert ezért létezhetünk a mai napig. Ezzel szemben az én szülőfalumban 100%-ban irtották ki a zsidóságot. A vidéki magyar zsidóság teljesen elpusztult. Nem "ugráltak", még is elpusztultak. A varsói gettólázadás sok német katonát kötött le, akik épp nem harcolhattak máshol. Olyan zsidókat öltek, akiket egyébként gázkamrába vittek volna. A varsói gettólázadás örök időkre a zsidóság harcának jelképe. Nem volt hiába való. Ha máshol is ez történt volna akkor még többen maradnak életben. Gondolkozz.

Úgy emlékszem cseh zsidók szöktek meg 1943-ban. A krematóriumokról tőlük értesültek a magyar zsidó vezetők is, mielőtt a magyar zsidókból egyet is deportáltak volna - csak nem hitték el.

Rendszeres progromok, általános kiközösítés, üldözés. Az elpusztított magyar zsidóság nagy része asszimilálódott, magyarrá akart válni, vallását nem gyakorolta. Azon túl, hogy szörnyű ami velük (velünk) történt, még a hülyeség non-plus ultrája is.

k12pista 2013.06.17. 18:51:13

@enpera:
Mondja már meg kérem hány Nobel díjas regényt olvasott?
Tudja az ürülék az élőlények, de még a véglények egyik felén jönnek ki.
Ez a sgg
a másik vége a száj.
Itt néhány embernek értelmes gondolatok is elhagyják a buksi fejét:)

xxiv 2013.06.17. 19:08:06

Jó és értelmes cikk, egy olyan témáról ahol nehéz meghaladni a mindennapos megosztottságot. Nagyon ritkán olvasni ilyet. Köszönöm.

a.user 2013.06.17. 19:53:50

@ArmaGedeon: Ez nem tévhit, követelték sokan, sok helyen, sok alkalommal - az objektivitás kedvéért el kell mondani. Nézz utána a zsidóság történelmében, régi német-francia-angol-stb krónikákban, vagy akárhol, ahol csak szeretnél. Az meg, hogy a holokauszt miről szól, nagyon szubjektív... vagy miről szólt az asszír népesség kiirtása i.e. 600 körül?

barsled 2013.06.17. 20:49:25

@ymel: persze, hogy olvastam. Még a Fogság ellenére sincs jelentősége, hogy Spíró őse/i vallása zsidó volt-e vagy sem. Spíró magyar emberként és íróként írta a véleményét a Sorstalanságról, nem zsidóként.

ArmaGedeon · http://kitalaltujkor.blogspot.com/ 2013.06.17. 22:10:56

@livengood: Ami a fegyveres harc esélyét illeti, bizonyos peremvidékektől eltekintve esélytelen volt. Ez komolyan nem vitatható. A népirtás a történelemben valójában elég ritka. A magyar történelemből komplett népirtásra nem tudok példát, ha meg lenne (de nincs) miért kéne rá büszkének lenni? Az asszjrokat annyira nem irtották ki, hogy még ma is akadnak egy párszáz ezren.
Értelmetlen bizonygatni, hogy milyen hülyeség volt kiirtani a zsidókat (ami persze azért nem volt 100%-os, gyakorlatilag sehol), ha egyszer nem népszavazáson döntött úgy a magyar nép, hogy irtsák-e a zsidókat. Sem pedig a német lakosság! A dolog olyan fokban irracionális, hogy megdöbbentő a vakság, amivel a holokauszt ma dogmatizált propagandaképe elfedi sokak elől, mennyire nem volt esélyes alulról jövő autentikus fejleményként a zsidóirtás! Antiszemitizmus volt, ennek oka is volt, de népirtási vágy, mozgalom, kezdeményezés NEM VOLT. EZt kizárólag a hatalmi gépezetet feletti uralmat megszerezve felülről lehetett végrehajtani. HA ennyi Nobel-díjas koponya kerül ki a zsidóságból, idáig nem tudnak logikusan elgondolkodni (dehogy nem), hogy máig a 100 éves váltóőröket igyekszenek bíróság elé állítani, miközben pl. az amerikai hadsereg a paperclip művelet keretében emberiségellenes bűnöket elkövető "tudósokat" vett át szívbaj nélkül, hogy náluk kutassanak tovább?

ArmaGedeon · http://kitalaltujkor.blogspot.com/ 2013.06.17. 22:13:29

@a.user: Nézz utána régi német(országi) krónikákban, hol követelték zsidók a gojok kiirtását...

ArmaGedeon · http://kitalaltujkor.blogspot.com/ 2013.06.17. 22:20:15

@a.user: nézzük a Héber Egyetem neves történésze egy könyvét:

Israel Jacob Yuval: Két nemzet a méhedben (Two Nations in Your Womb)

"A zsidó messianizmus fontos szerepet játszik annak a mechanizmusnak a megértésében, amely elszabadította a keresztényeknek a zsidókra vonatkozó fantáziáját. Tragikus asszimetria van a keresztények és zsidók messianisztikus várakozásai között. A keresztények a zsidóknak keresztény hitre térését várták, míg a zsidók a keresztények megsemmisítését remélték. Az eszkatológiai szinten a judaizmus sokkal agresszívebb, mint a kereszténység..."

""Ez a (végső) Megváltás ... magában fogja foglalni az összes nemzet lerombolását, elpusztítását, legyilkolását és kitörlését: az övéket, az őrzőangyalaikét és az isteneikét. ... A Szent (Isten), aki áldott legyen, el fogja pusztítani az összes nemzetet, Izrael kivételével." Sefer Nizzahon Vetus, 13. sz., Németország (93.old.)"

""Az askenázi zsidók körében uralkodó nézet a Gojok megsemmisítését a messiási vízió főelemének tekintette. Ez az elképzelés visszamenőleg kívánja megjavítani a történelmet, a bosszúra kiosztva a múlt helyrehozásának szerepét mielőtt egy új világrend jöhet létre. (...)"

Vagyis a téma szakértőjétől megtudjuk, hogy abban a korban, amikor az emberek cselekedeteit a vallás irányította, a keresztényeket a zsidók ellen odáig vitte "agresszivitásuk", hogy imádkoztak a megtérésükért (de erőszakos térítésüket az Egyház tiltotta!), míg a zsidók azért imádkoztak, hogy a messiás irtsa ki a gojokat. Az európai hagyományban ez a népirtási ideológia egyetlen forrása...

birizgált ingerküszöb 2013.06.18. 09:05:34

@ymel: Ne haragudj, lehet, hogy bennem van a hiba, de többszöri elolvasás után sem értem a válaszodat.

Nem fejtenéd ki bővebben, esetleg más szavakkal, hogy mire gondolsz?

Valamint az is érdekelne, továbbra is, hogy mi adja az aktualitását egy, - idézek a szövegedből - "2oo4-es munka kozmetikázott újraközlés"-ének 2013-ban?

birizgált ingerküszöb 2013.06.18. 09:24:09

@Balt: Hát azért azt nem mondanám, hogy agyonhallgatták, mert voltak reakciók, de egy ilyen kijelentést valószínűleg nem csak interpretálni nem könnyű, hanem megemészteni sem az.

Valószínűleg már akkor meg kellett volna próbálni tisztázni ezt, amikor a nevezetes kijelentés Kertésztől abban az interjúban elhangzott. Feltételezem, hogy az interjút készítő Rádai Eszter álmában sem számított ilyen megnyilvánulásra, az adott helyzetben nem találta fel magát, noha nyilvánvaló, hogy erre rá kellett volna kérdeznie, a tisztázás szándékával.

ymel 2013.06.18. 09:31:43

@birizgált ingerküszöb: szia!
Kertesz a Kadar-rendszer kritikajakent emliti a konyvet. Amikor arrol beszel a kisfiu, hogy boldognak erezte magat a lagerben, az egyreszt a haboru utani vilag biralatanak tekintheto, persze akkor meg nem volt Kadar-rendszer, de mivel a lagert nemcsak valosagosan, de szimbolikusan is ertjuk, ezert gyakorlatilag minden utana kovetkezo magyar allapot is Kertesz biralatanak egyik sarkkove maradt. Most kuldtek egy roppant fontos tanulmanyt Csoori es Kertesz osszehasonlitasarol. Sturm Laszlo: "Vilagnezetunk alakjai". Kertesz nagyon kitartoan biralja Magyarorszagot, provincialis, suttyo helynek tartja. Ezert azonban nem kellene megsertodni, mert egyreszt mintha egy 'orult' mondana, masreszt pedig az o sajat maga meghatarozasa vegett van szuksege ilyen vegletesen fogalmaznia. Ezzel persze sokunkat megsert, de Kertesz sajatos tudatallapotaban az onzes igen magasfoku, plusz sajat letenek alapja. tehat meg van ideologizalva a cucc - persze ettol meg nem kell, hogy szimpatikus legyen, s tul nagy nyilvanossagot sem kellene hagyni neki. Mert meg kellene ertenie, hogy ez a nagyfoku onzes es elefantcsont torony letezese is tulajdonkeppen csakis akkor ertelmezheto, ha van hozza fikazhato ellenpolus, vagyis mi magyarok. Ha mi nem vagyunk, o sincs ('kitalalva').

Ujrakozles: egyszeruen most volt ra idom, hogy megirjam, s kozben figyeltem, amit lehetett, hogy ki mint reagalt azota

Balt 2013.06.18. 09:46:03

@ymel: Így szól az inkriminált komment(rész) pályaelhagyó autóversenyzőtől:

"felesleges az egeszbe antiszemita felhangot belekeverni, radnotit (marmint a koltot) pl. nagyjabol senki nem utalja, kerteszt meg igen."

Tehát pontosan jelölte, hogy nem a posztban szereplő RS-ról van szó: "(mármint a költőt)". (RS-ről nem hinném, hogy ilyen hízelgő véleménye lehetne, már csak a posztban részletezett okok miatt sem.)

Igen, a németeknek kvázi felmentés volt a Sorstalanság (de legalábbis tárgyilagos és mértéktartó velük szemben - nyilván nem kis részben ebben az "úttörő"? attitűdben keresendő a Nobel-díj indoka), míg a magyarokkal szemben élesen más hangot üt meg a regény végén. Nem ismerem annyira az életrajzát: lehet, hogy lélekben már Berlinben "élt" ekkoriban...?

Balt 2013.06.18. 09:50:53

@ymel: Ez érdekes felvetés, lehet benne valami. Most keresve bukkantam a hírre, mely szerint Heller Ágnes viszont Primo Levi-díjat kapott, tehát feltehetőleg ő a "kánon" elismert része. (Nem mintha felmerült volna bennem az ellenkezője... Ettől függetlenül Levi művét fontosabbnak - pontosabbnak?... - tartom Kertészénél.)

Balt 2013.06.18. 09:56:32

@decision_cube: Bocs, ez marhaság. Mo. mindig is befogadó volt, sokkalta befogadóbb az európai nemzetek és államok többségénél akár a legrégebbi történelme során, akár a múlt század vészkorszakaiban, akár csak pár évtizede, gondoljunk csak a görög, chilei menekültekre, kubai diakokra, munkásokra stb.

Balt 2013.06.18. 10:02:38

@ymel: "azért "ferde szemmel", mert a cikkíró félig viet"

Jappardon, az "el a kezekkel Vietnamtól!" c. (szervezett) ifjúsági tiltakozást nem is hoztam az előbb. :)

Viccen - és politikán - túlmenően: a tragikus háború elég jól megalapozta a Vietnammal való rokonszenvet világszerte, függetlenül attól, hogy "észak" vagy "dél".

ymel 2013.06.18. 10:05:12

@Balt: igen, igazad van, valoban kicsit felreolvastam talan az "autoversenyzot". "Pl. Radnoti (Miklost) irt.
Heller - hm, hat igen. Erdekes egy figura. Mindenesetre.

Balt 2013.06.18. 10:06:02

@lüke: Isten hozott! :) Vitán felül érdekes lehet a véleményed a német fogadtatásról, de itt a posztban a mo.-i elhallgatásról van szó.

ymel 2013.06.18. 10:09:16

@Balt: A vietek is jol 'ki'hasznaltak z idearamlo tamogatasokat. Ugyesek voltak. marmint egyes helyi kiskiralyok. Egyebkent maga nepseg egy vicces tarsasag, es amiben szemmel lathatolag hasonlitanak rank, az az, hogy ok is egy "barkacsnemzet". Mint a mi 'sufnituning' kisembereink. En is egy sufnituning-szereto figura vagyok. Masreszt korantsem koldoknezegeto nepseg ez, es igen optimista is. Ez megint egy osszetett ugy, nem is ide valo :)

ymel 2013.06.18. 10:10:36

@Balt: ja, megirhatna valaki posztban is. Ugyanis tutira van mar valami irodalomtorteneti szoveg rola.

Balt 2013.06.18. 10:24:30

@fran7: "ugyanis magyartalan, direkt roncsolt nyelvezetű. Ezért gondolják sokan, hogy rossz könyv. Mindez nem véletlen."

Hmm, van benne valami. De kifejtenéd a "nem véletlen"-t?

Závada - akit amúgy nem kedvelek - utolérhetetlen mesterművében (a Jadviga párnájában) is nyilván direkt "magyartalan, roncsolt nyelvezetű" a szöveg, de ott (a tótkomlósi szlovákok között) bizony ez adekvát. Kertésznél nem érteném ezt a szituációt, hisz neki (és a főszereplőnek, a magyarosított nevű, asszimilált/asszimilálódott Kövesnek) nyilván magyar az anyanyelve.

Balt 2013.06.18. 10:32:40

@csakhalkanszólok: :) Jé, egy élő ember, aki a Nobel-díj előtt olvasta!

Jó a párhuzam Obamával. :)

Balt 2013.06.18. 10:43:58

@livengood: "Mert a megértéshez szükségünk van a kánon által egyszerűen arctalan gonoszként ábrázolt emberek megismerésére."

Túl rég olvastam a sorstalanságot ahhoz, hogy emlékezzek, de talán hiába is az "igyekezet": nem rémlik, hogy a tábor személyzete bárhol is arccal (jellemmel) megjelent volna Kertésznél.

Ha már film: nyilván ez is a könnyfakasztó (bár inkább keserédes) kategóriába tartózik, Beningni filmje, hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%A9let_sz%C3%A9p

Itt - bár ez nem mélylélektani dráma, inkább szatíra - megjelenik a "gonosz", aki esetleg nem is feltétlenül gonosz, de a körülmények összjátéka miatt esik áldozatul a főhős.

Balt 2013.06.18. 10:45:09

@Balt: Pardon: Sorstalanság nagy "S"; Benigni.

Balt 2013.06.18. 10:53:33

@De gustibusaut bene, aut nihil: "Ez egy dokumentalista regény, aminek az egyetlen(szerintem), megintcsak szövegszintű mondanivalója, h a holokauszt nem a nemzsidók, hanem az emberiség közös bűne."

Na, nekem ez nem világlott ki belőle, annál inkább az, hogy a németeket kvázi felmenti, de a magyarokat - Pestre visszatérve, talán az emlékek és paradox módon a folytonosság hiánya miatt - nem.

Az addig sorsába beletörődve szemlélődő kamasz előjel nélküli kitörését a villamoson nem tudom hová tenni. Nekem a "B@szd meg róka a fűnyíródat"-eset jön le belőle - ami nem feltétlenül a "megbékélés" alapesete. :) Vagy :(

Balt 2013.06.18. 11:02:20

@Gyingizik: Na végre valaki, akinek pont ugyanaz a dramaturgiai következetlenség ötlik a szemébe, mint nekem!

Balt 2013.06.18. 11:10:03

@Ensiada Arkoveitie: "hanem van benne személyiségfejlődés is, mert fokozatosan tudatosulnak benne."

Akkor az a fejlődés inkább robbanásszerű, hogy ne mondjam: forradalmi...

Hasonló szenvedő-szemlélődő mű - bocsánat a "blaszfémiáért" talán Karinthy "Utazás a koponyám kölül"-je. Na, abban van személyiségfejlődés.

Gyingizik 2013.06.18. 11:32:23

@Balt: Nekem is föltűnt ez az elem (tehát hogy szinte bűnösebbek vagyunk a németeknél), holott a holocaustot NEM a Magyarok csinálták - még Magyarországon sem. Magyarországot akkor éppen megszállták, történetesen a világ legjobb hadserege, több hadosztállyal. Nem mellesleg jött velük az SS és a Gestapo. Himmler személyesen jött ide, és irányította a bevagonírozást. Horty korántsem volt bűntelen (pl. ugye nyilasok kinevezésében) de a rá kifejtett német pressziót sem lehet kétségbe vonni. A hivatalnok réteg valóban együttműködő volt a bevagonírozás, összegyűjtés lebonyolításában, mint ahogyan a többi megszállt/kényszerszövetséges országban (Szlovákia, Franciaország, sőt Lengyelország). Erről ma már többet lehet beszélni, hallani, mint régen - én. pl. a Kafka c. Közép-európai irodalmi lap tematikus számában olvastam. De még ezek a közreműködők sem haláltáborokról tudtak, hanem munkatáborokról. (Ami ugye szintén nem szép dolog, de azért mégsem ugyanaz!). A holocaust a náci Németország műve, mi legfeljebb alárendelt közreműködők voltunk, a nagy mű (Sorstalanság) végkicsengése mégis az, hogy "Ezt tették velünk a magyarok". Miközben pl. a románok önként és dalolva német megszállás előtt 300 000 zsidót elpusztítottak a saját táboraikban. Szóval ez a Sorstalanság könyv vhogy nincs rendben - remélem nem gond hogy a szólásszabadság jegyében kifejtettem a témával kapcsolatos gondolataimat.

ymel 2013.06.18. 12:34:14

@Gyingizik: Sturm László Kertész-kritikája is beszél ilyenfajta "bukfencekről". De inkább arról van szó, hogy Kertész olyan eszelősen ragaszkodik a saját kitalált világképéhez, hogy simán elkövet igaztalanságokat amiatt, hogy erősítse filozófiáját. Sturm írja, hogy pl. '56-ról módszeresen hallgat, pedig az éppen a magyar lélek erejét és szabadságvágyát, küzdeni akarását mutatta meg. Egyszerű érvelésem: ahhoz, hogy saját egyénének nagyságát Kertész ilyen fokon tudja megélni és körbeírni, ahhoz feltétlenül kell, hogy ellenpólusba állítson - lefokozzon - valamit. Ezek lettünk mi. A durva, hogy holokauszt nélkül talán nem tudta volna kidolgozni azt a világképet, amelyre oly büszke így idős korában. Pletyka: azt hallottam, hogy Demszky a közelében él odakint. Igaz ez?

Amatőr 2013.06.18. 13:24:31

@livengood: "Ugyanakkor más csoportok kiirtására a jövőben továbbra is számíthatunk. Ezért!!! - ennek megakadályozása miatt fontos a Holokauszthoz és a Gulághoz vezető út mind pontosabb megértése. "

Az emberiség történelme egyben a népirtások története is. Haladó hagyomány napjainkig! A XX. századi zsidó holokauszt csak csepp a tengerben.És már ezidáig sem volt az utolsó!
Majd épp oly jelentéktelenné válik az idők homályában, mint a többi.
Mert a történelem is csak az aktuális hatalom kiszolgáltatottja.

" Csak azok nem értik ezt a könyvet, csak azoknak unalmas olvasmány ez, akik hajlamosak arra, hogy a Világ működését kizárólag összeesküvések láncolatában képzeljék el és a problémák megoldását nem az emberi lélek mélyén keresik. "

Nos, ez eléggé sommás ítélet. Felettem is.
Pedig szerintem is minden relatív. Azaz nézőpont kérdése.

Szerinted tehát ha az emberiség sorskérdéseit feszegetve írsz egy kötetnyi baromságot, akkor az a témájánál fogva piedesztált érdemel?
Kritika nem érheti? Csak ájult csodálat?

Ember, vedd már észre; a király meztelen!

Gyingizik 2013.06.18. 13:27:50

@ymel: Honnan tudhatnám? Csak egy féltroll vagyok, nem pedig Jack Bauer, vagy pláne nem Bauer Tamás.

Amatőr 2013.06.18. 13:36:27

@livengood: "Úgy emlékszem cseh zsidók szöktek meg 1943-ban. A krematóriumokról tőlük értesültek a magyar zsidó vezetők is, mielőtt a magyar zsidókból egyet is deportáltak volna - csak nem hitték el."

Úgy hallottam, hogy valóban kaptak információt a haláltáborokról, de annyira hihetetlennek találták és Magyarországot olyan biztonságosnak vélték, hogy nem is tájékoztatták a hitsorsosaikat. Ne érje őket ezért utólag vád, hiszen tévedtek ennél már nagyobbat is, mások is. Jó szándéktól vezérelve.
Utólag könnyű (könnyű?) okosnak lenni.

Amatőr 2013.06.18. 13:56:13

@Gyingizik: "..a nagy mű (Sorstalanság) végkicsengése mégis az, hogy "Ezt tették velünk a magyarok".

Hogy a magyarság jócskán kap manapság is a holokausztért, az kétségtelen.
Hogy az oroszok, franciák, a sógorék és egyebek mit kapnak manapság a zsidó származású honfitársaiktól, azt nem tudom. Lehet, hogy ugyanezt? Vagy csak mi vagyunk a bűnös nemzet, Európa szégyene? Nemzetek legalja? Lassan kiderül, hogy a németek és az osztrákok voltak az utolsó csatlósok, mi pedig a minden bajok okozói?!

Elijah_Baley 2013.06.18. 14:38:37

@Balt: rég olvastam, és nem maradt meg belőle sok, de én úgy emléxem, mikor hazatért, az itt maradt, és el nem hurcolt zsidó diaszpórát kezdte felelősségre vonni, nem a magyarokat, aztán lehet, én olvastam félre, akarom mondani, próbáltam valami morális mélységet vinni ebbe a műbe :)
pályaelhagyó bőcsész vok, nem félek attól, h agyonüt a hazai kifinomult irodalmi társaság, ha aszondom, véleményem szerint ez a mű nem képvisel kiemelkedő művészi értéket.

csakhalkanszólok 2013.06.18. 17:19:14

@Balt: ":) Jé, egy élő ember, aki a Nobel-díj előtt olvasta!"

Az igazság az, hogy én csak a negyedik voltam. Első volt Imre bátyánk, hiszen ő írta, Második a kiadó olvasószerkesztője, Harmadik a szedő! így lehettem én a negyedik, bár lehet hogy Imre bátyánk csak írta, a kiadó olvasószerkesztője meg automatikusan igent nyomott. A szedőnek mindenképpen kellett olvasnia, szóval lehet hogy a második! :D

De nem értsd félre én sem dicsekvésnek írtam....

Joaquin 2013.06.18. 17:31:49

@Balt: @Gyingizik: Látod, ti is azon kötözködtök kinek a bűne volt, pedig pont ez a gond! Hogy nem az a fontos, pontosan ki követte el. Nem az a fontos, hogy mennyi népirtás volt már a történelemben. Hanem a miért, a hogyan.

Azzal, hogy nem szabad történelmi kontextusba helyezni a történéseket (relativizálás, bmeg büntetendő cselekedet!), és ezáltal megérteni a történelem legjobban dokumentált népirtását, pont hogy egy újabb holokausztnak ágyazunk meg. És ne örüljetek, nem biztos, hogy legközelebb is a zsidók lesznek a kiszemelt célpont. A múltban sem mindig ők voltak...

fran7 2013.06.18. 17:36:40

@Balt: Ahogy olvastam, nem jött elő a vitában, de Kertész nagyon hosszú ideig írta a Sorstalanságot. S ezalatt volt elég ideje ahhoz, hogy roncsolja saját nyelvezetét. Kicsit azért, mert 13 éves a mesélő, aki olyanoktól tanulhatta a magyart, akiknek nem anyanyelve. Másrészt ez a hosszú idő azt is segítette, hogy a szöveg túlmutasson azon az üzenetén, hogy milyen volt a Holokauszt. Talán ezért mondta, hogy a Kádár-rendzerről szólt a könyv. Nem is lehet ez másképpen, csak ezzel aztán tényleg nem tud mit kezdeni a recenzió, s csak a szerző oldalvágásának tartja, noha egy 12 éven átírt könyvben benne van az a 12 év, valahogy úgy ahogy Illyés Gyula megsejtette a zsarnokság mindent áthatóságát. A 12 nem a pontos adat.

Joaquin 2013.06.18. 17:37:17

Á nem erőlködök inkább, csak magamat ismétlem, és amúgy is kiváló minőségű az írás, semmi érdemlegeset nem tudok hozzátenni. Amatőr szerintem el sem olvasta pl. (legalábbis naívan úgy képzelem, ha elolvasta volna meg is érti).

Balt 2013.06.18. 22:10:42

@Joaquin: Mi kötözködünk?! Nem, mi csak reagálunk.

Amatőr 2013.06.19. 08:18:54

@Joaquin: "Amatőr szerintem el sem olvasta pl. (legalábbis naívan úgy képzelem, ha elolvasta volna meg is érti). "

Mint azt már 17-én 09h 50-kor írtam; több, mint száz oldalt voltam képes elolvasni a könyvből. Mert a téma érdekelt és a kíváncsiság is hajtott.
Fölöslegesen. A könyv nem nekem íródott.
Nem kívánok senkit terhelni a teljesen szubjektív és sommás véleményemmel, hisz csak ismételhetném az itt sokak által megfogalmazottakat.

Lehet, hogy jókorát tévedek - nem először és nem is utoljára - de ahogy pl a Lenin összest - sok egyebekkel egyetemben - sem szokták újra nyomni, úgy a Nobel kavarta érdeklődés lecsengtével a Sorstalanság is majd a feledés jótékony homályába vész.
Hacsak nem lesz belőle kötelező irodalom, a diákok legnagyobb bánatára. Mert pl az én korosztályomat Gorkij: Anya c. fércművével terhelték.
Mert mindig kell egy segg, amit fényesre lehet nyalni.

Guttenberg galaxisában mindig lesznek másod-harmad-sokadrangú szerzők, hogy közöttük igazán értékükön tudjuk kezelni a valódit, a minőséget.
A kötetet egyébként kölcsön kaptam és egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy ellopjam. :)

livengood 2013.06.19. 13:31:51

@Amatőr: "Az emberiség történelme egyben a népirtások története is. Haladó hagyomány napjainkig!"

Ebben egyetértünk (persze idézőjelben "haladó hagyomány"). Ugyanakkor mások (itt is) az ellenkezőjét állítják. Ahogy a Sorstalanságot is rossz irománynak tartják (ha jól értem te is). Szóval nagy a zűrzavar.

"Majd épp oly jelentéktelenné válik az idők homályában (a Holokauszt), mint a többi.
Mert a történelem is csak az aktuális hatalom kiszolgáltatottja."

Rögtön le is írtad mi garantálja, hogy a Holokauszt megmaradjon az emlékezetben, örökre beivódjon a köztudatba. Ha egy közösségen belül tekintéllyel (tehát hatalommal) bíró személyek hosszú időn át kiállnak egyfajta történelem szemlélet mellett, akkor az mítoszok halmazává válik a néplélekben, függetlenül attól, hogy mennyire fedi a pontos igazságot. Ezek pedig még az elnyomást, az idegen hatalmakat is átvészelik (pl. a véreskezű Mátyás király = igazságos, 1848-ban a magyar függetlenségi harc más Kárpát-medencei népek rovására = szabadságharc, a magyar birtokosok román parasztokat dolgoztattak = kegyetlen magyar elnyomás). Ezek tabukká válnak amik fennmaradnak míg a nép, mely őrzi azt, létezik. A Holokausztot nem feledheti senki, erről a népek (németek, amerikaiak, zsidók...), melyeknek mítosz világába bekerült, erről gondoskodni fognak. A felejtés hiú reménye azoknak akik szeretik homokba dugni a fejüket, vagy állandóan revansot akarnak venni vélt sérelmeikért. Jobb lenne inkább szembe nézni a Holokauszt történetével, az abban való részvételünkkel és tőle való szenvedésünkkel, hogy legalább ne vegyük a nyakunkba az egész szennyet, csak annyit ami tényleg a miénk. Ebben segíthetnének bennünket az olyan zsidó származású magyar emberek mint Kertész Imre, ebben segíthetne rajtunk egy magyarul megírt könyvért adott Nobel díj.

Ha a világ felé nem tagadnánk meg látványosan Kertész és műve magyarságát, akkor máris kijjebb kerülnénk a szarkupac alól, ahelyett, hogy alámászunk.

livengood 2013.06.19. 14:02:40

@Amatőr: "Szerinted tehát ha az emberiség sorskérdéseit feszegetve írsz egy kötetnyi baromságot, akkor az a témájánál fogva piedesztált érdemel?
Kritika nem érheti? Csak ájult csodálat?"

Ha kritika érné. Ember! Az a szennyáradat ami éri az nem kritika!

Mi abban a kritika, hogy "írsz egy kötetnyi baromságot"? Persze, hogy nem kell piedesztálra emelni. De azután amiket csak itt "kulturáltan" leírt egy csomó ember, már csak az következhet, hogy ez az egész meg sem történt. Kvázi nincs is miről vitatkozni. Hogy is írod? - "jelentéktelenné válik az idők homályában" - ebből részben az is következik, hogy nincs is értelme beszélni róla. És te még kulturáltan teszed ezt. De mi lesz a stadionok, kocsmák, arénák népével? Ha ennyiben hagyjuk - ahogy szeretnéd, ahogy szeretnék - akkor majd nem lesz kedvük lincselni? Nem jön majd valaki aki felhasználja őket népirtó terveihez?

(Erről a "kulturált" attitűdről szól Köves Gyuri párbeszéde a villamoson amikor visszaér a lágerből Budapestre. Ugyan itt tartunk!!! - és van képe itt sokaknak leírni, hogy a Sorstalanság egy rossz könyv. Rossz azoknak akik nyíltan, vagy a tudatalattiban, neveltetésüknél fogva, a több ezer éves mételyt szívva magukba, talán maguk előtt is rejtve, zsigeri indulatból tagadják a történteket.)

livengood 2013.06.19. 14:19:07

@Joaquin: Mi a faszért kéne elolvasnia ahhoz hogy rossznak tartsa? Vagy miért ne tarthatná rossznak, ha elolvasta? Szabad országban élünk! :)

livengood 2013.06.19. 14:26:35

@fran7: Igen. Bizony ez a könyv épp úgy szól a Horthy-korszakról, mint a Kádár-korszakról. Mert hogy vannak hasonlatosságok. Ezt pedig már végleg nehéz megemésztenie annak akit benyeltek a koncepciók.

livengood 2013.06.19. 14:49:33

@Balt: A csendőr aki a vagonba beszólt, hogy inkább nekiadják az aranyukat, mint a németeknek, legyenek már jó magyarok? Az SS tiszt rokonszenves arca aki osztályozott? A német katonák precíz megjelenésének Kövesre való hatásának részletes elemzése? A járókelők viselkedésének leírása? A könyv szinte csak erről szól!

A legdöbbenetesebb az amikor részletesen leírja azt a folyamatot, ahogy ő rájött, ahogy a környezete ezt megélte, hogy a kéményből felszálló füst azokból ered akiket röviddel előtte élve láttak.

Ez az a kulcspillanat amikor minden népirtást, az áldozatok és gyilkosaik "termelésben" való együttműködését a Világ keletkezéséig visszamenőleg és az Idők végezetéig előre - végre! - meg lehet érteni.

Amatőr 2013.06.19. 14:53:06

@livengood: persze idézőjelben-így igaz.

"Sorstalanságot is rossz irománynak tartják (ha jól értem te is)."

Szigorúan magánvélemény! Én csak olvasó vagyok, aki esetleg fizet a könyvért, nem pedig kritikus, aki ingyen kapja. Sőt!

"Majd épp oly jelentéktelenné válik az idők homályában (a Holokauszt), mint a többi."

Nana! Klasszikust (hm) kéretik pontosan idézni! Én ezt írtam:

"Lehet, hogy jókorát tévedek - nem először és nem is utoljára - de ahogy pl a Lenin összest - sok egyebekkel egyetemben - sem szokták újra nyomni, úgy a Nobel kavarta érdeklődés lecsengtével a Sorstalanság is majd a feledés jótékony homályába vész."

Tehát, már megbocsáss, de Te csúsztatsz! A holokausztot, valamint a többi népirtást, gyilkolászást az így-úgy érintettek nem feledik. És mások sem. És az idő haladtával talán a történelemkönyvek sem.

Míg a kevésbé sikeredett írói alkotásokat bizony elfeledik és csak a legnagyobb könyvtárak elhagyott sarkában porosodnak az idők végezetéig.
Mielőtt esetleg virtuális könyvégetéssel vádolnál, én annak - tartalomtól függetlenül - esküdt ellensége vagyok. A gondolat, ha már nyomdafestéket látott, hát maradjon fenn örökre, tanulságul az utókornak.
És ez a Sorstalanságra is vonatkozik.

Szerintem tehát Te más vizekre eveztél!
A XX. század egyik, ha nem a legokosabb tudósa szerint minden relatív. Szépen illusztrálod; ugyanaz a háború az egyiknek szabadságharc, a másiknak meg lázadás, ellenforradalom. Minden csak nézőpont kérdése.
Neked és vélhetően sok más honfitársunknak a holokauszt élete egyik legfontosabb történelmi időszaka,
örök mementó, ami nap, mint nap foglalkoztat. Nekem nem az. És 56 sem.És Mohács, vagy Arad sem.
Az életemet nem ez tölti ki. Száz és egy fontosabb dolgom akad. Szerencsére.
De a többi népirtásra (fehérek az indiánokat Észak és Dél Amerikában,Pol Pot,hutuk és tuszik, törökök az örményeket, stb) sem vagyok hajlandó nap mint nap gondolni. Egyrészt nem érdekel, másrészt perverzitás. És nem fogom a sógoréktól követelni, hogy határolódjanak el Haynautól. Vagy a szerbektől hogy...hagyjuk végre abba. Aki vétkezett, azt húzzák fel, de a többit kéretik békén hagyni.

"A felejtés hiú reménye azoknak akik szeretik homokba dugni a fejüket, vagy állandóan revansot akarnak venni vélt sérelmeikért."

Nos én nem dugom a fejem a homokba és revansot sem akarok, mert semmi közöm a holokauszthoz. Sőt, még a szüleimnek sem volt. És megpróbálom a helyén kezelni. Pl olvasok róla (is), de ha nem tetszik, akkor leteszem. Mert sem elfogult, sem sznob, sem érdekelt nem vagyok. Kertész könyvét a százvalahányadik oldal után végzetesen meguntam. Ennyi és nem több. Ezzel sem a szerzőt, sem a holokausztot nem sértettem meg. Vannak sikerült és kevésbé sikeredett művek. Szerintem pl Askenazy kétoldalas novellájában (A tojás) több emberi és irodalmi érték szorult, mint a Sorstalanság általam ismert első száz oldalába.De ez csak magánvélemény és nem várok SENKITŐL egyetértést.

És ha már sikerült eljutnod a "szarkupachoz" - véleményem szerint aranyból lehet szart csinálni, szarból aranyat kevésbé. Ez még az akimistáknak
sem sikerült. A közeli utókor ítél. Ha a könyvet megveszik és elolvassák, akkor jó, ha csak megveszik, akkor szarkupac. Csak hogy a tárgynál maradjunk.

livengood 2013.06.19. 15:16:21

@Amatőr: "A XX. századi zsidó holokauszt csak csepp a tengerben.És már ezidáig sem volt az utolsó!
Majd épp oly jelentéktelenné válik az idők homályában, mint a többi."

ymel 2013.06.19. 15:23:35

@fran7: @livengood: a Kadar-rendszer temahoz. Nem emlekszem, hogy a szamottevo kritikak tul sokat emlegettek,hogy a konyv a K-rendszerrol szolna. Kertesz onmeghatarozasa ellentetekbol epul fel. Csak a paradoxonok tudjak szerinte leirni az igazan letezo es tulkppn a kozosseget elhagyo ember helyzetet. Igen, amint irja, meg a lagerben is voltak boldogabb pillanatok, mint a kinti eletben. Ezt valoban vehetjuk Kadar-kritikanak. Kerdesem: ra tudsz mutatni konkret helyekre a regenyben,melyek egyertelmuen a Kadar-erara utalnak? En szerintem ez inkabb szimbolikusan ertendo.

livengood 2013.06.19. 15:24:10

@Amatőr: "Míg a kevésbé sikeredett írói alkotásokat bizony elfeledik és csak a legnagyobb könyvtárak elhagyott sarkában porosodnak az idők végezetéig."

Egyet értek - de. A Sorstalanságot épp az teszi maradandóvá, hogy óriási energiával próbálják relativizálni a szörnyű tényt. Ezért kapott Nobel díjat is. Persze a könyvet jól megírtnak is tartom, de valójában független ettől az erénye. Nem tud addig "porosodni" amíg a Holokauszt tagadás virágzik. Vannak művek melyek nem kidolgozottságuk, művészi ábrázolásuk okán fontosak.

ymel 2013.06.19. 15:25:42

@fran7: @livengood: a Kadar-rendszer temahoz. Nem emlekszem, hogy a szamottevo kritikak tul sokat emlegettek,hogy a konyv a K-rendszerrol szolna. Kertesz onmeghatarozasa ellentetekbol epul fel. Csak a paradoxonok tudjak szerinte leirni az igazan letezo es tulkppn a kozosseget elhagyo ember helyzetet. Igen, amint irja, meg a lagerben is voltak boldogabb pillanatok, mint a kinti eletben. Ezt valoban vehetjuk Kadar-kritikanak. Kerdesem: ra tudsz mutatni konkret helyekre a regenyben,melyek egyertelmuen a Kadar-erara utalnak? En szerintem ez inkabb szimbolikusan ertendo.

livengood 2013.06.19. 15:46:39

@Amatőr: "Az életemet nem ez tölti ki. Száz és egy fontosabb dolgom akad."

Jogos, egyet értünk.

"semmi közöm a holokauszthoz"

Véleményem szerint pedig mindenkinek köze van hozzá aki a keresztény kultúrához tartozik, európai, magyar. (Pl. egy muszlim indonéznek nincs köze hozzá, csak ha akarja.)

Az, hogy személyesen mit gondolsz a könyvről, korról, tényekről, érintett vagy, vagy sem, az valóban magánügy. Ha viszont közzé teszed a véleményed akkor hatást akarsz gyakorolni a közre, vagyis felvállalod, hogy közöd van hozzá.

"Ha a könyvet megveszik és elolvassák, akkor jó, ha csak megveszik, akkor szarkupac."

Ez nincs így teljesen, van hogy fizetnek a könyvért, de nem olvassák. Pl. a kommunizmus sok Lenin összes előállítási költségét fizette. A Bibliát is több példányban adták el, mint amennyit végigolvastak. Stb. A könyvek értékét, a gondolatok értékét nem a megvásárlásuk, nem a számuk mutatja. A görög filozófusok, matematikusok könyveinek többnyire egy-egy példányát mentette meg az arab kultúra.

Amatőr 2013.06.19. 15:55:30

@livengood: Fölösleges szemantikai vitába keveredni, de
"..a Sorstalanság is majd a feledés jótékony homályába vész."
azaz , hogy véglegesen és mindenki számára elfelejtődik.

A "Majd épp oly jelentéktelenné válik az idők homályában, mint a többi." pedig annyit tesz, hogy nem bír majd nagyobb jelentőséggel, mint az indiánok, vagy az örmények holokausztja, de nem is felejtődik.

Az ukránoké - ámbár talán ez volt a "legsikeresebb", hála a sztalin nevű gazembernek - meg szinte már feledésbe is merült. Pedig térben és időben szinte egyszerre történt.

livengood 2013.06.19. 16:01:46

@Amatőr:
A mondatot ki kell egészítenem:

"A könyvek értékét, a gondolatok értékét nem a megvásárlásuk, nem a számuk",

de még csak az olvasottságuk sem mutatja.

livengood 2013.06.19. 16:10:03

@ymel: Az ábrázolt világnak a hangulatán, viszonyrendszerén érzem végig a Kádár-kor "illatát". Abban, ahogyan az emberek alkalmazkodnak a "helyzethez".

Amatőr 2013.06.19. 16:14:29

@livengood: @livengood: "A Sorstalanságot épp az teszi maradandóvá, hogy óriási energiával próbálják relativizálni a szörnyű tényt. "

Szerinted. De kérdezd a kambodzsait, hogy mit jelent neki a holokauszt? Vélhetően semmit. Mert az 70 éve volt a világ másik felén. Viszont a családját, a rokonait, valamint az egész faluját és 3-4 millió honfitársát pedig tegnapig gyilkolászták le! Na, neki az jobban fáj. Sőt!

"Vannak művek melyek nem kidolgozottságuk, művészi ábrázolásuk okán fontosak. "
Kifejtenéd?

Amatőr 2013.06.19. 16:22:20

@livengood: "Véleményem szerint pedig mindenkinek köze van hozzá aki a keresztény kultúrához tartozik, európai, magyar. (Pl. egy muszlim indonéznek nincs köze hozzá, csak ha akarja.) "

Na, ez az, ami nem kéne! Mert ettől már csak egy lépés az apák vétke és Jézus keresztfája! Ha szabad kérnem, ezektől kímélj meg!ű

"Ha viszont közzé teszed a véleményed akkor hatást akarsz gyakorolni a közre, vagyis felvállalod, hogy közöd van hozzá."

Na, ez viszont durva! Ha szarba lépek, jobb, ha befogom a szám , mert még rám süthetik, hogy én tojtam!

"A görög filozófusok, matematikusok könyveinek többnyire egy-egy példányát mentette meg az arab kultúra. "

Mindet, vagy csak az arra érdemeset?
Ma már ki tudja, de szerintem a fűzfapoéták zöngedelmeit nem valószínű!

Amatőr 2013.06.19. 16:35:06

@livengood: "de még csak az olvasottságuk sem mutatja. "

Az emberiség egyetemes kultúrája szempontjából minden bizonnyal igazad van. De én csak egy gyarló, félművelt, plebsz vagyok, hasonszőrűekkel körülvéve. És tudod, bár nekem sok hibám van, de csak akkor hazudok, ha szükséges.
Erről meg minek hazudjak? Nem tetszett, mert untam. Na bumm! Kit érdekel? Hogy benne rejtezik a bölcsek köve? Akkor is untam. Ezért aztán számomra értéktelen és nem az egyetemes emberiség számára.

Persze, ha az csak az egyetemes emberiség, valamint néhány kiválasztott számára érték, akkor azt műtárgynak, esetleg tudományos, vagy kultúrkincsnek nevezhetjük, de nem regénynek. Mert annak ellenben gyengécske.

livengood 2013.06.19. 16:58:06

@ymel:

Szimbolikus, nekem több annál.
Csak úgy találomra:

„De mostohaanyám legfőképp az igazolványnak örült. Addig ugyanis, valahányszor csak valami útra keltem, mindig igen aggodalmaskodott, miképpen igazolnám magam, ha netán úgy hozná a szükség. Most viszont már nincs miért nyugtalankodnia, hisz az igazolvány tanúsítja rólam, hogy nem a magam kedvére élek, hanem hadiszükségű hasznot hajtok a gyáriparban, s ez már egész másfajta elbírálás alá esik, természetesen.”

Az igazolványok, pecsétek, engedélyek világa. A szocializmusban állandóan hangsúlyozni kellett a társadalmi hasznosságot, a „munkanélkülit” a rendőr egzecírozta.

„Azután a rendőr a további autóbuszokat is mind föltartóztatta, amik a város irányából közeledtek, oly módon, hogy bizonyos távolságból elébük lépett, miközben tenyerét a magasba lendítette: minket, többieket ilyenkor addig a töltés mögé küldött. Azután mindannyiszor ugyanaz a jelenet ismétlődött: az újabb fiúk első meglepődése, ami végül nevetésbe fordult. A rendőr elégedettnek látszott.”

Az emberi méltóság tökéletes mellőzése, ismeretlensége a szocializmus része is.

„Sokan voltak szedett-vedett öltözékben, lágerraktárak, hadseregek levetett holmijában, sapkájában, némelyek csíkos kabátban, mint én is, de már polgáriasan kicsípve is, fehér ingben, nyakkendővel, hátul összekulcsolt kézzel fontos ügyekről tanakodva megint, méltóságtelin, úgy, mint mikor ennekelőtte még Auschwitzba mentek. Egy helyen lágerek viszonyait idézték föl, vetették össze, máshol a segítség összegének, mértékének a lehető kilátásait taglalgatták, megint mások az ügymenetben véltek körülményeskedést, jogtalan kiváltságokat, másoknak az ő kárukra való előnyét, igaztalanságokat fölismerni, de egyetlen dologban mindenki egyetértett: várakozni kell, éspedig mindenesetre soká.”

A témától függetlenül, a fontoskodás és a sorban állás a Kádár-kor része.

Stb, stb…

livengood 2013.06.19. 16:59:50

@ymel: @livengood: Szimbolikus? Nekem több annál.

Helyesen. :)

livengood 2013.06.19. 17:13:25

@ymel: Azt hiszem témájától függetlenül, a Kádár-korszakban mindenképpen elhallgattak volna egy ilyen könyvet, hiszen a figyelmes olvasó óhatatlanul párhuzamot érzett volna a jelennel.

Joaquin 2013.06.19. 17:26:28

@Balt: Igazatok van, csak nem ez a lényeg. Szerintem ez pontosan fedi a kötözködés jelentését.

Az én világképemben a mémek mintegy baktérium fertőzik az elmét (vannak hasznos bacik is). Nem az a lényeg, hogy ki hajtotta végre (ki lett beteg), hanem maga a fertőzés: az ideológia. Azzal, hogy tagadjuk (nem mi voltunk, közünk sincs hozzá), pont hogy védtelenek leszünk, mint egy gyerek aki nem megy emberek közé. Ahhoz, hogy kialakuljon az immunválasz, jelen esetben az ideológia ellen, bizonyos értelemben át kell esnünk ezen a gyermekbetegségen: be kell engednünk, meg kell értenünk, át kell éreznünk. Empátia - a nácikkal szemben. (Milyen szentségtörés is ezt kimondani!) Ez, az ami az általam ismert bármelyik holokauszttal foglalkozó műből hiányzik, de a Sorstalanságból nem. (Ha tudtok még ilyet ne tartsátok magatokban.) Ennyi és nem több (számomra). Ebben az értelemben tényleg mindenki hibás, mert téged is megfertőzhet (vagy mondjuk a gyerekeidet inkább). De megint magamat ismétlem, bár remélem ez alkalommal világosabban.

Balt 2013.06.20. 08:46:02

@livengood: Nem, a csendőr persze bűnös a maga módján (meglehet, a népbíróság kivégeztette), de a derék berliniek, azok aztán nem... Márpedig ez árad Kertész egész lényéből, a Sorstalanságtól kezdve.

Jómagam jártam jó néhány lágerben, amik megmaradtak mementónak, Auschwitz-Birkenau, Mauthausen (érdekes, ez valahogy kimarad a gemütlich osztrák turistakalauzokból...), tényleg megdöbbentő és elmondhatatlanul nyomasztó, még gyerekfejjel is. (Berlin belvárosa is persze, a terrorbombázások nyomán, meg gondolom Hirosima és Nagaszaki is, de ez most nem feltétlenül ide tartozik.)

Balt 2013.06.20. 08:51:07

@livengood: Évtizedes távlatból ez a részletes "jellemrajz" nem jön át nekem, még leginkább a "litvánokról" szóló leírás rémlik, meg az állandó appelek, no meg a pesti kifakadás, ami egy érthetetlen dramaturgiai váltás. Márpedig ez nekem visszamenőlegesen megkérdőjelezi a "szemlélődő"-elbeszélő rész hitelét. Nem egy koherens mű.

Balt 2013.06.20. 09:20:06

@Joaquin: Primo Levi talán - de bátortalanul írom, mert ezt is kb. akkor olvastam, majd egy évtizede. Jobban megfogott, pl. épp azért, mert a könyv voltaképpen pont arról szól, hogy vitája van a bírálóival, melyben közeledik az álláspontjuk. (Ha jól emlékszem...) Tehát kvázi alapmű a "megbékéléshez", míg Kertész ezt csak a németeknek "tartja fenn".

Balt 2013.06.20. 09:45:00

@Balt: www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/konyv/l/bibJAT00189354.html
moly.hu/konyvek/primo-levi-akik-odavesztek-es-akik-megmenekultek

Ez is érdekes:
pedtamop412b.pte.hu/files/tiny_mce/File/06_Kisantal%20Tamas_A%20holokauszt_irodalom_tanithatosaga.rtf

Levire keresve még egy pár érdekes mondat:
Adott tehát a kérdés: mire jogosít, illetve mire kötelez az áldozat státusából fakadó emlékezőképesség? A "mire jogosít" kérdésére talán könnyebb válaszolni, jóllehet újabban egyre több a kétely az áldozat mint történelmi tanú feltétlen autenticitását illetően. Mely szkepticizmus időnként a történelemről áldozatként "hivatásszerűen" tanúskodó emlékezőtől sem teljesen idegen. Primo Levi írja: "ha rekonstruálni akarjuk, mi is az igazság a táborok ügyében, a túlélők emlékezéseiben lelhetjük meg a leghasználhatóbb forrást. De bármekkora szánalmat és felháborodást keltenek is ezek az írások, kritikus szemmel kell olvasnunk őket. A lágerek megismeréséhez maguk a lágerek nem bizonyultak mindig jó megfigyelőpontnak: a foglyokat olyan embertelen körülmények közé taszították, hogy csak ritkán alkothattak maguknak átfogó képet a táborvilágról".24 A tábori életet a "szürke zónában" átvészelő lágerlakó (ehhez a kategóriához tartozott Levi is) ugyanakkor másmilyen okból lesz megbízhatatlan tanúságtevő. "Az ő megfigyeléseiket ... éppen kivételezett helyzetük hamisította meg kisebb-nagyobb mértékben."25 A traumatikus élményektől fűtött valamikori áldozat emlékezetét nem tekinthetjük tehát az igazság vitán felüli megnyilatkozásának. A treblinkai hóhérnak, John Demjanjuknak évtizedekkel a második világháború utáni (végül is sikertelen) azonosítása szolgál beszédes példával e tekintetben. A hétköznapi életben magától értetődő funkciókkal, az észleléssel és a memorizálással kapcsolatos problémák ugyanis hatványozottan jelentkeznek a koncentrációs és megsemmisítő táborok túlélőinél; esetükben "még a nagyon erős és emocionális emlékek is ki vannak téve a torzulás veszélyének".26 Okkal vonhatjuk tehát kétségbe a traumatikus emlékek feltétlen csalhatatlanságát, hiszen 1. "nincs olyan kritérium, amelynek alapján eldönthetnénk, mely vallomásokat [egymást ellentmondó emlékeket] fogadhatnánk el igaznak"; 2. nem tételezhető fel, hogy az olyan ember esetében "[a]ki hosszú ideig - ráadásul nagyon régen - állandó halálfélelemben élt", az észlelési, megjegyzési és felidézési lelki folyamatok "normálisan" működnek.27 Már ezért sem teljesen véletlen, hogy a (tömeggyilkosságokban való részvétellel gyanúsított) tettesek utólagos bírósági azonosításakor a túlélő áldozatok gyakran ellentmondanak egymásnak, sőt olykor bizonyíthatóan tévednek is múltbeli kínzóik felismerésekor.

Gyingizik 2013.06.20. 11:53:03

@Joaquin: De hiszen épp ez a gond, hogy megértettük, még sincsen bocsánat a témával kapcsolatban a számunkra. Hány magyar filmet soroljak a 80-as évekből, ami a magyarországi holocaustot dolgozza föl? Hány az óra vekker Úr, Jób lázadása, számtalan tv-játék, szocializmusban és utána készült dokumentumfilmek tonnaszám - állandóan ezek mentek a tv-ben annak idején. Volt kárpótlás, van Holocaust-központ, 95 éves matuzsálemek kerülnek bíróság elé stb. Irodalmi Nobel-díjat sem a Kertésznél tehetségesebb magyar író kap (kézenfekvő példa a ti (kozmopolita.neoliberális) szellemi műhelyeitekből Eszterházy Péter vagy akár Nádas), hanem a második vonalbeli, aki a trendi téma holocaustot dolgozza fel a nácik németek helyett a magyarokat kollektíven hibáztatva.
Csak hogy jobban megértsd: még minálunk (katolikus, kisvárosi, magyar család vagyunk) is megőrizte a holocaustot a családi emlékezet. A nagymamám elmesélte, hogy a II. vh alatt "elvitték" a Weiséket és a Fischeréket. És miután nem jöttek vissza, nem nehéz kitalálni, mi történt velük. A nagyszüleim földművesek voltak, nem volt beleszólásuk, mit csinál a csendőr, a jegyző, valamint az éppen az ő házukban elszállásolt néhány német katona. A zsidó családok elvitelét mint egy rajtuk kívül eső eseményt élték meg, egy olyan hatalom megnyilvánulását, amihez őnekik zsellérként, földművesként, hétköznapi emberként nem sok közük volt. Akkor miért hibásak? És miért vagyunk mi, is hibásak, az évtizedekkel később születők?

Gyingizik 2013.06.21. 08:40:38

Világért sem akarom túlragozni a témát, de pl. az ilyen ügyek sem segítik elő, hogy a holocaust miatt a magyarság permanens bűnbánatban leledzen:

www.origo.hu/itthon/20130620-palesztin-gyermekek-kinzasaval-vadolja-izraelt-az-ensz-gyermekjogi-bizottsaga.html

Aki ugyanis egy emberöltőn keresztül áldozatként tündököl, ne kínozzon például gyerekeket. Hitelességi deficit ez a javából.

ymel 2013.06.22. 12:48:57

@Amatőr: igen, jo az eszreveteled es jogos is. Vietnamban, Kinaban, Kambodzsaban az embereknek semmit nem mond a holocaust, itt mas szornyusegek borzoltak a kozos pszichet, amik ertelemszeruen elobbre valok, mint a tavoli, europai tragedia. Foldenyi F. Laszlo is targyalja ezt az Europan kivuli `kulonos` helyzetet. Mert ugye a biznisz reszleg egyik nagy erofeszitse volt, hogy a vilag legnagyobb tragediajanak allitsa be a `40-es evek esemenyeit.

ymel 2013.06.22. 12:52:45

@livengood: nagyon jok a talalataid szerintem, valoban ezek a Kadar-rendszerre is utalhatnak, es ugye, altalanos velemeny, hogy egy tortenelmi regeny valamikeppen mindig kapcsolatban all a megirasa idejen levo valosaggal. Ugyanakkor nem zarjak ki az elso szintu "valosaglekepezest" sem, vagyishogy pl. az altalad idezettek /akar fiktiv/ leirasai lehetnek a lagervilagnak.

ymel 2013.06.22. 12:58:06

@livengood: "a kor illata", irod. Errol nekem hirtelen Hamvas Karnevalja ugrott be, amelynek a vege fele zsenialisan jol ta'lalja a bombazasok elol ovohelyre menekult polgarok viselkedeset. Megdobbentoen pontosnak ereztem, amikor sok eve olvastam. Es persze bizarr, morbid, amit akarsz, minden volt az. Erdemes a Karneval elejet es veget elolvasni. Sokat fogsz rohogni. Iszonyat jo karikaturaja az a kispolgarisagnak. A kozepe szamomra, foldi halandonak, ertelmezhetetlen volt.

ymel 2013.06.22. 13:00:22

@Balt: minden bizonnyal borzalmas, en azert nem is akarok odamenni. Bar az elso lagert, a Munchen mellettit lattam. Nekem itt egy mellekszal jutott az eszembe, ami kinoz a mai napig. Az, hogy vajon igaz-e, hogy a felszabadulas utan hozzaepitettek meg par kemencet vagy mit, hogy a muzeumlatogatokra gyakorolt hatast fokozzak.

ymel 2013.06.22. 13:03:46

@Joaquin: zsenialis meglatas. Kar, hogy veszelyesnek tartottak az ilyesmit egy idoben. Pedig szvsz valoban csak ez segit a megerteshez. Es ehhez felnott, felelos embernek kell lenni. Es valoban a Sorstalansagban alaposan tetten erheto ez a szandek, s ezert van pl. az, hogy sokan felrojak az "unalmas, szaraz" stilusat. Holott ez epp azt segiti elo, hogy csak a legminimalisabb "olvaso-manipulalas" johessen letre.

ymel 2013.06.22. 13:17:28

@Balt: akarok egy zanzasitottat irni meg egyet arrol, hogy Kertesz miert utalja Magyarorszagot. Egy altalam it mar emlitett tanulmany lenne az alapja, amiben Sturm Laszlo Kerteszt Csoorival veti ossze.
Tulajkepp az en hipotezisem az volt a posztban, hogy Kertesz az o''ra' megharagudott holokauszt-narrativa kepviseloinek akar megfelelni azzal, hogy szornyusegeket beszel rolunk, kvazi konyorog az elvesztett kegyek visszaszerzese miatt. Ennel filozofikusabb magyarazat - bar szvsz a ketto nem zarja ki egymast - az, hogy Kertesz a Sorstalansag utani idoszakban (de ez nyomokban mar a regeny utolso fejezetebe is ugye belelathato) erosen kezdett elszallni egy olyan onmegteremto onkepbe, amely teljeseggel a kozosseg tagadasara, a magany nagysagara epul. Ide illeszkedik az is, miert nem lett sosem gyereke. Errol is ir. Namarmost ezt meg bonyolitja, hogy idehaza szukosen elt, Berlinben viszont mar jomodban. A pesti elete minden tekintetben kontrasztja a kintinek. S ha alapvetoen `jot` akarok feltetelezni errol az emberrol, akkor azt gondolom, hogy magyargyulolete csupan szimbolikusan ertelmezheto, mert nem konkretan a magyarokrol szol az elsosorban, hanem arrol, hogyan teremti meg egy kvazi filozofus a sajat kis egyszemelyes jatszoteret. Es itt jovunk mi, hogy miert kelljen nekunk viszont toleralni egy alapvetoen onzo egyeni megvalosulas szinte orjongo megnyilvanulasat? Le kelljen-e ezt nyelnunk azert, mert aki ezeket vallja, az bizonyos ertelemben zsenialis elme?

birizgált ingerküszöb 2013.06.24. 11:45:27

@ymel: A bejegyzésed alapján elhatároztam, hogy újraolvasom a Sorstalanságot, azért, hogy ne csak a halványuló emlékeimre támaszkodjam.

Közben, többek között, azon gondolkodtam - nem tudom, hogy nem tapintatlanság-e megkérdezni - hogy vajon ki lehetsz Te, és mi az érdekeltséged abban, hogy ezzel a témával ilyen behatóan foglalkozzál.

És azon is gondolkodtam, hogy vajon kik lehetnek, és mi az érdekeltségük azoknak, akik ehhez a - kétségtelenül kattintékony - témához ilyen intenzitással, sorozatosan hozzászólnak.

ymel 2013.06.24. 17:17:44

@birizgált ingerküszöb: hát ez komoly megtiszteltetés! Örülök, ha birizgálja az ingerküszöböd. Szerintem nem fogod megbánni, de itt már ajánlottam másnak is, hogy a Fogságot ki ne hagyd az életedből. Az Spiró György regénye.
Ki vagyok? Senki. Azért írok blogot, mert azt lehet. De ha kapargatsz itt, akkor meg is találsz.

birizgált ingerküszöb 2013.06.27. 00:29:14

@ymel: @ymel: Köszönöm a javaslatot, nem zárkózom el Spiró eddig nem olvasott művétől, de mindaddig nem szeretnék foglalkozni vele, amíg valamennyire zöldágra nem jutottunk a Sorstalansággal és Kertésszel.

Mindazonáltal jó lenne, ha addig is valami érvet felhoznál a Fogság elolvasása mellett, úgy értem, hogy kifejtenéd kissé bővebben, felsorolnál néhány szempontot, hogy miért is ajánlod, miért érdemes elolvasni, mik az erényei a műnek, stb. Valami olyan kedvcsinálóra gondolok, mint amilyen egy jól megírt filmelőzetes, vagy egy könyv blikkfangos fülszövege.

Én ugyanis, őszintén szólva, nem tudok mit kezdeni az olyan sommás véleményekkel, mint hogy egy könyv, film, képzőművészet alkotás, vagy zene – úgymond – „jó”, vagy „szar” (mint itt egyesek kijelentették). Egyszerűen nem tudom értelmezni az egyszavas minősítéseket, éppúgy nem, mint amikor egy személyt – teszem azt – azzal a négy betűs szóval jellemeznek, hogy az illető egy f..z, (vagy egy szent) ahelyett, hogy nevesítenék, mi az, ami ellenszenves, vagy éppen szimpatikus az illetőben, például, hogy önhitt, kicsinyes, zsugori, irigy, szűklátókörű, műveletlen, anyagias, önző, megbízhatatlan, inkorrekt és így tovább, vagy a rokonszenves egyéniségről is el lehet mondani, hogy türelmes, segítőkész, önzetlen, szavatartó, becsületes, kimagasló tudású, példás életű, egyenes jellem, stb.

Szóval ehhez hasonló módon, jellemzést és érveket szeretnék kapni a könyvről, minősítés helyett.

Az is érdekelne, hogy Spiró könyve szerinted hogyan kapcsolódik Kertész Sorstalanságához, már ha kapcsolódik egyáltalán.

De mindenek előtt az érdekelne, ha magáról a Sorstalanságról is elmondanád pár mondatban a Te saját véleményed, függetlenül attól, hogy milyen volt, vagy milyen nem volt a recepciója, akkoriban, amikor megjelent. Szóval az érdekelne, hogy személy szerint Neked mi a benyomásod róla, legalább annyira érdekesnek tartanám ezt, mint, hogy mi volt a hazai irodalmi nacsalnyikok, királycsinálók nyílt, vagy burkolt, utólag kitalálni-rekonstruálni próbált esetleges hátsó gondolata, attitűdje anno, amikor a Sorstalanság először megjelent.

Viszonzásul természetesen magam is elmondanám a véleményemet, benyomásaimat a már korábban és most ismét elolvasott kötetről, és megpróbálom szavakba önteni gondolataimat a könyv fogadtatását befolyásoló lehetséges szempontokról, az akkori körülményekről.

ymel 2013.06.27. 07:46:24

@birizgált ingerküszöb: huu, eleg alapos, tovabbi valaszadasra kesztetsz, amit egyreszt koszonok, masreszt vissza is rettenek: mindket konyvet regen olvastam. Mostanara a Sorstalansagrol olyasmi esszencia maradt meg bennem, amit a posztban irtam. Visszaemlekezve az olvasi folyamatra magara: en nekem soha nem jutott az eszembe, hogy unalmas vagy tul szaraz a stilusa. Szerintem a konyv stilusa eppenhogy segiti a gondolkodast. Jonak tartottam a kisfiu nezopontjat, ahonnan megfigyeli a korulotte levo vilagot: valoban nem itel el embereket, hanem szinte egy foldonkivuli poziciojabol figyeli, hogy mekkora idiotak elnek rajta kivult. Es az itt is tobbek altal folvetett zarofejezet is roppant tanulsagos, ahogy kibontakozik az ertetlen es valahogy borzaszto kispolgar jelensege. Itt - bar lehet, hogy felremegyek - szinte a Kosztolanyi, Moricz vagy akar a Hamvas altal megfigyelt kispolgari vilag erheto tetten. Persze ez lehet, hogy a kisstilu elet irant erzett ellenszenv altalanos volt az ertelmesebb emberek kozreben. Es ugyan Kertesz mondhatja, hogy o a Kadar-korszak kritikajat irta meg, de valojaban ez a hazug, polgari milio" letezett mar a haboru elott is.
Fogsag: nagyon tisztan lato elbeszeloje van ennek a regenynek is: egy sokat olvaso, gyenge fizikumu zsido srac eleten keresztul latjuk a korabeli zsido diaszporat Roma mellett. Rettentoen erdekes, tortenelmi alapossaggal megirt regeny, tehat mintha csak a foszereplo lenne fiktiv, minden egyeb sztori, amit olvasol benne, annak Spiro 1o evig kutatott utana a konyvtarak tortenelmi anyagaiban. Valahogy azt sugallja a konyv, hogy nem lettunk jobbak azota. Durva, lenyulos uzsora kamatokrol olvasol, vagy megtudod, hogy a romaiak es a gorogok is ismertek mar a cementet, amivel a kikotoket epitettek. Hogy hogy probaltak torzsek bekerulni a zsidok koze, folveve a vallasukat, de amikor orommel jelentettek, hogy az osszes ffi korbemetelte magat, meg aznap ejjel lerohantak es meggyilkoltak a zsidova valni akaro torzset. Megtudod, hogy piramisjatekfele atveresek, penzugyik furfangok alkalmazasaval zsidok es gorogok voltak a kor igazi vamszedoi. Elegge rezignalt es nem tul optimista vilagkep, a nokrol, szerelemrol nem olvasol tul sok pozitivat. De ott van a furdok vilaga, amivel Uri megismerkedik..
Kulonosen izgalmas, ahogy Jezus feltunik a konyvben, mint mellekszereplo.
Na, most hirtelen, elmelyedes nelkul ennyi ugrott be.

ymel 2013.06.27. 07:53:35

@ymel: a "mekkora idiotakat" ertsd idezojelben, hiszen nem a srac itelkezik, legfeljebb az olvaso.

birizgált ingerküszöb 2013.06.27. 10:16:38

@ymel: @ymel: Köszönöm a gyors választ, most tehát rajtam lenne a sor, hogy elmondjam a magam benyomásait, gondolatait.

Nem szeretnék visszakozni, de meg kell mondanom, hogy itt nem részletezett és nem részletezhető körülmények miatt, sajnos nem vagyok abban a helyzetben, hogy képes lennék gyorsan válaszolni.

Sőt, azt sem ígérhetem, hogy rövid leszek, ellenkezőleg.

A következő témákról szeretném elmondani a gondolataimat:

1. A Sorstalanságról, a saját olvasatomban,
2. A szerzőről, Kertész Imréről, az ő egyes megnyilvánulásairól, attitűdjéről.
3. A (mindenkori) irodalmi Nobel díjról, odaítélésének ismerhető, vagy feltételezhető szempontjairól, körülményeiről, a döntések fogadtatásáról, visszhangjáról,
4. Néhány gondolatot a Holokauszt kultúráról, narratíváról vagy témakörről,
5. Annak a kornak a „Zeitgeist”-jéről, korszelleméről, amikor a Sorstalanság idehaza először megjelent,
6. A téma kapcsán elkerülhetetlen, hogy legalább érintőlegesen ne essék szó bizonyos, széles körben használt fogalmakról, az olyanokról, mint az antiszemitizmus, filoszemitizmus, fasizmus, antifasizmus, „bal-” és „jobboldaliság” stb. mely fogalmakat a magától értetődés köde látszik körülvenni, noha részben tisztázásra szorulnának, - mely tisztázási kísérlet idehaza egyébként úgyszólván reménytelen,
7. Mindezen tényezők multiplikálódó egymásra hatásáról a szóbanforgó témakörben.

Mint említettem, nem szeretnék foglakozni a hazai irodalmi kánon kultúrpápáival, a magyar Reich-Ranitzkyk szerepével, és érthető okokból egyelőre a nevezett Spiró kötettel sem, márcsak azért sem, mert a felsorolt szempontok már enélkül is olyan terjedelmet igényelnek, ami valószínűleg inkább egy önálló tanulmányra lenne jellemző, mint egy blogban szokásos hozzászólás terjedelmére.

Hogy mindezeket a szempontokat mikor és milyen mélységben leszek képes kibontani, az számomra is kérdéses, mindenesetre egyelőre türelmedet kell kérnem. Egyébként pedig a felsorolt témák tekintetében ne valamiféle kinyilatkoztatásokra számíts, hanem a magam, természetesen a tévedés eshetőségétől sem mentes töprengéseinek eredményére.

És lenne még egy apró, technikai jellegű kérésem, bízom benne, hogy nem veszed kötözködésnek. Arról van szó, hogy a hozzászólásaid egy része – ha jól látom – magyar ékezetes, a másik része nem. Ha nem veszed rossz néven, arra kérnélek, hogy lehetőleg magyar ékezettel írj, ez számomra megkönnyíti – az egyébként kétségtelenül érdekes – hozzászólásaid olvasását, értelmezését.

Ha ezt meg tudod tenni, azt előre is köszönöm.

ymel 2013.06.27. 14:33:03

@birizgált ingerküszöb: Kedves Birizgalt..! Te itt olyan izgalmas dolgokat feszegetsz, raadasul szorosan, osszefuggo pontokba szedve, amiket a legjobb lenne megirnod egy kulon posztban - jo lenne ugy olvasni!
Igyekszem majd az ekezetekkel legkozelebb. Amikor mobiltelorol irok, akkor nincs ekezet. Udv!

lüke 2013.07.16. 11:02:24

@Balt: hali
a Nobel díjat az új fordításnak köszönheti,ettöl lett népszerü

addig mindenütt el volt hallgatva(jó kis germanizmus)

Balt 2013.09.14. 03:33:53

@lüke: Szia, ez érdekes:
index.hu/kultur/2013/09/13/kertesz_egy_holokauszt-bohoc_voltam

Az eredetit nem kerestem meg, Neked talán érdekes lehet. Ha találsz benne még idézendő gondolatokat, ne tartsd vissza! :)

Balt 2013.09.14. 03:40:18

@ymel: @birizgált ingerküszöb: Meg mindenki, akit érdekel. A linkelt Zeit-interjúban - úgy tűnik - sok fentebbi kérdést megválaszol maga Kertész.

Amatőr 2013.09.14. 16:34:55

@Balt: Köszönöm, bár engem a szerző egyáltalán nem érdekel, miután a regényét képtelen voltam elolvasni. (Mentségemre; jelentős számú klasszikus is felében-harmadában került vissza a polcra, mert nem nekem íródott. Már nem vagyok sznob és az időm is véges.)

ymel 2013.09.16. 03:18:12

@Balt: Szia Balt!
Igen, láttam a hírt és azt gondoltam: "Köszönjük, 'Imre bá'!"
Legalább ez kijött belőle. És képzeld el ezt, ha mondjuk 20 vagy 30 évvel ezelőtt mondja. Ugyanis iparággá nem az utóbbi 10 évben fejlődött a dolog.

Balt 2013.09.16. 12:02:36

A teljes cikk fordítása (az onlájn Zeitben csak szemelvény található - legalábbis egyelőre):

nol.hu/kult/a_teljes_kertesz-interju___holokauszt-bohoc_voltam_

Így már árnyaltabb a kép, eszméletlen marhaságokat (is) állít, amin a baráti újságíró is megütközik, de jól látható a németek felé való szervilis alázat (mely gyökere könnyen lehet auschwitzi eredetű) és a magyarok (+osztrákok) en bloc gyűlölete. De hát végtére is ő fordít Freudot, nyilván avatottabb lehet a saját lelki mozgatórugói kielemzésében. :)

Balt 2013.09.16. 12:05:57

"Zeit: Ez életművének fő témája. Hogy az embert szinte a végtelenségig lehet hajlítani.

Kertész: Civilként Ilse Koch azt tanulta, hogy nem szabad ölni. Aztán amint Buchenwaldba került, megtanították neki, hogy ölni erény.

Zeit: A pszichológiai realizmus hagyományos eszközeivel pedig nem lehet leírni a titkárnő Koch átváltozását a lágerparancsnok-feleség Kochhá.

Kertész: Nem lehet. Nem akartam forradalmasítani az irodalmat. De erre jöttem rá."

Olybá tűnik, hogy ő maga is egy élő példa, még csak nem is kitalált figura, akinek "csak nyelve van".

ymel 2013.09.17. 06:30:21

@Balt: 'sajnos' elég fontos megállapítást tettél

birizgált ingerküszöb 2013.09.23. 10:36:50

@Balt: Köszönöm, hogy felhívtad az interjúra a figyelmemet.

Amikor elolvastam a rövidített verziót, akkor az a benyomásom támadt, hogy K. I. a betegsége miatt súlyosan depressziós, amit megértek.

Az interjú teljes szövegének az elolvasása ezt a benyomásomat megerősítette. Azonban nem értem, hogy miért a betegségével indokolja, azt, hogy hazaköltözött. Föltételezem, hogy Németországban legalább olyan színvonalon tudnák kezelni, mint idehaza, sőt.

Támadt még egy furcsa benyomásom, amikor az interjút elolvastam. Az jutott az eszembe, hogy akik megütik a szerencsejátékokban a főnyereményt, azoknak az élete - állítólag - törvényszerűen tönkremegy. Állítólag az emberek nem igazán tudnak mit kezdeni a váratlanul jött vagyonnal, és ez a helyzet tönkreteszi az életüket. Erről nem nagyon lehet megbízható információkhoz jutni, mert hatalmas anyagi érdek fűződik ahhoz, hogy az emberek a szerencsejátékokban tömegesen részt vegyenek.

Aki íróként elnyeri a Nobel-díjat az hasonló helyzetbe kerül, kétségtelenül megütötte a főnyereményt, hatalmas ismertségre, és egy nem lebecsülendő pénzvagyonra tesz szert. Lehet, hogy ennek hasonlóan negatív a hatása, mint a lottóötös megnyerése esetén?

Nem állítom, hogy ez így van, csak felmerült a gondolat bennem.

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2015.02.15. 15:04:33

Kellemes és hosszú cikk - pont, ahogyan szeretem. Nekem is van/volt véleményem a Sorstalanságról és Kertészről, s bár kettős mérce alapján be vagyok skatulyázva, miszerint ha nem mondom, hogy jó a könyv, akkor "jobboldali náci lehetek, vagy ilyesmi", azért megpróbálom visszaadni (mint író), mi az, ami miatt tényleg egy pocsék, olvashatatlan és vállalhatatlan valami ez a könyvnek csúfolt karcolat.

A lényeg - azért nem szólt anno erről a könyvről a magyar kritikus pozitívan (1975-ben és a nyolcvanas években is), mert nem lehetett és most sem lehetséges semmiféle pozitívumot elmondani róla. Hidd el. Nincs ebben semmiféle zsidóellenesség vagy bármi belemagyarázható rasszista nácizmus. Ez a könyv úgy ahogy van szar. Ezért inkább nem is mondtak róla semmit.

A teljes anyag itt:
tombobb.blog.hu/2015/02/15/a_sors_sorstalansaga