Továbbra is fontos lenne – Magyarország imázsa szempontjából pedig végképp – kiemelkedő magyar szerzők munkáit vietnámira fordítani. Ezen a területen még mindig Csipkerózsika-álomba merül mind a szakma mind azok a potenciális döntéshozók, akik erőből hathatnának erre az igen fontos frontvonalra.

Láthatatlan történet, Sziget (Hong Nhung Nguyen)

Írom ezt úgy, hogy tisztában vagyok azzal, hogy az elmúlt években is és jelenleg is zajlanak fordítások. E fordított szerzők azonban szinte kizárólag a magyar klasszikus szépirodalom szereplői, akikre, valljuk be, ne kerteljünk (hanem sarkítsunk), otthon sincs nagy igény, nemzetközi porondon az újbóli bemutatkozást és a hatékonyságot szem előtt tartva pedig még kevesebb. Szép, imázsépítés felől nézve ugyanakkor majdnemhogy haszontalan Hamvas Bélát, Karinthy Frigyest, Márai Sándort, Petőfit pedig huszadszor is lefordíttatni-felfordítani. Nyilvánvaló, hogy minden egyes szerző mellett vannak jogos és nagyszerű érvek. A magyar fél azonban sok esetben nincs tisztában azzal, hogy maga a fordító, aki jól beszél magyarul (nem tudok egyelőre olyan magyarról, aki vietre fordított volna nagyobb lélekzetvételű munkát), jól értelmezi-e a fordítandó szöveget, érti-e egyáltalán nemhogy a tágabb de a szűkebb kontextust, ami a két kultúra irdatlan távolsága miatt még húszévnyi magyarországi tartózkodás esetén is magyarázatokra szorulhat.

Értő fordítóink: Giap Van Chung és Le Xuan Giang

Természetesen a Sorstalanság is megjelent vietnámi nyelven. Két fordító is dolgozott a regénnyel, ám egyikükről kiderült ( többszöri beszélgetésünk során), hogy sajnos nem sok fogalma van arról, hogy mit is ‘fordított’ le az anyanyelvére. Sem a korabeli eseményekkel, sem a zsidó-keresztény viszony roppant komplikált voltával, sem a Nobel-díj körüli hazai, társadalmi megosztottsággal, s a regény körüli, anyanyelvi olvasók nagy részének sajnálatos értetlenségével sem volt tisztában. De ez nem az ő hibája. Egy távol-keleti ember amúgy sem fogja “úgy” érteni az egész problémakört, ahogy egy európai (erről először Földényi F. László írt A lágerekről kettős perspektívában c. úttörő esszéjében).

A legnagyobb probléma, hogy az ‘újgenerációs’ vietnámiak, akik értik a 21. századi magyar nyelvet és teljes egészében Magyarországon szocializálódtak/nak, nincsenek megszólítva, s talán nem is túlságosan érdekeltek abban, hogy néhány kiváló, magyar munkát vietnámira fordítsanak.

Mivel a fordítások minden esetben az országimázs eszközei is, párbeszédet kellene folytatni a legtehetségesebb, magyarországi, fiatal vietnámiakkal és elsősorban nem a szépirodalom vonatkozásában. Miért? Mert a 21. század elejére összeroppant a klasszikus tudásbázis rendszere és hegemóniája (narratívája), és ugyan a viet felsőoktatásba kerülő elsőévesek rengeteg óraszámban talákoznak a “Ho Chi Minh Studies”-zal , de abból szabadulva már egy igen dinamikus és a jelen vívmányaira figyelő, rendkívül praktikusan gondolkodó közegben léteznek.

Társadalomtudományi munkák, nemzetközi figyelmet felkeltő interdisziplináris szövegek, egyetemeken szekunderdirodalomként is “bevethető”, gazdasági és üzleti sikerkönyvek vietnámi interpretációi felé kellene fordítani a magyarul értő, “értő” vietnámiak  figyelmét.

Akit érdemes lenne fordítani: Barabási-Albert László

A klasszikus értelemben vett szépirodalmi alkotások fordítása előtt szakmai egyeztetéseket kellene végezni a leendő fordítókkal, hogy ne legyenek túl nagy elcsúszások, tévedések. Már maga a választás is lehet “tévedés”, amely aztán jó lesz a kirakatba és delegációk látogatásakor lehet őket egymásnak ajándékozni, de valódi terjedése, vietnámi közönsége, köztudatba épülése aligha alakul ki.  Szépirodalmi munkák esetén érdemes elgondolkodni  gyerekirodalom fordításán, akár kettős (angol!-vietnámi), sőt, egyszerűbb esetekben  háronyelvű (magyarul is) publikáláson is. A legfiatalabb generációk, a gyerekek és a tanuló korúak központi helyet kapnak a vietnámi családok életében, a gondolkodó szülők mindent megtesznek az utódok iskoláztatásáért – ennek van egy nálunk régóta ismeretlen oka is: itt szó szerint értik, hogy a gyerekek megfelelő iskoláztatása a lehető legjobb befektetés, ugyanis ők fogják eltartani az idős szülőket, mivel a nyugdíj igen csekély, nem is jár sok mindenkinek.

Kővári István (BGF) turizmus marketing előadása Hanoiban (2012)

Barabási-Albert munkája (Bursts) persze elvezet minket a feladat alternatív megoldásához is a nehézségeket felvető magyarról vietnámira való fordítást elkerülendő: Sokkal egyszerűbb olyan, széles körben ismert közvetítőnyelv használata, amelyen adott esetben esetleg maga a magyar szerző írta munkáját, illetve, ami sokkal gyakoribb: angol vagy más világnyelvre fordított, megbízhatóan lektorált műveket kell megismertetni profi, az adott diszciplínákban jártas vietnámi szakember-fordítókkal.