Nem voltam egyetlen magyar politikai oldalnak/pártnak sem a kedvezményezettje, és a sok zavaró szövegen keresztül nehéz is látni, ki miben tudós. Ez a trafikos jelenség - sok blogger kolléga írja - viszonylag tisztán mutatja a dolgok működését.

A fika a trafikban rejlik

Megannyi értekezés olvasható bloggerektől hagyományos újságírókig mindenkitől a nyuszika rokonainak és baráti körének legfrissebb üzletszerzésével kapcsolatban. A felháborodás normális, az elosztás pedig a szokásos, illetve meg van spékelve egy kicsit annak csupán sztereotip, sarkítva való eltanulásával, hogy hogyan és kiknek lehet részesülni a zsírosabb falatokból a kondérnál.

Jobban tette volna Bächer Iván ezúttal is, ha kicsit messzebb próbál rugaszkodni a fájától, s nem egy zsidókkal kapcsolatos tárcát emelt volna a tárcájába. Hogy példálózzon.

Mert vannak nagyon ostoba mesék, városi legendák arról, hogy hogyan és kik kaphatnak állást egyes ügyvédi, tervező irodákban, esztétikai-mozis kiadványoknál ésatöbbi. Rákosi kormányáról nem is beszélve. Mert ezek a mesék előzték meg a Fidesz-korszakot. Na és akkor itt jön a 'spékelés'.

A magyar átlagpolitikus átlagosan ostoba, csöppet nem emelkedik a közösségi oldalak lájktengere fölé. Ezért hiányosan és rosszul tanulta meg a leckét, a házi feladatot pedig félig elsumákolta - félig elcseszte arról, hogy kik kerülhetnek jó pozíciókba akár gazdasági, akár politikai karrierépítőként, vagy csak 'sima' bölcsész-okoskodóként és zenészként. A lecke helyes megoldása az, hogy aki tehetséges és szorgalmas. Ő látott azonban ellenpéldákat is (akadt ilyen a dumapluralizmus bevezetése után is), bonyolították a feladványt az olyan esetek, amikor két alkalmas jelölt közül 'mindig' a rokont vagy az ismerős ismerősét választották, s ebből aztán masszívan összeállt a hétköznapi okosság. A sztereotípiája a hatalom gyakorlóiról hát régóta készen állt, s ezt mint az egyik legfőbb életbölcsességet - e téveszmét - gyakran megvitatta barátaival és üzletfeleivel, hogy amikor ő lesz a soros, akkor maradéktalanul leutánozza a (rosszul) eltanult módszert, sőt, még rá is szór egy lapáttal, biztos, ami tuti.

Gyakorlatilag sok jó kaja készül úgy, hogy véletlenül elcseszik vagy rosszul tanulják meg a receptet.

Crosstown Traffic

Hogy a készülő étel milyen lesz, azt nem tudjuk, nehéz igazából előre látni, s szerintem zavarják a látási-ízlelési viszonyokat az oktalan vagy inkább túlságosan elfogult tollforgatók is. A Bächer által citált-kerekített történet ugyanis erőszakosan - hiszen ráadásul dupláz - tartaná köztudatban az antiszemitizmus jelenségét, miközben felhasználja, hisz odadobja az áldozatokat egy olyan kutya elé, amelyik baromira nem izgul rá egy répára.

Nem, kedves Iván, furcsa dolog, hogy előszedsz és rálicitálsz egy szomorú, zsidókkal kapcsolatos történetre, mert e ténykedésed visszaüt az áldozatokra, s ezzel éppen a szörnyű sztereotípiák egy pillérét betonozod újra. Miért, Iván? Mert Bástya elvtárst már senki nem akarja meggyilkolni? Át kéne már evickélni ezen. 

Mégvalami, ha nem inged, ne vedd magadra. Neked hány munkalehetőséged adatott az életben kizárólag csak a saját tehetséged és szakmád alapján, és hány esetben 'szóltak' neked és/vagy az érdekedben? Van valami örök romantika az esélyegyenlőség hirdetésében, nem?

------------------------

Komment közösségi oldalról:

"Igazán boldog lennék, ha az antiszemitizmus jelenségét a mai Magyarországon pusztán Bächer Iván írásai tartanák a köztudatban. Sokkal elviselhetőbb és élhetőbb hely lenne. De amikor a szájunk széléig árad már a sár, igazán nehéz visszafogottan és privát érzelmeinktől nem befolyásolva megnyilatkozni. Szvsz ebben a kontextusban nem a zsidó szál a lényeg, hanem a folyamat párhuzama. Abban pedig, hogy ki tud kevésbé elszakadni a saját fájától -és itt szándékosan nem engedek a saját sztereotip általhallásaimnak és magamra erőltetem azt a bizonyos ékezetet- nem gondolnám, hogy a kedves blogger tapasztalatai tömörebbek. Tudom, hogy nehéz objektíven nyilatkozni egy gigantikus szarkupac alól, de azt sem gondolom, hogy a világ túlsó feléről kellő saját tapasztalat hiányában -hiába tisztítja a rálátást a távolság- meg lehet mondani a trút."

Kiegészítés:

Különbség van elkötelezett és elfogult baloldaliság között. Nincs egyikkel sem baj, de Bacher ha ma kezdené ezzel az elfogult stílussal, inkább 'bloggerféle' lenne, mint sokan a közmédia jelenlegi munkásai közül. Bacher csupán a 'visszacsapódó illeszkedés, mint íjé és lanté'. Nem látom a lényeges nézetbeli különbséget az ő vagy egy erősen jobbos publicistaé között. Nem faji alapon történik a trafikos biznyec, bár a kísértés erősnek bizonyult, hogy a párhuzamot onnan hozza, ahonnan. Pedig meg lehetett volna említeni a gazdák rendszeresen lesöpört padlásait, a kuláklistát és más egyéb államosításnak hívott einstandokat is. A nagyszüleim étkezdéjét is az '50-es években vették el. Ezek is mind párhuzamok. Nem a `trafikos eljárással` kapcsolatos aggályai a 'rosszak', hanem az, hogy Bacher részéről ez alkalomnak kínálkozik arra is, hogy - ráadásul duplán - antiszemitázzon. Holott a kiinduló trafikos jelenség ennél egy sokkal általánosabb emberi szerveződési formát fed föl, amelyet pl. egy demokrácia igyekszik mindig is legalább a felszínen semlegesíteni.