még egy morbid:
Szivárgó anyag sugároz Hanfordban
Sokan megjegyzik, mennyire gyatrává vált az Indexes hírek helyesírása, ez egy másik kategória, a sajtómunkás ezúttal 'ártatlanul' (a kifejezés fogott ki rajta) bénázik:
Holdújév. Öröm, mulatság, boldogság Nha Trangban.
A vietnámi karaokék nemzetközi gyűjteményében a kínai, koreai, japán mellett angol szekció is akad természetesen. A kínálat évek óta változatlan. Ez azt jelenti, hogy nagyjából ugyanaz a 2-3oo popdal van lemezre égetve az egész országban, és mindenhol ugyanaz a béna, 199o-es évekbeli general midi chip generálja a borzalmas szintetizátor hangzást. Ez láthatóan nem zavarja egyébként a karaoke termek közönségét, boldogan ragadják magukhoz a mikrofonokat, és a hangerőt torzításig föltekerve élvezik a mókát. E tortán a hab az ugyancsak csutkára tekert visszhang az énekmikrofonokon. Ezt mind így kell elképzelni, ahogy itt írva vagyon, ez a factory default a vietnámi karaoke-világban, amelyeket a kisgyerekes családoktól kezdve a munkahelyi csoportokon át a romantikus párocskákig mindenki imád.
A vietnámi popzene euro-atlanti füleknek egy idő után nem túl izgalmas, és rengeteget ismétlik ugyanazt a pár dallamot, akár többféle feldolgozásban is (a szakadatlan ismétlés azért legyen ismerős a magyar kereskedelmi rádiózás világából is, legyünk igazságosak). Sarkítva, a vietnámi tömegzene nyálas, mind melódiában, mind hangszeres rendezésben. Nem egy expatot meg lehet kérdezni ez ügyben, fintorogva fogják ezt vallani, ha nem bújnak a ’kötelező jólneveltség’ mögé.
Mivel a karaoke kicsiktől a nagyokig mindenkinek fontos társasági esemény, ezért vannak kifejezetten családoknak szánt karaokék, és vannak például férfitársaságoknak dedikált üzlet is. Persze sokszor előfordul, hogy ezek a funkciók keverednek, a gyerekes szülők meg nem csinálnak nagy problémát abból, ha a folyosókon véletlenül szembejön pár fizetett szexféle munkás, kihívó szerelésben.
A karaoke egyébként töretlen népszerűségnek örvend már a ’8o-as évek végétől, amikor Magyarországon még csak hírből sem hallottunk róla. Akkor persze orrba-szájba ABBA és Modern Talking szólt mindenhonnan, mára az utóbbi kicsit megritkult szerencsére. Mára már nálunk sem maradt sok VHS kazetta, itt pedig a magas páratartalom meg a por sokkal inkább kikezdte ezt a videómagnós technikát, a VCD-korszakból (rossz minőségű videó CD) azonban máig sok lejátszót láthatunk még a családoknál, igaz, az optikai lejátszók (CD, DVD stb.) megbízhatósága ezen a klímán talán még vacakabb, mint a szalagosé. A legjobb módszer az USB-ről vagy merevlemezről való betöltés.
A karaokék zenei kínálata persze magában foglalja mindazt, amit bármelyik, ’hagyományos’ vendéglátóipari egységbe belépve meghallhatunk. Gyakorlatilag az az érzése az embernek, hogy az egész országban kb. száz popdal van forgalomban, és azokon kívül más nem létezik, mindenhol ugyanabból a százból válogatnak.
A Holdújév előtti este betévedtünk egy tengerparti karaokéba, és a címben szereplő „Metalie Cole” –ra esett a pillantásom. Valószínűleg személynévnek gondolták ezt évekkel ezelőtt, azóta pedig így másolódott tovább az egész országon keresztül a karaoke füzetekbe. A megfejtés nem nehéz: Metallica. A dal címéből is hiányzik ugyan egy „t”, de annyi baj legyen. 
A pedikűrös. A kép egy kínai olcsóphone-nal készült, olyan-amilyen (na jó: messze voltam). Baloldalt egyébként egy szintén kínai gyártású retro Honda Cub virít.
Egyébként a szocreálnak ez nem a legrosszabb épülete: Ho Chi Minh Múzeum, Hanoi.
Itt sem kevésbé felvilágosultak az emberek. Egymás hülyeségét tukmálja a másikra a két rassz a viet karikatura szerint.
Itt meg a műszerfalat nézni nem köll. Minek azt.. Ez a shuttle bus Dalat város és reptere között.
Itt meg Mercede-Ben. Ők így korrigálják a hosszú és kiejthetetlen európai szavakat (autórendelős nagyplakát Hai Phongban)
Egy távolkeleti számára bizonyára nem a nácik bűntettei. Nekik megvannak a saját rossz emlékű történeteik odaát - ezek ismeretlenek. Különben nem mosolyogna ilyen szépen a hölgy.
Vietnámban mindennapos dolog az Alien megtekintése. Csak egy robbantott csirkét kell rendelnünk, amely a fogyasztható és egyébként igen ízletes részek után a látható zaccot hagyja maga után.
A képen nem nagyon látszik, de a digitális reklám helyett csak a vindóz asztala virít a képernyőként is funkcionáló lépcsőn órákig.
Az az állvány bambuszból van összetákolva. A valóságban rémisztőbb. A jelenség a Hanoi Vasútállomásnál figyelhető meg még egy darabig.
A legjobb dohányzás ellenes reklámok egyike. Ez a hamutál elég borzasztó. Azért jó. Egy hanoi külvárosi teázóban láttam.
A néni nemcsak újságot olvas és telefonál, de még dolgozik is a kiszemelt "óvóhelyen" (valamit jegyzetelt a mappájába).
Nem halt meg. Csak alszik.
Egy ideje szokták egyes magyarok riogatni a többieket, hogy előbb-utóbb eljön a banánköztársaság.
Hát ha így jön el, és ennél alább nem is kell menni, akkor jöhet :)
Ráadásul nincs optimalizálva ázsiai (kisebb) méretű lányokra-asszonyokra. Mondják meg, lehet ezt még kapni az EU-ban?
Én nem láttam még gyári púpos Nivát, meg már nem is fogunk túl sokat, gyanítom. Itt azonban létezik ez a sufnituning Niva (még az egyhatosból átalakítva).
Mintha nem Vietnám lenne a képen..
Na de akkor hol vagyunk? Ki tudja a választ a "húsforintos" kérdésre?
És miért Parti?
Úgy mászkálunk ilyenkor a "boltmenedzserek" mellett, mint valami panoptikumban májkeldzsekszon körül.
Ez úgy hangzik, mint Kolompár Ronaldó. A vietek nem értették a "képregény" lényegét (a www.demhanoi.vn oldalon szerepel) Még nemigen volt imperialista termék a '8o-as években, amikor mi már javában borzongtunk Giger agyszüleményein a balatonparti mozikban.
A recycling sajátos értelmezésének első munkafázisát kaptam el: a néni gondosan, a könnyű deformálódás veszélyére figyelve, gyűjti össze a petpalackokat. Jó lenne megtalálni az üzemet, ahol ki tudja, milyen vizet töltenek beléjük vissza.
Ismét a Nyugati-tónál járunk. Nem lehet itt válogatni a romantikus, kies tájak között: dugig van minden. A párocskák egymástól olykor fél méterre élik át a "meghitt" pillanatokat.
Itt pedig kéremszépen vagy 2o éve szolgáló korcsolyákat láthatunk. Nem akartam elhinni, de ezeket még mindig kölcsönzik az emberek (1oo Ft óránként). Egy betonpálya tartozik hozzá - hát nem egy EU-szabvány, az biztos. Sajnos este volt, és arról nincs kép, mert a rohamkamera nem bírta megoldani a fény hiányának problémáját.
