Ha a sajtó szabadságát féltjük - akár felvonulva, akár közleményben -, akkor szabadságharcosokra van szükség, nem pedig zsoldosokra és fizetett újságírókra. Másrészt György Ó-rigó Péter mióta híres elfogulatlan munkásságáról?

Külföldön élő magyarként elgondolkodtatott az Origo főszerkesztőjének - nem a kirúgása - kirúgása körüli mozgalmi szerveződés, s a felháborodottság mértéke, amelynek néhány féiszbúkos ismerősöm is hangott adott . Az egyik ok, amiért megtorpantam egy pillanatra, az az, hogy az ex-főszerkesztőt a saját ügyében mostanáig nem hallottuk megszólalni.

8-10 éve bele-belenéztem az Origóba, de stílusában nem találtam túl szórakoztatónak, hírértékében meg nem adott többet más portáloknál, így hamarosan el is felejtettem. Úgyhogy a mostani hírre az volt az első reakcióm, hogy "na jó, de most komolyan: ki olvassa az Origót?" Aztán kiderült, hogy elég sokan. Az interneten megtalálható 2014-es adatok szerint a harmadik helyen szerepelt az év első felében az olvasottsági listán.  

Ez a kis videó mutatja, milyen is György Ó-rigó Péter, az Origo szellemi agyvezére:

Mégis valahogy ezzel az ex-főszerk. melletti szimpátiatüntetéssel nem tudok teljes mértékben azonosulni. Az elsősorban érintett még nem szólalt meg, az ügyben felháborodott 'szimpatizánsok' pedig nem közöltek róla, személyéről, véleményéről semmi olvasnivalót. Kvázi nem látom a köztük feltételezendő kommunikációs kapcsolatot.

A személyénél, az őt ért igazságtalanságnál fontosabbnak tűnik az eset szimbolikus jelentősége, tehát mintha 'fel lenne használva' az általános és sokszor indokolt kormánykritika eszközeként. Míg Táncsics (született Mihajlo Stančić) esetében tényleg őt akarták kihozni a börtönből, a mi esetünkben az illető csak egy ürügy arra, hogy ismét kifejezzük nemtetszésünket.

Most látom, a hvg.hu közli is alcímben: "Sáling Gergő azért nem számol be arról, hogy pontosan miért állították fel az Origo.hu főszerkesztői székéből, mert a szerződése nem engedi, de amúgy sem szeretné" - na, pl. ezért is ellentmondásos nekem ez a szimpátiatüntetés.

Művelt, intelligens emberek tiltakoznak Sáling Gergő menesztése miatt, az Index is aggódik a sajtószabadságért, miközben maguk is leírják, mekkora bohózat a rendszerváltás óta (is) pl. a köztévének a mindenkori hatalom által való birtoklása és (szó-)'csövessége'.

Lehetséges forgatókönyv, hogy Sáling meg fog jelenni egy konkrétan ellenzékiként felismerhető médiumnál (esetleg hívják oda?) De az is lehet, hogy marad a jelenlegi kenyéradóinál, legyen az a portál maga vagy valamilyen más, politikai kötődésű szál.  

A másik dolog, amit nem értek, az az Origo szerkesztőségének közleményének záró mondata: "A jelenlegi helyzetben az Origo szerkesztősége nem látja biztosítottnak, hogy az eddigi munkáját továbbra is folytassa.” Hogyan kell ezt értelmezni? Ez burkolt kritika a részükről? Esetleg a teljes szerkesztőség lemondásának kilátásba helyezése? Esetleg a 'nem értünk egyet, de nem megyünk, mert - habár látjuk, hogy a hatalom eszközei vagyunk/lettünk/voltunk mindig is, de kell a pénz?' problémaköre?

Hofival élve, nekem az "báncsa" a szememet ebben a sztoriban, hogy nem látom eléggé egyértelműen értelmezhetőnek sem a szimpátiatüntetést, sem az Origo szerkesztőségének üzenetét. A sajtószabadság veszélyeztetésének hangoztatását is valahogy faramucinak érzem, mert ez egy elavult reakció az ebben az esetben is pl. elavult módszert használó hatalmi narratívával szemben. Faramuci azért, mert írástudó emberek vezetnek meg vele szintén értelmes, de jámborabb választópolgárokat: van ugyanis elég ellenzéki médiatermék a piacon, azok sajtószabadságát ki és mikor veszélyeztette? Lehetséges ugyan, de itt ismétlem meg az állításomat, miszerint a Sáling mellett tüntetők dinoszaurusz módjára gondolkodnak és/vagy megvezetnek másokat is: leállítanak egy internetes portált? A bezúzásával fenyegetnek? Megvonom a vállam és csinálok egy másikat, akár külföldi regisztrációval. És mindez nevetséges 'összegekbe' kerül.

Az az érzésem, hogy Sáling felhasználása csak részben jogos. Részben viszont egészen másról van szó és csak az ördög falra festése a 'sajtószabadsággal' való dobálózás. A hagyományosnak nevezhető internetes szerkesztőségek meglehet ugyanis, hogy leáldozóban vannak és egy náluk is kisebb költségvetéssel üzemeltethető, a kalóz- és gerillamédiával rokon, egyébként nagyon szimpatikus trend alakult ki mára, mindenki olvassa és ismeri ezeket: ezek a blogok. A véleményformáló erejük mára már nem újdonság a különböző érdekcsoportok számára sem, támogatnak, irányítanak is párat. Mára ugye már vannak portálok, amelyek tulajképp blognak kinéző tárgyak.

Nagy előnye ezeknek a blogoknak, hogy van elég őszinte és elkötelezett szerző (akár ilyen-olyan irányban elfogult), akik pl. az Origo által havonta elköltött összegeknél jóval kevesebbért nyújtanak minőségi szórakoztatást. Miért nevezem szórakoztatásnak? Mert egyszerű választópolgárként a legdurvább politikai visszaélésekről olvasva is tulajdonképpen csupán fogyasztunk: elfogyasztottuk az aznapi adagot - ráhatásunk nemigen van a dolgokra ebben a struktúrában.

Ha én lennék tehát a hatalom, akkor jót röhögnék az Origo szerkesztőségének közleményén (persze lehetnek akár cinikusak is). Így azonban csak sajnálom őket, mert úgy látom, hogy gyakorlatilag nincs szükség a munkájukra, túl sok az így-úgy képzett médiamunkás, tökfölöslegesek: más, értelmesebb, termelő szakmát kellene tanulni sok érintettnek. Ezt valószínűleg sokan érzik, félnek is tőle, és a sajtószabadság előrángatása jó takarónak tűnik. Miközben gyakorlatilag mindenki azt ír, amit akar, s mindezt ingyen megteheti ugyanazon az interneten, ahol az Origónak meg lehet akadályozni, hogy azt írjon, amit akar. Szóval, úgy érzem, hogy sok jámbor és jószándékú embert megvezetnek akkor, ha ezt az ügyet csupán 'a sajtószabadság veszélyeztetéseként' tálaljuk.