Weöres Sándor 1oo éves!
Isten éltesse a Költőt! Aki mint gitárosoknak Mohai Tamás vagy Gadó Gábor, mint zenerajongónak Bartók Béla, festőknek mint Csontváry (mindenki illessze be a magáét) jelent felnézni való hegycsúcsot az életben.
Weöres azért is olyan kívül eső még a magyar órák világából is, mert amit mond, azt úgy mondja, hogy sokszor valóban csak ő érti. "Síppal-dobbal megnyitotta/ Kutyafülű Aladár" - ki gondolná, hogy a nagyszerű gyerekversben egy fehérvári kiállításmegnyitóra is utalt Weöres?
No de a poszt csak arról szól, hogy azért akadtak a magyar amatőr rockzenekarok között is páran mutatóba a '9o-es években is, akik komolyan gondolták, hogy meg lehet és érdemes is zanzásítani a nagyokat dögösebb muzsikával festve, hogy az írott, magyar szépségek eljussanak az ilyen irányba nemigen figyelő fiatalok közé is.
A Hamariberkenye
A Hamariberkenye egy rövid, de annál szenvedélyesebb életű kis zenekar volt 1994-95 között. Karner Gábor dobolt, Horváth Böjte István basszusgitározott és énekelt, Lémy Benkő Attila gitározott, énekelt, meg többnyire dalokat hegesztett. Először Cinkotán, majd a Gábor pincéjében, Nyíresszőlő telepen (Erdőkertes után) próbáltak.
Az 1995-ös felvétel elég hamis, de így is nagyon szerettük egykor. Talán még lesz ennek a régi, magnókazettás szerencsétlenkedésnek egy hallgathatóbb változata is, de azért így is lejön a hangulat, a szöveg és az érdekes zenei megfogalmazás. Hallgassátok toleranciával:
