Nagyjából 15-20 éve sokat jártam abba a 13. kerületi parkba olvasni. Valahol a szobor mögött jobbra srégen ülve egy padon mindig az az érzésem volt, hogy a szobrász direkt hülyéskedni akart a korlát végével, amire "LGy" támaszkodik. 

Pár éve volt alkalmam visszamenni egy késő délután, azt a szöget a naplemente miatt már nem tudtam meglőni, úgyhogy maradt ez a két darab kép elölről. 

 lukacs1.jpg

 

Bortstieber Gertrud, egy korában ismert matematikus tudott volna mesélni az igaziról is. Ha igaz, akkor Jánossy Ferenc Lukács zabigyereke. A hivatalos álláspont szerint Jánossy a nevelt fia volt Lukácsnak. Mások viszont úgy tudják/tudták, hogy Lukács bunkó módon randizgatott a nővel, akinek csillagász férje halálosan beteg feküdt már akkor. Jánossy tehát ebből a viszonyból született. Jánossy egyébként megjárta a Gulágot is, és szerencsére nem rogyott össze. Jánossy a trendvonal elméletével lett híres. Igazán nagyszerű koponyát kapott az ország általa, de sokan nem ismerik. Ha lehet ilyet mondani, Lukács elég mihaszna figura innen nézve, egyetlen pozitív cselekedete életében, hogy összehozta ezt a csodagyereket. 

Tulajdonképpen a szobrot lecserélni kellene Jánossy Ferencére. 

lukacs2.jpg

Off - Nyáry Krisztián még nem írta meg, hogy a legnagyobb hímtagú manus a Nyugatosok között állítólag Babits volt. Ezt Szabó Lőrinc szívta meg (még az is lehet, hogy szó szerint is), amikor fölvitte neki bemutatni a barátnőjét, mert a mester leküldte Lőrinckét a boltba cigiért.  Ez a kis idé elég volt, hogy elcsábítsa a nőt, akit úgy hívtak, hogy Török Sophie, vagyis Taller Ilona.

Ráadás
Kedves barátom küldte a linket. Nem, nem ismertem Faludy nagyszerű kis versét a 'mesterhez': 
http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/FALUDY/faludy00002/faludy00174/faludy00174.html

24. Levél Lukács Györgyhöz*

 

1.

Akad-e Szentgotthárdtól Kamcsatkáig
nálad műveltebb, olvasottabb ember?
És Moszkvából ránkszakadt véreink
között kinek van fél-, nem, századannyi
esze, mint néked? Több pretencióval
vajon melyik esztéta írt esszéket
a múlt század regényíróiról?
A marxista tanok bordásfalán
ki tud nálad több testgyakorlatot?
S önkritikát ki gyakorol pirongás
nélkül, íly unt rutinnal, mint ahogy
te szoktad megtagadni önmagad?
Ez nem vád. Én azért élek, hogy írjak,
te azért írsz, hogy élni hagyjanak.
Jogod van hozzá. Az sem bűn, hogy mindig
jólétben terpeszkedtél és hogy önző
vénember vagy, ki soha senkiért
nem tettél semmit. Nincs is könnyű dolgod,
amióta elvtársaid kegyétől
függ állásod, lakásod, kenyered.
Hány Révai s Rudas László feni
rád műfogát! Még jó, hogy krónikus
karrierista vagy! S hogy nincsen kormány,
melyet te rögtön meg nem támogatsz!
 

2.

Fiatalságodban s még jó sokáig
Dosztojevszkijért rajongtál; manapság
elintézted egy gúnyos megjegyzéssel.
Egyik bálványod volt hajdan Madách:
míg most a pártlapban nyakatekert
vádbeszédet fröcsköltél ellene.
Tudom én jól, az idő változik,
s vele az ember véleménye is.
Nem így te, aki Dosztojevszkibe
azóta rúgsz, amióta Sztálin
nem engedi könyveit újranyomni,
s Madách Imrét is azért piszkolod,
mert mindünk örömére újra adják
a Tragédiát, Rákosi dühöng,
te meg, aki a zsarnok rigolyáit
szolgálod, buzgón fara mögé perdülsz
a kommunista tömjénfüstölővel.
És aztán itt van Sztálin szenilis
förmedvénye a nyelvészetről! Végre,
hogy alkalmunk nyílt röhögni e szürke
világban, bárha zárt ajtók megett.
S te mit teszel? Halálkomoly stílusban
tanulmányt írsz s az egekig dícséred
Sztálin sületlenségeit s a végén
nagybüszkén azt állítod, hogy „Sztálin
elvtársnak” a világ „legeslegnagyobb
filozófusai közt van a helye.”
Miért nem mondod el a listát? Plátó,
Árisztótelész, Spinoza, Sztálin!
Folytasd! Szerény vagy és hallgatsz, mivel
Sztálinra nyilván te következel.
 

3.

Azt mondhatnád, hogy igazságtalan
vagyok, mert csak megalkuvásaidról
beszélek, arról, hogy milyen mohón
dícséred azt, amitől undorodsz,
hogy krokodilbőröddel, nyúlszíveddel,
nagy állásoddal, európai
híreddel, befolyásoddal s főként
jellemeddel, szalonképessé tetted
az alávalóságot – s legnagyobb
dicsőségedet meg sem említettem.
Dehát a „marxi esztétika” úgy cseng
fülemnek, mint a „német fizika”.
Fizika van csak és esztétika,
jelzőtlenül. Sebaj. Hadd pazaroljak
reá néhány sort, bár nem éri meg.
Történelmi materialistának
vallod magad, és mindent relatívnak
tartasz, miként ez hozzád, a szofisták
tanítványához illik. Ugyanekkor
minden időre szóló, abszolút
esztétikádat hirdeted. „Csak egy
igazság van”, mondod, míg alapelved,
hogy nincs igazság. „Csak egy igazság van”,
kiáltod, mint a toronyablakokból
poros pókhálót köpködő zelóták.
Egy igazság van, a te igazságod –
s mi ez? Műveid szerint egyveleg.
Jó polgári, bár némiképp avas
ízlésedet marxista társadalmi
kritikával fűszerezed agyon;
hozzáöntesz egy adag hégeli
idealizmust – a porosz kaszárnyák
s a szovjet tankok összeillenek –,
s gyógyíthatlan opportunizmusoddal
melléteszel egy mustároskanál
utalást a napi politikára.
Ez a végső igazság? Révai
elolvassa cikked kéziratát
s azt mondja: ez hamis. Te hazamégy
s megírod gyorsan az ellenkezőjét.
 

4.

És most ezen vitatkozzam veled?
Mit tanulhatni tőled költészetről?
Ady Endre korában Balázs Bélát
nevezted ki nagy nemzeti költőnknek.
A sárló sarlatán Johannes R.
Becher tiszteletére rakétákat
pukkantottál egyik dolgozatodban.
József Attiláról most három éve
adtál ki tudatlanságtól és fölös
okfejtésektől hemzsegő, silány
s hazug könyvet. Miért kellett Attila
díszsírhelyét megtaposnod? Nem bírtad
ki másként? És mért írsz a költészetről,
mikor halvány fogalmad sincsen róla?
Ne hidd, hogy haragszom az esztétákra.
A régiekre hányszor gondolok!
Lipsius! Voss! Heinsius! Scaliger!
Mikor ott virrasztottak éhesen
íróállványuknál s a nehezen
kölcsönkapott klasszikus kéziratra
hajoltak, a szöveget javították,
értékelték szerényen és a szerzőt
propagálták – ez volt a fontosabb!
Gyulai Pál! Elődöd volt; ki hinné?
És Osváth! Hány novellát és regényt
javított ki névtelenül! Hány írót
buzdított és segített! Ignotus,
Hatvani, Német Bandi! Kik Adyt
s aztán József Attilát támogatták
s hordták körül. S Feleky, kinek én
tartozom örök hálával. Hány név jut
még az eszembe! Az írókról nemcsak
írtak; tettek is értük valamit.
 

5.

E szemszögből teljes haszontalan vagy.
Boileauval vethetlek össze, ki
az esztétika légvárát próbálta
felépíteni. Marxi válfaján
te munkálkodsz. Izzadj csak! Óriási
az érdeklődés nyugaton. Minálunk
már tudjuk, hogy mit ér az állami
beavatkozás az irodalomba.
Ez kellemetlen néked is, tehát
nem veszed észre. S ahogy Boileau,
– vagy, ha úgy tetszik, Arisztótelész –
nem ihletett meg soha költőt, írót
(s ha netán mégis, akkor jaj neki!)
akként te is csak hervadt tanárkákra
s más kültagokra hatottál, de nem
írókra. Mondjad, mit kezdjek veled?
Mit kezdjek egy marxista bölcselővel
– így hívod magad: contradictio
in subjectum – egy filozófussal, aki
nem meditált, nem nézett önmagába
még sohasem? Mit kezdjek egy emberrel,
ki jóltevőit – gondolj Rjázánovra –
aznap felejti el, mikor lebuknak?
Ki íly absztrakt fogalmakat, mint jog,
szabadság, tisztesség, igazság: régen
kihajított az ablakon, azért csak,
mert Marx Károly is így cselekedett?
Mit kezdjek egy örökké vérig sértett,
örökké izgatott vitatkozóval,
ki azt képzeli, hogy ő tartja kézben
a mindenség hátulját; akinek
nem volt jókedve még soha; aki
folyton bizonygat, de semmit se tud
elmondani; ki oly sok dolgot ismer
s oly keveset ért; mit kezdjek kincstári
gúnyolódásával, humortalan
lényével; mi dolgom az esztétika
professzorával, aki anyanyelvét
nem ismeri, de még németül sem
képes zörgőre száradt szerencsétlen
mondatait egymással összekötni
vagy befejezni? – elismerhetem,
hogy jó megjegyzésed, használható
észrevétel is akad műveidben,
de egyetlen szép mondatot, egyetlen
idézhető gondolatot nem hoztam
magammal írásaid tengeréből.
És végül – mit kezdjek esztétikáddal?
Mit kezd az ember Walter Scott, Flaubert,
Gottfried Keller, Tolsztoj, Balzac meg Stendhal
marxista kritikájával? Mit kezdek
egy tanulmánnyal, mely Dantét elemzi
liberális szemszögből, vagy Homéroszt
konzervatív oldalról? Hidd el, mindez
így együtt tök- és dögmindegy nekem.
 

6.

Hány kínos ügy jut az ember eszébe,
ha rád gondol! Vicsorgó pártfogóid
kihasználnak, amíg szolgálod őket,
s nem csak itthon. A hódoltság nyugatra
néző kirakatában a vörösre
kivilágított lopótök te vagy:
te vagy a boldog, bölcs öreg; te vagy
az intellektus inkarnációja,
az értelmiség atyja, ki fülébe
pufajkákat tömött, nehogy Sztálin
mészárlásainak hírét vehesse;
a nagy tudós s egyetlen exportcikkünk
nyugat felé, a pulykákon kívül.
Téged küldenek, mint propagandistát
nyugatra a párt urai, s te futsz.
A feleséged nem kísérhet el,
nehogy meglógj. Ez téged nem zavar;
nyilván államvédelmi szerveink
éberségét látod még ebben is.
Ha Svájcba mégy, Párizsba, Milánóba:
a balpárti tömeg már vár reád.
Előadást tartasz. A helybeli
kommunisták hátrább állnak ilyenkor,
s a naívakat engedik előre.
Dübörgő taps. Feltűnsz a dobogón.
Megvallom, hogy már-már csodállak érte,
amiért ilyenkor a valóságot
– szegénységünket, rabságunkat, szörnyű
sorsunkat és a reménytelenséget –
ilyen tökéletesen elfelejted.
Magas nívójú előadást tartasz,
s közben, ügyesen s nem mellékesen,
megemlíted, hogyan virágzik nálunk
az irodalom, milyen szabadok
és boldogak vagyunk. Majd ott hajlongasz
– félig Liszt Ferenc, félig naspolya –
s ragyogsz, mert győztél. Ott dögöljenek meg
a társutas csibészek, az egész
nyugati csürhe, mely pártodtól vár
hatalmat s agyvelőt. Sajnálni csak
a fiatalokat kell, kik rajongva
figyelnek, elhiszik minden szavad,
ők, kik a tőkés kloákák bűzét
jól ismerik, de még a kommunista
szennycsatornát nem szagolták soha.
Tapsolnak. És te, míg minket elárulsz,
őket egy életre megmérgezed.
 

7.

Mikor hazaérsz, jutalomjátékot
rendeznek néked. Valamely nagyobb
helységben tartod a felolvasást.
A díszhelyen Rákosi trónol; lába
nem ér a földig, bár nyakunk helyett
a levegőt tapossa; tőle balra
az őszülő szájvíz-reklám, Gerő,
Barcelona hóhéra; a gonosz
Andics, pár oldal tokaszalonnával
dereka körül és csöcse alatt;
a hitvány és kegyetlen Farkas; hátul
az ávósok közt sarja, Vladimír,
aki a rabok szájába vizel:
ez Magyarország szellemi elitje!
A hallgatóság többi része alszik;
ismernek már. Te pedig szónokolsz
a fetisizált tőkéről, hogy Nietzsche
nagy náci volt; hogy Flaubert a puccsista
Boulanger-val ebédelt (borzalom!);
hogy Szent Ferenc azért hirdette meg
a szegénységet, nehogy a jobbágyok
dúsgazdag feudális uraikra
lázadjanak – feltarthatatlanul
hányod marxista bukfenceidet
s a történelmi szaltókat, míg végre
elkészülsz. Taps. A hallgatóság ébred.
Te meg csíkos nadrágocskádban gyorsan
a pártpáholy elé szaladsz – hadd lássák,
hogy fürge vagy még! – és mélyen meghajtod
talpnyalástól elgörbült hátadat.

 

ymel 2016.12.26. 16:01

Oprendszerek

oprendszerek_agymosas.jpg

Szóval mindenki nyugodjon le: a műút-építés bizniszben Simicska még fénykorában is valószínűleg csak egy kispályás útkaparó volt a viet kollégákhoz képest. Több viet nyelvű cikk is foglalkozott már a kérdéssel, hogy mi a manótól négyszer drágább náluk az útépítés, mint pl. az USA-ban, ahol pedig ugye az északi részeken a hóra, fagyra is fel kell készülni az aszfalthúzásnál.

nyugodjonleapicsaba.jpg

A délkelet-ázsiai országban 26 millió dollárt számolnak egy km útépítésre, mondja az egyik link címe alább.
(Bónuszképek legalul)

Aki kíváncsi a vicces írásképre, klikkeljen valamelyikre:
http://www.tinmoi.vn/lam-duong-cao-toc-o-viet-nam-dat-gap-4-lan-my-011286306.html

http://cafebiz.vn/thi-truong/ton-26-trieu-usd-cho-1km-duong-lam-cao-toc-o-viet-nam-dat-hon-ca-my-20150504174628716.chn

http://cand.com.vn/Giao-thong/Vi-sao-lam-duong-o-Viet-Nam-dat-hon-the-gioi-353081/

 
mindenkinyugodjonleapicsaba.jpg


A két felvétel Nha Trang városban készült. Ez az út megy innen Saigonba. 5 hónappal ezelőtt újították fel és most így néz ki - heves esőzések után. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az itteni nagy teherautók igencsak túlméretesek lennének Magyarországon. 

road_in_nha_trang_after_5_months.jpg

road_in_nha_trang_after_5_months2.jpg

„Freedom for Ahmed!” – de miért? Innen távolról, ferde szemmel nézve jobban szembeötlik talán, hogy ez a tüntetésecske sem Ahmedről meg a megafonjáról szól. Ez az ember konkrétan bűncselekményt követett el, amiért valamiféle büntetés kiszabandó. De megjelenik pár civil és a szabadon engedéséért tüntet nagy zajjal. Mintha mindenki meghülyült volna abban/ebben az országban. Innen nézve a szabadon engedés ugyanolyan torz kívánság, mint a 10 év fegyház.
megafon.jpg
Ahmed erőszakosan szólt bele egy idegen ország szuverén rendelkezésébe, a negatív sztereotípiákat erősítve, nem kevés magyar emberben megrökönyödést keltve. Aki a szabadon bocsátását követeli, az okkal számíthat sok és sokféle ember (olykor) artikulálatlan indulataira.

A bíróság – és persze Orbánék – még jobban jöhettek volna ki a buliból, ha találnak Ahmednél némi műtrágyát, szigszalagot, gyutacsot stb, dehát ez már így jött össze, ebből kellett kihozni, amit sikerült.

Az viszont nyilvánvaló, hogy ezeknek az Ahmedos civileknek (a Budaházyért tüntetők is civilek voltak, részben biztosan) Ahmed csak egy friss ürügy volt, hogy a rezsim ellen meg lehessen rendezni a heti aktuális tüntetést. Ha ugyanis Ahmed személyes sorsa, tepsi épsége fontos lenne a számukra, akkor a józan észre hallgatva Ahmed büntetésének időtartamának csökkentéséért lehetett volna kivonulniuk. A manus bűnös, ez nem vitás. A 10 év viszont lehet, hogy sok. Ez valóban alap lehetne egy normális párbeszédre, sőt, mind a bíróság (’a rezsim’), mind az ellenzék profitálhatott volna belőle. De nem, itt ezek a tüntető, értelmiségi jóemberek teljesen meg vannak torzulva, és tettükkel nemhogy mérsékelnék az Ahmed iránti ellenszenvet (gondolom, sok mélymagyarban), de csak méginkább felkorbácsolják. Mert de Orbán. Sikerült ismét más, ezúttal Ahmed farkával verni a csalánt.
Bravó. Ennek a tehetséges Schilling Árpinak is, aki egyébként néha ugyanezt tette a színészeivel.

***

Persze a fegyházban Ahmed - ha korábban nem tette - akár dzsihádra is cserélheti a megafonját - nincs az a pszichomókus, aki ki tudná találni a magába roskadó elme sorsát

ymel 2016.11.07. 03:09

Debussy Faun Club

Ilyen képmutató macskajancsi játékot, mint ami épp Ká Ákos és a Telefa Telekom között zajlik:

"A Magyar Telekom Csoport elkötelezett abban, hogy nőknek és férfiaknak egyaránt azonos munkafeltételeket és karrierlehetőséget biztosítson és minden körülmények között fenntartsa a vállalaton belüli nemi egyenjogúságot. Emellett kiemelt figyelmet fordít arra, hogy támogasson olyan kezdeményezéseket, sőt indítson olyan önálló programokat, amelyek lebontják a meglévő társadalmi és nemi akadályokat a munkaerőpiacon" stb bla bla bla.

Namost ehhez képest
A Telef.szom igazgatósága áll egy (1) darab nőből és első ránézésre 7 darab hímből:

http://www.telekom.hu/…/t…/igazgatosag/az_igazgatosag_tagjai

telefszom.jpg

A családszemléletük a gyakorlatban -

Van a fecesbukkakének mindenféle csoportosulása, sok közöttük az egyoldalúan fikázó – még az ún. értelmiségi agórákon is. A kövérezés, orbánozás mindennapos – még a gyurcsányozásban is maradt némi szufla. Még a zindexes blogteret is ellepik ezek, most éppen ’a zasszonynak a konyhában a helye’ témakörben. Ja, meghát hogy szüljön. Túl lett ez is lihegve az ún. baloldalon – bár egyre inkább nem balosként vagy értelmesebb liberálisként, hanem csupán zsigerből hőbölygőként és zsigerből mászolygóként ismerszenek fel. Míg az ún. jobboldalra a sötét bunkóság jellemző, addig a baloldalra a semmivel sem jobban hízelgő agyatlan és mintakövető sznobéria. Ennek aztán ugye itt van akkor a legfrissebb vicces kifutása: A sznobériával az a baj, hogy akibe ez a nyű belemászik, az a legkevésbé sem gondolkodik, nem használja a saját eszét (lehet, nincs is neki), csak nyomkodja a ’tetszikgombot’ és heves és hangos egyetértéssel bólogat a vezérposztinor posztírónak. És úgy rajong Esterházy Péterért, hogy büdös fingja nincs arról, hogy hőn szeretett nagyemberének a családjában csak ugyanúgy oszlottak/oszlanak meg a nemi szerepek és feladatkörök, mint ahogy arról éppen a jobboldal faragatlanságát jól modellező  Kövér László beszél.

termelesi-regeny_2004.jpg                                                                          (2004)


Akkor tehát büntetésül (amiért nem olvastátok el – már akkor sem) itt van két idézet a Termelési-regényből. (Vannak ugyan bölcsészokoskodások arról, hogy a szerző meg az elbeszélője nem ugyanaz, meg fikció meg valóság.. stb: lerágott csont – én is átrágtam a témát, Umberto Eco ésatöbbi - és végülis itt: lózung.)  

Az első idézetben az Esterházy-család ebédjének folyásába pillanthatunk bele (Gitti: EP felesége), melyben láthatjuk, hogy az asszonynak a konyhában a helye, sőt, miközben a többiek ebédeznek, ő ugrál körülöttük:

“Megcserélődtek a tányérok (a háttérben mozgó Gitti asszony jóvoltából, aki mint egy becsületbéli SZTK-orvos, rajta tartotta kezét a dolgok ütőerén), és már ott is díszelgett a Lili-kotlett: omlón, puhán, alig hihetőn. „De édes Lilkóm! Hogy csinálod?” Titokzatosan mosolygott a készítő. „Egyetek csak.”
/../
„A kávét bent isszuk meg” – mondotta a ház asszonya, és nevetve hozzátette: „Majd szólunk a szobalánynak.” Ami természetszerűleg önironikusan volt értve, ám most visszafelé sült el, ott lévén Gitti asszony, akire ez vonatkoztatható volt, és ez amolyan klasszikus anyós-meny helyzetet teremtett, pedig ha valaki anyós és meny jól megvan: az a mester felesége és a mester édesanyja.”

A második idézet megerősíti a hagyományos leosztást arról, hogy kinek mi a dolga egy egyébként (valószínűleg) teljesen normális családban:

“A mester fogta Gitti asszony kezét. Gyönyörű kéz ez, a pelenkamosástól kimarjult, mosószertől felszaggatott, elébb kiszárított, majd feltördelt és aztán meggennyesedő fájó-viszkető valami; ezt kézbe fogni, érezni a bőr indulatait, a megpuffadt ujjak óvatos szorítását…! 

A mester keze legfeljebb a szorgalmas tollfogdosástól sérülhetett mondjuk bőrkeményedésesre, esetleg bütykösre – talán a rajongók ezt jobban látják közelről. Érdemes elolvasni ezt a koriratot, nagyon jó, üdén ható kis regény ma is. És miközben az (poszt)modern, az író nagyjából semi házimunkát nem végez otthon, a feleség küzd azokkal és mellesleg szült  négy (4) gyereket neki.

A kérésem a hőbölygő és mászolygó ún. liberálisokhoz meg ún. baloldaliakhoz az, hogy foglalják össze, mi a különbség a gyakorlatban Esterházy Péter és Kövér László családszemlélete között? A szavak fontosak – szokták mondani. Na de a tettektől lesz végülis valami az, ami, nemigaz?
Szorgalmi feladat: T. középen harmadik lábbal rendelkező liberálisbaloldali elvtársaim! Kezeket a szívre: milyen arányban segítettetek odahaza asszonypajtásnak bébiruhát mosni, pólyáskorú kicsivel törődni, altatni, etetni és az egyéb házi feladatokat szépen ellátni? Erről szívesen olvasnék statisztikákat.

(EP fociőrületéről és Esterházy Márton /EP öccse/ általa is ismert bundáiról egy másik posztban emlékezem meg. Talán.)

 

Schilling Árpád a Narancsban a Zsidófeszt Petrás-botrányával indít, aztán valahogy Schiffert veszi elő.

Hát, én bírom ezt a Schillinget, de úgy érzem, összemos dolgokat vagy igyekszik sarkítani ott, ahol az nem olyan egyszerű. Nem ismerem Petrást, de lehet, hogy valóban életében nem foglalkozott mélyebben politikával, meg rossz helyre született fiatalok (kétes eredményű) megtérítésével, ezért elment énekelni arra a szigetre. Ha nagyon ideológiai megközelítésű lenne, mint itt pl. Schilling, akkor azt is válaszolhatná, hogy 'bízott a csángó balladák művészi erejében, ami világosságot hozott a butaságban tobzódók közé'. Nem határolódott el anno? Hát miért nem segített annakidején Schilling vagy más jobb érzésű megmondóember Petrásnak, hogy a valószínűleg jószándékú, de ideológiailag 'képzetlen' művész fejlődhessen? Nem lehet, hogy Petrás 'innen' nézve nagyjából le van ejtve, mit csinál(t), miből is áll az ő hagyományosnak nevezhető művészete?


Ami pedig egész egyszerűen félreértelmezés - holott egy elég kitűnő rendezőnkről van szó: "Schiffer András politikus jár az élen, hogy megengedőnek kell lenni a történelemhamisítókkal" - ez marhaság: megpróbálni beszélni velük, érvekkel, tényekkel szembesíteni a történelemhamisító embereket az nem egyenlő a "megengedéssel". Inkább lehet(ne) szélmalomharcnak nevezni, de szerintem éppen ez a tisztességes magatartás: próbálni beszélni velük. Mert amit Árpád javasol, az gyakorlatilag a szellemi, közéleti likvidálás - 'fehérgalléros népirtás'.

Másik gyönyörűség Schillingtőll : "Ha jól értem Schiffer Andrást, akkor ma már az is kérdés, hogy egyáltalán mi a baj mindezzel"
- Nem, rosszul érti. 'Mindez': baj. Úgy, ahogy a tabusító és 'reflexszé tanult' merev elfordulás is az. Mindkettő a népmesék fekete-fehér világát idézi. Szerintem Schiffer nem azt mondja, hogy mindez (a rasszizmus, a szomorú szélsőséges jelenségek, a butaság - és a zsigeri reakciók bármelyik oldalról, etc) ne lenne baj, hanem azt, hogy valahogy el kell jutni az ilyen rögeszméket valló emberekhez is azon a tudati szinten, amelyen a világhoz valahogyan kapcsolódnak, és azon a ponton kell kezdeni a kommunikációs kísérletet. Schilling olyan határmezsgyét feszeget, ahol a vizsgált személyre rásüthető egyaránt az is, hogy 'áruló', meg az is, hogy 'tanító'. Nem tudom, mennyire értelmes az ilyen tipikus gumihelyzeteket vádként felhasználni: én ilyenkor mindig a vádló politikai elkötelezettségét veszem észre, ahogy a szája íze szerint kihasználja a szituációt (ha van rajta sapka azért, ha nincs, akkor meg azért). 


Kedves Árpád, legyél igazságosabb és ne szoruljon ökölbe a kezed reflexből.

ormaanyzati_info.jpg

"Vásárolt egy lottót.."

Namost ha valaki ide bemászik, aki meleg, külföldi, ráadásul még aktivista is, az nooormális? Minek provokálni az állatokat? Önveszélyes idiotizmus. Ráadásul tulajdonképpen az aktivizmus ugyancsak erőszak. Mint a jezsuiták Ázsiában. Ők sem úszták meg ép bőrrel, az igaz, hogy vannak mára ún. "keresztények" ott is. Csakhogy az igencsak domesztikált valami. 

Annyi esze van a srácnak, hogy eladó lesz nemsokára. Vagy bármi más.

 

 

Annak van 'morális' alapja a kerítés ellen kampányolni, aki maga sem épített kerítést a háza köré - 

Én ismerek ilyen embert. De csöndes, nem szól. 

Látom itt a fecesbukkake idővonalamon, mennyire aktívan fejti ki tevékenységét sok civil ismerősöm a drótkerítés-ellenes mozgalomban.

Én meg csak vakarnám a fejem, ha azt kérdeznék tőlem, hogy kell-e a kerítés a déli határvidékre vagy sem. Egyszerű állampolgárként nem tudom eldönteni. Sok érv szól mellette és tán ugyanannyi ellene. A kerítést ellenzők nagyjából az EU ’normáira’ szoktak hivatkozni, ilyen szimbolikus izékre meg szabadságra stb-re. Csakhogy ez az EU egyre rosszabbul teljesít: a görög ’szabaccságot’ épp most vette el – itt most összemosok minden dimenziót, ahogy egy egyszerű állampolgár fejében az EU létezik. Úgymint bürokratikus-birodalmi csillagromboló nehézkességű, átláthatatlan hatókörű és egymás intézkedését rendszeresen kiherélő szervezetek tökfölösleges gyülekezete – ami a mi pénzünkön bénázik és érdekes figurákat ereszt országonként Brüsszelbe vagy akárhová. Namost ezekre – olyan országokra - hivatkozni kerítésellenesség címén, akiknek nem egy darab könyvük, de egy egész nyomdájuk van odahaza (lsd. „Pista bácsi egy napja” című vicc), vagyis nem egy nyamvadt drótkerítésük van védekezni, de egész előretolt bástyaországok (tisztára mint a középkorban) – ez az egész valahogy nem áll össze. Még akkor sem, ha itten lehet finomkodni átutazással, kvótákkal meg direktívákkal.  

Így némi hajlásom van az „igen” felé. Eszembe jutott egy nemrég olvasott, üde kisregény, mely szerint ma Budapesten a legdurvább alvilági csoportok egyike az albán. Ők is a most még kerítetlen határsávon közlekednek, a humánerőforrás ebből az irányból buzog az országba. Jó, egy antikerítéshívő, kedves ismerősöm szerint repülővel meg drága gépjárművekkel érkeznek. Na ja, ha épp nem ’anyagot’ hoznak, mert azt legegyszerűbben ugye éppen gyalog lehet a bokrok között átjátszani (ezután majd hajítógéppel küldik át, annak három méter ugye meg se kottyan, az alagúthoz meg nem kell ez a középkori szerszám).

Én is építettem kerítést a házam köré. Az államtól (kormánytól) pedig elvárom, hogy megvédjen, köben pedig igyekezzék emberhez méltóan bánni a kényszerből itt megjelenő külföldiekkel.

Próbáljuk már lefejteni a zsigeri fityesz-ellenességet erről a menekültügyi kérdésről. Mi marad belőle? Szerintem elsősorban a tanácstalanság. Nekem ezután jönne rá, hogy akkor már inkább legyen, de kezeljék emberséggel a menekülteket. Megszámolnám a kerítésellenes kommenteket mondjuk egy  szadesz(féle)-kormány esetén is. Addig pedig megnézném, hogy a nagyvárosokban, családi ház-mentes övezetekben élő ellenkampányolók vajon bezárják-e lakásuk ajtaját és a lépcsőházuk kapuját éjszakára.

Ja igen. Az emberjogi élharcos USA-ban Mexikó felé durva kerítés áll a határon.

Egy nagyjábók közszereplőnek nevezhető, teliszájjal 'régi' balos  ismerős az alábbit posztolta a fb-oldalára:

"Az Mtv-ben nőttem fel. Szó szerint. Apám ott volt hangmérnök majd negyven évig. A negyedik emeleti hang-osztály volt a második otthonom. Meg a Tvovi, meg a tv-üdülő Lillafüreden, meg a Dongó örs kalandjai, később meg a Kultúrház. Amikor az öreg hangmérnök úgy köszöntött a stúdióban, hogy emlékszel, az én nyakamban ültél hat éves korodban azon a bizonyos forgatáson? Aztán mire a Szabadság térről el kellett menni a Kunigunda utcai hodályba, már semmi nem volt a régi. Már szivárogtak be az új nyaloncok, szép fokozatosan vették át a munkánkat és tornázták le a színvonalat idáig. Nincs ebben semmi meglepő. Majd mikor ezek elmennek, szépen visszamegyünk és csinálunk megint egy valódi köztévét. Mert úgyis elmennek."

Hát ezt azért kommenteltem volna némi kiegészítéssel:

"Az MTV-ben volt mindenféle figura. Volt kiváló operatőr, féltékeny vágó, buta dokumentumfilmes és félművelt, de ahhoz képest elég nagyképű figura, pl a Csaszi. Ezenkívül pozícióban volt ott még sok oda nem való, valóban siralmas intelligenciával rendelkező, de arrogánsan és gerinctelen módon vezetgető akarnok. 
Amikor a kétezres években nem akartak leszakadni a Beta analóg vágásról, és sírtak, hogy nincs pénz - no hát ott a valódi ok az volt, hogy az oda berozsdásodott arcok tanulni már nem akartak vagy nem értették a számítógépet, de az állásukat meg akarták tartani. 
Voltak jó munkatársak is, de én többnyire félművelt seggfejjel találkoztam ott 2 év alatt. Az épület akkori állaga jól jellemezte a szellemi és szakmai színvonalat. Én nem álmodoznék - nem volt az jobb, mint a mostani, csak több idejük volt tanulni. Ezek is jók lehetnek, ha lesz ott 20-30 évük. 
Gondolj a Barátok köztre pl - a szemed előtt tanultak meg forgatókönyvet írni meg színészkedni - sokszor a mi pénzünkből."

De az illető 2 percet hagyott csak a kommentnek, amíg elolvasta kábé, aztán a kukába küldte, üzenvén, hogy (ő a kék, én a fekete): 

  • Ez az en sztorim es az en velemenyem. Jogom van megorizni annak ami

  • valoban. jogod van elfogultnak lenni es maszatolni. Csak ez igy nem segit a megertesben

  • Nem is kell. Aki tudja mirol beszelek ert. A tobbi nem erdekel

  • ezert jo, hogy nem vagy donteshozo - mert ezek szerint toled ugyanugy felne sok ember, mint ezektol a szarhaziaktol

  • Nem is akarok az lenni
  •  de mivel majdnem kozszereplo vagy, igy zavarod a tiszta vetelt

  • Akkkor kapcsolj el

  • attol meg sok embernek manipulalod a gondolkodasat :) es ezt nem tartom tisztessegesnek. hogy mutatod meg, hogy kulonb vagy ezeknel?

  • Aki ismer tudja. A tobbi nem erdekel

  • sajnalom. a rovid 'ervelesed' is epp a kormanykommunikaciobol osmeros. hehe  te tanultal valamit a 'kozteverol'? Ugye tudod, hogy ilyen soha nem letezett, mint ahogy dokfilm sem, mivel ugyanugy fiktiv kategoria, mint a sci fi. Nem hiszem el, hogy nem ragtal at par posztmodern elmeletet ezekkel kapcsolatban. De nem is kellene valojaban. Minek hitegetni 'koztevevel' az embereket?

 

Elnézést a gépelési hibákért odafent, nem akartam belenyúlni az eredeti kis 'párbeszédbe'.  

Miért tartottam ezt érdemesnek megosztani? Mert az illető közszereplőként írt egy nyilvános posztot, amire érkezhetnek kommentek. Viszont ezek szerint nem kell durván trollkodni, cigányozni, zsidózni, bevándorlózni stb.: a közép felé igazító kommenteket sem viseli el a tévés közszereplő. És ő szeretne (ismét!!) közmédiát csinálni, ami jobb és igazságosabb a mostaninál. Mint amilyen régen volt? Khm - tollas a hátam?

A legfaramucibb mozzanata azonban az egész kis, jelentéktelen sztorinak a következő:

Aki közmédiáról beszél, aki közmédiát akar csinálni, az 

1. Vagy reménytelenül ostoba és nem való az médiaszereplésre, hiszen nem tanulta meg az idevonatkozó, legalapvetőbb 'posztmodern' társadalomfilozófiai leckéket - tehát alkalmatlan

2. Tudja, hogy "közmédia" mint olyan soha nem létezett, de saját érdekei miatt csúsztat, visszatartja a tudást, vagyis hülyének nézi legalábbis egy részét annak a szerencsétlen és gyanútlan közönségnek, amelyik őt nézi és hallgatja - tehát alkalmatlan

Ahogyan választási ígérgetések miatt ugyanilyen gyanúba keverhető sok közismert politikus (médiaszereplő).

lyotard_a_posztmodern.jpg 

Aki nem foglalkozott soha a 'közmédia' fogalmával, jelenségével, annak talán érdemes megrágnia azt tényt, hogy csak különböző nézőpontok vannak - ahogy végtelen számú helyre leteheted a kamerád, hogy ugyanazt az eseményt rögzítsd. A másik egyszerűen észlelhető jelenség magunk körül, hogy mindenféle szubkultúrába ütközünk: a korábban 'egyedül' üdvös ún. 'magaskultúra' mellé mindig odaengedtek bizonyos szubkutúrákat (gondoljunk pl. a Repülj pávára vagy a Sebő Ferenc műsorára) - de nem az összeset (mivel ezek számlálása önmagában nonszensz lenne). 

Fenti posztjában az ismerősöm vajon hogyan lett - szövegéből kikövetkeztethetően - jobb médiaszereplő, mint azok, akiket kritizál? Hát úgy, hogy apukája odavitte gyerekkorában és megtanította - a mi pénzünkön -, hogyan kell belenézni a kamerába meg hogy mi fontosat is csinál a mikrofonkábel felgombolyító - merthogy a legképtelenebb apró feladatokhoz is sokszor benyomtak valami ingyenélő rokont azok 'a jó régi tévések'. Azt írja, "már szivárogtak be az új nyaloncok" - annyira óvatlanul oktalan ez a médiaszáj, hogy közben meg büszkén osztja meg saját, (nyilván felsőbbrendű) "beszivárgásának" igaz történetét: apuci bevitte. Hát persze.  

Ha neki is volt ott jópár éve kitanulni ezt-azt, akkor milyen alapon vitatná el ezt mástól? Nem látok én itt egyebet a bagoly mondja verébre, hogy nagyfejű típusú féltékenységnél. Ezt a dominanciaharcot beborítani a 'demokrácia hiányáról' való örökös sipítozással, közben pedig tanúságtételét adni a mienkétől eltérő vélemények sietős cenzúrázásának nem más, csupán a jól ismert és egyre agresszívebb képmutatás. Amire az öreg és örökös kívülálló Matula bácsi azt mondaná: ezek a jómadarak megérdemlik egymást. 

 

tractatus-logico-philosophicus-ludwig-wittgenstein-paperback-cover-art1.jpeg

Mégegyszer: nem létezik olyan, hogy közmédia. Csak bizonyos érdekek mentén való műsorszerkesztés létezik, mert azon túl, hogy mindannyian eszünk, alszunk, szeretkezünk, szükségünket végezzük - mindannyian megszámlálhatatlan egyéb csoportba és érdekszférába tartozunk.  

Ja igen, utólag üzenem ismét a 'kollegáknak': a dokumentumfilm ugyanolyan fikciós kategória, mint a tudományos-fantasztikus film. Ha ezt valaki nem fogja fel ésszel vagy cinikusan elhallgatja, az nem méltó médiaszereplői posztra - a kábeldob-segédfeltekerőire sem. 

A blogcímhez képest régen posztolódtak szórakoztató képek, tessék néhány ismét.

 

Az alábbi röptében készült fotó egy kis, dél-viet kávézót ábrázol - márcsak a motordzsungel miatt is tipikus. Aztán van valami érdekesség a képen. Mi az?

 img_20150224_100944.JPG

Ezen a menün van több elírás is. A legviccesebb azonban a "Real estate", ami a Da Lat-i étterem (Da Lat az egyik legszebb város a hegyek között 1500-2000 méteren) szerint a helyben fogyasztható, finom csigát kellene, hogy jelentse. A vicc ugye abból fakad, hogy a csigának háza van, tehát valami köze csak kell legyen az ingatlanbizniszhez.. Így aztán a megfelelőbb "snail" helyett a mégiscsak hosszú (akkor biztos elegánsabb) "real estate"-et választották a menü szerkesztői a Google Translate biztos félrefordításai közül. 

 dalat_2015_february.JPG

 

" - Figyelj már, kislány! Ott, arra tudod elvégezni a dolgod!"

20150221_095755.JPG

 

" - Nem, nem a tengerbe! Van arra kijelölt hely is!"

img_20150219_112838.JPG

 

A Távol-Keleten is fontos jelentéssel bír a malac, a szerencsét (pénzt) szimbolizálja. Fej nélkül azért elég morbid.

img_20150219_114234.JPG

 

A legdurvább azonban mégiscsak ez. Nem viccelnek ezek a narkósok itt sem. A gandzsa nagyon olcsó lehet errefele, sokszor lehet érezni, ha egy-egy zsúfoltabb szórakozóhely előtt elhaladunk. De ez már szúrás!

dsc01573.JPG

 

udvozlet_nha_trangbol1.jpg

 

A vietek is zabálják az amcsi akciófilmeket

crippledebils88.jpg

 

Vietnámba is eljutott ez a friss kisregény, jelenleg néhány magyarul beszélő vietnámi értelmiségi forgatja érdeklődéssel. Kár, hogy Havas Henrik írta hozzá az ajánlót. Ezt a csorbát igyekszem kiköszörülni ezennel.

 

Remek kis olvasmány, laza kikapcsolódás a Partiharcok című kisregény. A gyakorlatilag kódolatlan (szinte csak tulajdonnevek nem valódiak) történet a bonyolult és kiterjedt budapesti alvilág egy szeletkéjére ad némi rálátást. Néha vicces, néha pedig durván 'vicces' helyzetekbe kerülő főhőse Rudi, aki úgy jött fel vidékről, mint talajvíz, hogy aztán szétterülve kellemesen langy lábvízként szolgálja tovább az egészséget és testi épséget kikezdő, igénytelen szórakozást kereső tömegeket. Az igazából érdekes személy a regényben azonban nem ő, hanem a főnöke, "az éjszaka császára", Tolnai Tamás. A kis köpcös figura - a média valósága felől közelítve - elvileg egy hétpróbás gazember, Rudi elbeszélésében viszont a rejtélyes és karizmatikus maffiavezér bontakozik ki apránként valamelyest, akinek olykor mintha emberi megnyilvánulásai is lennének..

partiharcok1.jpg

Egy vidéki középiskolából elcsapott, vásott kölök lineárisan előre haladó visszaemlékezése ez, műfaját tekintve pikareszk regény. Fejlődéstörténetnek nem nevezném, az elbeszélő inkább csak elfárad a menetelés végére, nagy megindulás, jellemfejlődés nem történik - ebben mindenesetre posztmodern a nézőpont tapasztalás. Rudinak a hagyományos történetmesélés, a sztorizgatás közben nemigen jut ideje sok önelemzésre, de ez nem feltétlenül baj, nem kínozza agyon az egyszeri olvasót. 

Ez  az első személyű elbeszélő humoros hasonlatokkal, 'egysorosokkal' is színez. Több generáció számára ismerős helyzetek kerülnek elő, mint pl. Tolnai taxismúltjának elképzelése, ahogy brékózik egyet a diszpécserrel. Más alkalommal Rudi egy német pornószínész VHS-filmjeiről emlékezik meg - hasonló miliőben nőtt fel sok generáció, ők mindenképpen élvezni fogják ezt a regényt.

Ugyan a médiahájp úgy harangozza technózza be a könyvet, hogy akkor most kvázi minden szennyes kis apróságot megtudunk a hajógyári császárról meg egyáltalán az egész biznisz működéséről - azért bőven hiányos marad ez a puzzle. Hisz - a regényíró akarata szerint - Rudi, hiába vált az agytröszt belső emberévé, akkor is csak egy parancsvégrehajtó szerv maradt a rendszerben. Pedig például lélektanilag az is érdekes lehet, hogy a csudába tudott beépülni egy zsaruféle, a Csolnoki Tolnai mellé: tíz évet húzott le a keresztapa mellett, mire aktiválta őt a rendőrség megfelelő osztálya (jakuzáknál, szamurájoknál lehet ilyen beépülésekről olvasni - és persze olvassuk, halljuk is itt-ott, milyen 'szépen' működik ez az egész világon).

Ügyesen használja a szerző az írói fegyvertárat, könnyedén felkelti az olvasó érdeklődését, az ember nem is akarja letenni a könyvet:  jól teremt feszültséget, növelgeti az olvasói várakozást. Bevált technika, ahogyan előrevetíti a következő események kimenetelét. Karl May is csinált ilyet a Winnettouban nemegyszer - jól működik az a mai napig.

Az egyik 'legszebb' (legértékesebb) tájleírás az a adoma, amikor Tolnai egyszer a pesti dugóba végképp beragadva kénytelen 20 év elteltével ismét a föld alatt közlekedni, és ott hirtelen olyan világ tárul a szeme elé, mintha legalábbis ufók közé keveredett volna. Az ott még rá is 'valamilyen' hatással volt. És ez az egész csak úgy ott van, nem fűződik hozzá tanulság, nem válik olcsó giccsé a jelenet: csak a húgyszagú metró mindennapjairól kapunk egy remek csendéletet egymillió forintért. 

Ha a tanításnak, mint hagyományos értelemben vett tevékenységnek lenne még értelme, becsülete; ha nem az össze-vissza keveredett régebbi és újabb szubkultúrák kincseket is rejtő szeméttelepén élnénk, akkor két fontos jelenségen még elmorfondíroznék (azért mégis, mert az emlékezet még összeköt azzal a régi világgal).

Az egyik érdekesség a Rudi szájába adott mondatok, gondolatfoszlányok, képzettársítások minősége. Én egy sokkal surmóbb, órmótlanabb és műveletlenebb tahót képzelnék el, hiszen Rudi nem volt nagy agy ebben a sztoriban, az olvasó viszont egy árnyalatokra is figyelő, viszonylag érzékeny fickót kap, aki például érdekességekkel szolgál az afgánok budapesti jelentével kapcsolatban is, vagy hogy miért kellett a Seriffnek visszaülnie a "rozsdás Tacskó biciklijére".

A másik dolog pedig Havas Henrik hanyag és félrevezető könyvajánlójával is összefügg: ez a ma már csak foszlányokban létező morális dimenzió. A művelt celeb bedobja Julien Sorel nevét, (ugyan, ki ismeri ma már Juilen Sorelt egy 19. századi francia regényből?), mint Rudi korabeli megfelelőjét. Mindenesetre az kiderül, hogy Havas el sem olvasta a könyvet vagy ha igen, akkor ismét ráerősített arra a róla kialakult képre, hogy ő nem más, mint az írástudó szakma egyik önelégült kóklere. Julien Sorel egy kivételes intelligenciájú opportunista volt, aki előnyös pozíciókban lévő, de lelkileg könnyen zsarolható nőket használt fel gátlástalanul ahhoz, hogy a karrierjét építse. A jutalma a guillotine lett: a mából nézve tökmindegy, hogy 'erkölcsileg' helyretette magát a siralomházban. Ehhez képest Rudi nem bukott se le, sem el. Az író gálánsan megkegyelmez neki: a 'szurkálásból' felépül egy kórházban, szerencsésen kiszáll a balhéból, bankszámláján szép kis summa pihenhet, ráadásul egy 'tiszta' nő szerelmét is elnyeri. Ez lenne a bukás? 'Némi' testi fenyítés az igen.

Havas szerint attól lesz sikeres egy "hasonló műfajú könyv" , hogy "vonagló nők ... drog, pia" stb. vonulnak fel benne. Ezek mindennapos bulvártémák. Hosszú távon azonban az számít, hogy hogyan van megírva egy sztori. És ezt a lényegi kérdést a fiatal regényíró a névjegyévé váló, könnyed és humoros stílussal oldja meg: mi, olvasók pedig pompásan buszozunk szórakozunk.

 partiharcok3.jpg

 

Benkő Gábor: Partiharcok, Twister Media Kft., 2014

Nem gondolt senki sem a gyerekekre, amikor örömmel és kárörömmel - nem a Lajos, hisz csúnyaszájú riportalanyok mindig lesznek - hanem a médiában és a politikában úgy egyáltalán senki. A nevetséges tanári fizetések, az anomáliákkal küszködő oktatási szisztéma mellé szerintem ez a kegyelemdöfés: a legitimált alpáriság, amely így simán és akadálymentesen gyakorlatilag Magyarország legfelsőbb szintjén is debütált.

Gratuláció minden résztvevőnek. A szellem feltápászkodott, ásított még kettőt, aztán csak úgy kisétált a palackból. Sőt, úgy hívták ki a szabadba meghívó kártyával, rögvest a VIP-páholyba. Zöld út, legitimáció a káromkodásnak, bravó. Magyarázzák majd meg a tanárok az iskolában a gyerekeknek, hogy ez mi volt? Merthogy az összes kölök erről fog beszélni, az biztos. Komolyan, mit kellene vagy lehetne erről mondani a középiskolákban, ha a gyerekek rákérdeznek?

Ja, zöld - kicsit gyanús, hogy az egyébként gyors reagálású (pl. fb) LMP az első 24 órában semmit sem röffentett a témában, de még mindig a Habony útlevelével van elfoglalva. Az kit érdekel már?

ui - A vietek is röhögnek ezen az országon. Előbb az alkalmatlannak bizonyuló nagykövetet rúgták ki állítólag Hanoiból (valamiért ezt az embert nem sorolták fel a kirúgottak között a napilapok, Szájer embere volt), most meg csámcsoghatnak ezen a magyar bandaháborún.

 

Roland AC series, Marshall AS series, Fishman Loudbox Mini are all made in China. But it is not a problem. I mentioned these 3 amps because I owned and played them on stages (bars, international hotels, pubs etc.)
Music style: mixed, from pop-rock to jazz standards and even some Vietnamese (folk) songs

1. Marshall AS50D - the most beautiful outlook and nice sound. Disadvantage: big and heavy, and NO Middle button to equalize ur guitar (I use a hollow body) 
Actually this Marshall sounded better with my Strat and less exciting with my hollow body. Its price is reasonable
I could not feel it 50 watt anyway..

2. Roland AC60 - a big disappointment: expensive!! Not loud enough, at high volume I felt it lost its reaction time on my picking, the sound is hm.. so-so. Not bad at home in your room. But on stage just not loud enough. Not enough bass tone. Annoying, stupid shape (too deep) and ugly outlook and heavy. and 2 channels have 1 Reverb stuck together  U get the case but it is still too much for ur shoulder (ok i m not a big guy)

3. Loudbox Mini - my 3rd and last choice. I love it. Excellent. No feedback control? Who cares? It proved in pubs and hotels that it just not a must at all. Among the 3 stuff this is the loudest and it really mediates ur guitar's real tone. VERY GOOD Price. Small and sexy. And I donnow how but it does have bass enough. 

I read a lot about these amps, the ZT acoustic lunchbox was interesting - but it is more expensive, has less effect and the biggest argument that the sound - many users say - is very processed (though they say it' s nice).

'picsaelvű lett a gazdaság'

Szerintem ez az egész Mihancsik egy nagy tévedés. De nem csupán most, hanem már azelmúlthuszonötév előttől. Hiába beszélgetett Nádassal vagy más prominens alakokkal, ez nem segítette 'a  helyes progresszióját'. Mindig is csak a 'brancsból' beszélt kifelé.

Több bíráló megállapítását, amely eredeti szándékában ugye a tüntetésszervezőket dorgálná, gyakorlatilag Mihancsik ellen árulkodik. Nem kell ehhez nagy pszichológusnak lenni. 

Szövegét kioktató fikázással zárná, amikor azt írja (azt maszatolja):

"Egyáltalán: nem jó eljátszani a nagy szónok szerepét, mert nem volt nagy szónok a színpadon". Ehhez képest viszont így indított: "a tüntetés szónoki programja gyorsan véget ért, majd az egyik szervező rövid úton véget vetett a demonstrációnak: közölte, hogy kösz, mára ennyi volt."

Brian s gourd.jpg

Kedves Zsófia, nem lehetséges, hogy ahogy ezeket a politikai pártokat sem akarják az Önnél fiatalabbak (lsd. pl. Vörös Imre alkotmányjogász megállapításait), ugyanígy nem élveznek a bugyijukba a "nagy szónokoktól" sem? Nem lehet, hogy az Ön által össztársadalminak gondolt problémák gyakorlatilag egy kisebbség problémája, amit közös érdeknek becsomagolva próbál eladni gyakorlatilag 25 éve minden párt?

Ön sorolja az intézményes vívmányokat, amelyek azonban, lássuk be, nem a 'magukfajta' érdemei, hiszen átvett, eltanult mintákról van szó, a komolyabb logisztikai feladatokat pedig sem akkor, sem most nem Önök végezték, hanem éppen olyan 'szótlan' rétegek, akik kimentek az utcára a minap.

Rohadt nagy probléma, ahogy a múltban is és még mindig folyamatosan túlértékelik a fontosságukat, miközben ugyanolyan - hatalmi és megmondóemberi pozíciókban szerzett - személyiségbeli torzulásokat szenvedtek el, mint az 'ellenfeleik'. Igen, TGM is, meg a közös ellenfeleik is.

A tömegeknek nem az a fontos, amit Önök annak állítottak be, és ez éppen az ilyen tüntetéseken látszik meg: látszik, hogy enyhébben fogalmazva tévedtek, durván szólva hazudtak az embereknek. Éppen ezért csöndben, az Ön által másokon számonkért "önkontrollal" kellene elfogadni, hogy bizony, az embereknek tele van a töke a pártokkal, meg a jóllakott,  öntelt értelmiségi haverjaikkal, úgyhogy menjenek a picsába. 

Bizonyára sokan emlékeztek szinte minden jelenetére a Brian élete c. örökbecsű és valóban nagyon bölcs Monty Python-filmnek.

A mai tüntetéssel kapcsolatban egy ismert online portál ezt írta fejlécnek: 

"Sok ezren gyűltek össze a Kossuth téren, csakhogy kiderült, nincs vezető, és senki nem tudja, mi a közös cél. Nem csoda, ha a szervezők elvesztették a kontrollt."

Amihez az alábbi jelenet dukál a filmből - ha fideszes lennék és lenne még szürkeállományom (de azt Kövér László már kivitette az ülésteremből), akkor ezzel mémkednék:

Brian1.jpg

 

Brian2.jpg

 

Paraszti logikával Vidát lemondatni többe fájna az adófizetőknek, mint a helyén hagyni. Ráadásul ha lemondatják, akkor ő viszi egyedül a balhét, lezárják az ügyet, nincs további feltárás, ő maga válna az odadobott gumicsonttá. 

Nyilvánvaló, hogy Vida a Szerv makkja fejeként sokmindenre rálát, sok mindenkiről tudhat érdekes sztorikat mesélni. Ezért találták meg őt is az amcsik. S ezért nem tud a kormányzati kommunikáció se köpni, se nyelni. 

Ha Vida lemond, iszonyat sok pénzt követelhet a háttérben cserébe azért, hogy ne árulkodjon. Esetleg többet, mint amit a helyén hagyása esetén fizetésként fölvesz még pár évig. Ezért fölösleges tüntetést szervezni a lemondásáért. Sőt, ostobaság. Nem szimbólumokat kell hajkurászni, az a Fidesz terepe. Emblematikus figurákkal operálni oda-vissza - ezek csak nyalókák.

Ha nem mond le és a tüntetők is békén hagyják, az egyrészt kevesebbe kerül az országnak, másrészt egyre kevésbé művelhet disznóságokat, hisz azonnal reflektorfénybe kerül bármi aprósággal, ráadásul ha valóban titkosszolgálatok figyelik, azok is ugrani fognak.

A kormány szempontjából a legjobb lenne, ha Vida Ildikó váratlan betegség következtében hirtelen elhunyna. És magával vinné a titkokat az ismeretlenbe. 

 

Ha nincs szakképzettséged vagy az nem hasznosítható a fejlett országokban, akkor érdemes megnézned az alábbi linken a listát, melyek az elpuhult, finnyás, (még valameddig?) jóléti-fogyasztói társadalmak által legkevésbé szeretett melók. Használd ki ezt a gyarlóságot, és röhögve, humorral jól megélhetsz, ha kicsit visszafogsz a természetesnek vélt 'alap' igényeidből. 

A)

A legalacsonyabb bevételű és 'legótvarabb' melók, USA

(http://www.myplan.com/careers/top-ten/lowest-paying.php)

B)

'Ótvar' melók a nyugati kultúrák szerint általánosságban (fene a jó dolgukat)

A 10 legbénább munkakör a Career Cast szerint:

1. Favágó

2. Médiamunkás

3. Katona

4. Taxisofőr

5. Rádiócsatorna-munkatárs

6. Főszakács

7. Légi pincér

8. Kukás

9. Tűzoltó

 

 

 

Ugyan az amcsik most kitalálták maguknak az "ussie"-t arra az esetre, ha többen vannak a képen, én a magam részéről a "selvie"-t jegyzem. Hadd legyek már önző. Az "ussie" túl közel esik a pussy-hoz íráskép asszociációban. Aki angolul nem beszél, annak rövid magyarázatként: a myself, yourself, her-/he-/itself alakok az egyes számbeli visszaható névmások angol megfelelői. Ugyanezek többes számban: ourselves, yourselves, themselves. Na, szóval innen jön a selvie (szelvi). Mondjuk nem sírom el magam, ha engem kifelejtenek az angol szóújításból (mégse vagyok ugye native speaker), szóval, kösz nem kell 'papírszalvi'.

De azért van pár javaslatom vietnáciként..

 

Olvasgatom itt a kritikákat, elemzőket a tusnádfürdői beszédről. Szépen soroljátok Orbán példaországait, persze várható, hogy megmondjátok, miért nem jó egyik sem (én sem szeretnék azokban élni). 

És akkor kíváncsi lennék, hogy mit írtok Szingapúrról. Hát semmit, vaze! Vagy 2-3 elemzést is olvastam, még a Bloombergnél közölt szösszenetet is - Zoltan Simon in Budapest at zsimon@bloomberg.net -, de vaze még ott sem elég korrekt ez a Simon Zoltán, hogy az angol nyelvű olvasókkal közölje: Orbán Szingapúrt is említette. 

Ezt megint nem tartom tisztességesnek és újságíróhoz, médiumhoz méltónak. Így nem lehet példát mutatni, A rinyálás hangja vagytok csak így, a miniszterelnök elé való tusnád fürdőskurvának. Térdepelni.

A saját olvasóitokat nézitek hülyének. 

Azért akadtam ki, mert nemrég az U19-esek győzelmével kapcsolatban is ezt tapasztaltam. Ismét a fenti firkászösszefogás rinyálta tele a légkört címlapon a cinkkel kiegészülve. Mind az említett lapoknál fősztoriként szerepelt mindkét U19-es vereség, a kárörvendés hangján. Aztán figyeltem a közvetítést az Indexnél az Izrael elleni meccsen: ugyanaz a kárörvendő, lesajnáló stílus.

És amikor végre 2:1-re nyertek a fiúk, mi történt? Semmi. Rohadt nagy csönd meg ricsaj után a lapítás szarként fűben, egyedül az Indexen láttam másnap egy rövid hírt valahol középtájon (tehát nem hozták címlapon), hogy ezt a meccset végre megnyerték a fiatalok.  

Mindannyian Gogol köpönyegéből? Nem, fenti lapok egymás seggéből bújtak ki. Irgumburgum

 

 

 

 

Megadták a kilövési engedélyt a civilekre Tusnádfürdőn

Mottóm Orbán Viktor bátorító javaslata: “Félelem, begubózás és visszahúzódás helyett bátorságot, előretekintő gondolkodást, ésszerű, de bátor cselekvést javaslok a Kárpát-medencei magyar közösségnek, sőt a világon szétszóródott teljes magyar nemzeti közösségnek.”

 

Javasoltam volna, hogy a programokat hírdető plakátokon legalább apró betűvel szerepeljen a klasszikus liberalizmus és a neoliberalizmus definíciója, uram bocsá, rövid története, pl. Chomsky citálása stb.

És akkor valóban segítenénk a fiatalságnak elválasztani a szart a víztől. A (klasszikus) liberalizmussal véleményem szerint nincsen semmi baj, az elsősorban az egyén alapvető jogainak és szabadságának a szükségességét emelte zászlajára. Ne felejtsük el azt sem, hogy az bizony a feudalizmus alternatívájaként értelmezendő, általánosságban véve minden totalitáriánus berendezkedés alternatívája.

Neoliberalizmuson pedig elsősorban a gazdaság és a pénzügyi szektor elszabadítását értjük – kvázi szellem ki a palackból -, aminek valóban rengeteg és sokdimenziójú (pl. a cinikus és képmutató üzleti-vállalati viselkedés is az egyik hozadéka), világszintűvé alakult problémát, válságot köszönhetünk.

Az, hogy a miniszterelnök azt mondja, A liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel szakítani kell, s hogy „Szerinte a korábbi, liberális magyar állam nem védte meg a közösségi vagyont” (mno.hu), az legalább kétszeresen is zavarkeltő. Egy – különösen fiataloknak tartott - előadáson pedig a tisztázás lenne a szép feladat. Ja, és kérdezni, kérdezni hagyni: és Ti mit gondoltok?

 

Az előadó ugyanis szándékkal vagy anélkül összemosta, maszatolta a liberális értékeket azokkal a vezetőféle szereplőkkel, akik az elmúlt 25 év során “liberálisnak” vallották magukat, miközben nem voltak azok. Ezek az emberek inkább neoliberálisok voltak, valamint esetenként többfajta kriminalisztikai megnevezéssel is illethetőek, de ebben, ahogy Schiffer András rámutatott, Orbán Viktor és pártja is kivette a részét (ezt egyébként áttételesen elismerte az előadáson szvsz). Az elmúlt 25 évben valóban nem védte semmi az embereket, de mivel abban az időszakban nem volt “liberális magyar állam”, értelmetlennek vélem az előadó ‘súlyos’ megállapítását. Mit akarhatott ezzel elérni?

Ez az egyik, amit tisztázni kellett volna. A másik pedig, ami ebből következne, hogy még “az új rendszerben” sem “tiltott” a liberalizmus, de mondjuk legalább a “tűrt” kategóriába belefér. Úgy látom, nem is a liberalizmus üldözéséről van itt szó, hanem konkrét emberek elhajtásáról: az SZDSZ és az MSZP embereinek ‘vallási’ üldöztetéséről. Csak tessék. Biztosan meg is érdemlik. És ugye, van a mondás, hogy 'ujjal sem érnénk hozzá' valamihez. Hát legyen a Fidesz a bot.

Nem kétséges, hogy az előadó komolyan alapozni kezdte a totalitáriánus állam vízióját (ha ez nem képzavar). Ennek másik ékes bizonyítéka, hogy gyakorlatilag kiadta a kilövési engedélyt a civilekre. És itt gyakorlatilag mindenki össze lett szépen egy mozdulattal mosogatva. Ugyanis a civil szféra rendkívül összetett, totalitáriánus szempontból átláthatatlan és ellenőrizhetetlen. Aggodalmas fejlemény ez, mert ha már a vezető kimondta, hogy a “civilek” meg a “civil szervezetek” fekete bárányok, akkor ott nagyon durva sztereotipizálás történt. Ez úgy hangzik, mint egy valami másik állami üldöztetés kezdete a fenti mellé. Szent háború. 

Namost ezekből a tusványosi kinyilatkoztatásokból következik a kérdés: ezekután mit keres Orbán Viktor az EU-ban? Gyakorlatilag deklarálta szakadárságát. Ki fogja követni? Ez tulajdonképpen népszavazási kérdéssé érett.

 

Megjegyzések

Nem találtam még semmit arról, hogy mit szóltak a fiatalok Tusványoson az előadáshoz. Azok a meghívott zenekarok, amelyek inkább ‘valóságanalóg’ szöveges-zenés szociokulturális jelenségek, vajon hogyan reagálnak az előadó szavaira?  Stb.

Nem, a riporterek harcias adu ásza mellett is vannak pacifistább verziói az összeesküvés-elméleteknek. A feces bukkakén itt éppen vietek beszélik meg a 'bűvös számot', ami a szerencsétlenül járt gépet érintette. 

A kommentelők szerint 7-es a járatszám, a gép típusa, a helyi idő és a dátum is. Egy másik kommentelő azt mondja, neki a 7-es szerencsés szám. 

Az egésznek semmi értelme, de a 'megfigyelőknek' ismét hozzátesz egy lapáttal a viet sztereotípiák erősítéséhez: iszonyatosan babonás a vietek nagy része. És erre egyébként különböző formákban óriási összegeket is elköltenek kezdve a legszegényebb rétegektől a legmódosabbakig. Virágzik a szerencsejáték megannyi változata a vallásbizniszről nem is beszélve. 



MH17.jpg

 

A tragédiának három viet-holland, kettős állampolgárságú áldozata is volt. A hivatalos retorika azonnali és független vizsgálatot követel. Az eset Vietnám számára is kényes, mivel az oroszokkal jó kapcsolatot ápolnak, akik a közelmúltban óriási haditengerészeti-kikötőépítési beruházást nyertek a dél-vietnámi partok mentén az USA-val szemben (Cam Ranh környéke). Dél-Vietnám tengerparti üdülői elképesztő mennyiségű orosz turistát fogadnak, akik között rengeteg a családos nyaraló is. Moszkvából például charter járat közlekedik pár éve a Nha Trang melletti Cam Ranh Nemzetközi  Repülőtérre.