Mi látszik Délkelet-Ázsiából?

FERDE SZEMMEL

FERDE SZEMMEL

Magyar kisregény Vietnámban - Benkő Gábor: Partiharcok

2015. február 23. - ymel
Vietnámba is eljutott ez a friss kisregény, jelenleg néhány magyarul beszélő vietnámi értelmiségi forgatja érdeklődéssel. Kár, hogy Havas Henrik írta hozzá az ajánlót. Ezt a csorbát igyekszem kiköszörülni ezennel.

 

Remek kis olvasmány, laza kikapcsolódás a Partiharcok című kisregény. A gyakorlatilag kódolatlan (szinte csak tulajdonnevek nem valódiak) történet a bonyolult és kiterjedt budapesti alvilág egy szeletkéjére ad némi rálátást. Néha vicces, néha pedig durván 'vicces' helyzetekbe kerülő főhőse Rudi, aki úgy jött fel vidékről, mint talajvíz, hogy aztán szétterülve kellemesen langy lábvízként szolgálja tovább az egészséget és testi épséget kikezdő, igénytelen szórakozást kereső tömegeket. Az igazából érdekes személy a regényben azonban nem ő, hanem a főnöke, "az éjszaka császára", Tolnai Tamás. A kis köpcös figura - a média valósága felől közelítve - elvileg egy hétpróbás gazember, Rudi elbeszélésében viszont a rejtélyes és karizmatikus maffiavezér bontakozik ki apránként valamelyest, akinek olykor mintha emberi megnyilvánulásai is lennének..

partiharcok1.jpg

Egy vidéki középiskolából elcsapott, vásott kölök lineárisan előre haladó visszaemlékezése ez, műfaját tekintve pikareszk regény. Fejlődéstörténetnek nem nevezném, az elbeszélő inkább csak elfárad a menetelés végére, nagy megindulás, jellemfejlődés nem történik - ebben mindenesetre posztmodern a nézőpont tapasztalás. Rudinak a hagyományos történetmesélés, a sztorizgatás közben nemigen jut ideje sok önelemzésre, de ez nem feltétlenül baj, nem kínozza agyon az egyszeri olvasót. 

Ez  az első személyű elbeszélő humoros hasonlatokkal, 'egysorosokkal' is színez. Több generáció számára ismerős helyzetek kerülnek elő, mint pl. Tolnai taxismúltjának elképzelése, ahogy brékózik egyet a diszpécserrel. Más alkalommal Rudi egy német pornószínész VHS-filmjeiről emlékezik meg - hasonló miliőben nőtt fel sok generáció, ők mindenképpen élvezni fogják ezt a regényt.

Ugyan a médiahájp úgy harangozza technózza be a könyvet, hogy akkor most kvázi minden szennyes kis apróságot megtudunk a hajógyári császárról meg egyáltalán az egész biznisz működéséről - azért bőven hiányos marad ez a puzzle. Hisz - a regényíró akarata szerint - Rudi, hiába vált az agytröszt belső emberévé, akkor is csak egy parancsvégrehajtó szerv maradt a rendszerben. Pedig például lélektanilag az is érdekes lehet, hogy a csudába tudott beépülni egy zsaruféle, a Csolnoki Tolnai mellé: tíz évet húzott le a keresztapa mellett, mire aktiválta őt a rendőrség megfelelő osztálya (jakuzáknál, szamurájoknál lehet ilyen beépülésekről olvasni - és persze olvassuk, halljuk is itt-ott, milyen 'szépen' működik ez az egész világon).

Ügyesen használja a szerző az írói fegyvertárat, könnyedén felkelti az olvasó érdeklődését, az ember nem is akarja letenni a könyvet:  jól teremt feszültséget, növelgeti az olvasói várakozást. Bevált technika, ahogyan előrevetíti a következő események kimenetelét. Karl May is csinált ilyet a Winnettouban nemegyszer - jól működik az a mai napig.

Az egyik 'legszebb' (legértékesebb) tájleírás az a adoma, amikor Tolnai egyszer a pesti dugóba végképp beragadva kénytelen 20 év elteltével ismét a föld alatt közlekedni, és ott hirtelen olyan világ tárul a szeme elé, mintha legalábbis ufók közé keveredett volna. Az ott még rá is 'valamilyen' hatással volt. És ez az egész csak úgy ott van, nem fűződik hozzá tanulság, nem válik olcsó giccsé a jelenet: csak a húgyszagú metró mindennapjairól kapunk egy remek csendéletet egymillió forintért. 

Ha a tanításnak, mint hagyományos értelemben vett tevékenységnek lenne még értelme, becsülete; ha nem az össze-vissza keveredett régebbi és újabb szubkultúrák kincseket is rejtő szeméttelepén élnénk, akkor két fontos jelenségen még elmorfondíroznék (azért mégis, mert az emlékezet még összeköt azzal a régi világgal).

Az egyik érdekesség a Rudi szájába adott mondatok, gondolatfoszlányok, képzettársítások minősége. Én egy sokkal surmóbb, órmótlanabb és műveletlenebb tahót képzelnék el, hiszen Rudi nem volt nagy agy ebben a sztoriban, az olvasó viszont egy árnyalatokra is figyelő, viszonylag érzékeny fickót kap, aki például érdekességekkel szolgál az afgánok budapesti jelentével kapcsolatban is, vagy hogy miért kellett a Seriffnek visszaülnie a "rozsdás Tacskó biciklijére".

A másik dolog pedig Havas Henrik hanyag és félrevezető könyvajánlójával is összefügg: ez a ma már csak foszlányokban létező morális dimenzió. A művelt celeb bedobja Julien Sorel nevét, (ugyan, ki ismeri ma már Juilen Sorelt egy 19. századi francia regényből?), mint Rudi korabeli megfelelőjét. Mindenesetre az kiderül, hogy Havas el sem olvasta a könyvet vagy ha igen, akkor ismét ráerősített arra a róla kialakult képre, hogy ő nem más, mint az írástudó szakma egyik önelégült kóklere. Julien Sorel egy kivételes intelligenciájú opportunista volt, aki előnyös pozíciókban lévő, de lelkileg könnyen zsarolható nőket használt fel gátlástalanul ahhoz, hogy a karrierjét építse. A jutalma a guillotine lett: a mából nézve tökmindegy, hogy 'erkölcsileg' helyretette magát a siralomházban. Ehhez képest Rudi nem bukott se le, sem el. Az író gálánsan megkegyelmez neki: a 'szurkálásból' felépül egy kórházban, szerencsésen kiszáll a balhéból, bankszámláján szép kis summa pihenhet, ráadásul egy 'tiszta' nő szerelmét is elnyeri. Ez lenne a bukás? 'Némi' testi fenyítés az igen.

Havas szerint attól lesz sikeres egy "hasonló műfajú könyv" , hogy "vonagló nők ... drog, pia" stb. vonulnak fel benne. Ezek mindennapos bulvártémák. Hosszú távon azonban az számít, hogy hogyan van megírva egy sztori. És ezt a lényegi kérdést a fiatal regényíró a névjegyévé váló, könnyed és humoros stílussal oldja meg: mi, olvasók pedig pompásan buszozunk szórakozunk.

 partiharcok3.jpg

 

Benkő Gábor: Partiharcok, Twister Media Kft., 2014

Szetya felnőttek! "Tanár úr, mi az, hogy g*ci?"

Nem gondolt senki sem a gyerekekre, amikor örömmel és kárörömmel - nem a Lajos, hisz csúnyaszájú riportalanyok mindig lesznek - hanem a médiában és a politikában úgy egyáltalán senki. A nevetséges tanári fizetések, az anomáliákkal küszködő oktatási szisztéma mellé szerintem ez a kegyelemdöfés: a legitimált alpáriság, amely így simán és akadálymentesen gyakorlatilag Magyarország legfelsőbb szintjén is debütált.

Gratuláció minden résztvevőnek. A szellem feltápászkodott, ásított még kettőt, aztán csak úgy kisétált a palackból. Sőt, úgy hívták ki a szabadba meghívó kártyával, rögvest a VIP-páholyba. Zöld út, legitimáció a káromkodásnak, bravó. Magyarázzák majd meg a tanárok az iskolában a gyerekeknek, hogy ez mi volt? Merthogy az összes kölök erről fog beszélni, az biztos. Komolyan, mit kellene vagy lehetne erről mondani a középiskolákban, ha a gyerekek rákérdeznek?

Ja, zöld - kicsit gyanús, hogy az egyébként gyors reagálású (pl. fb) LMP az első 24 órában semmit sem röffentett a témában, de még mindig a Habony útlevelével van elfoglalva. Az kit érdekel már?

ui - A vietek is röhögnek ezen az országon. Előbb az alkalmatlannak bizonyuló nagykövetet rúgták ki állítólag Hanoiból (valamiért ezt az embert nem sorolták fel a kirúgottak között a napilapok, Szájer embere volt), most meg csámcsoghatnak ezen a magyar bandaháborún.

 

Akkusztikus gitárerősítők - 3 olcsóbb közül akad jó is!

Roland AC series, Marshall AS series, Fishman Loudbox Mini are all made in China. But it is not a problem. I mentioned these 3 amps because I owned and played them on stages (bars, international hotels, pubs etc.)
Music style: mixed, from pop-rock to jazz standards and even some Vietnamese (folk) songs

1. Marshall AS50D - the most beautiful outlook and nice sound. Disadvantage: big and heavy, and NO Middle button to equalize ur guitar (I use a hollow body) 
Actually this Marshall sounded better with my Strat and less exciting with my hollow body. Its price is reasonable
I could not feel it 50 watt anyway..

2. Roland AC60 - a big disappointment: expensive!! Not loud enough, at high volume I felt it lost its reaction time on my picking, the sound is hm.. so-so. Not bad at home in your room. But on stage just not loud enough. Not enough bass tone. Annoying, stupid shape (too deep) and ugly outlook and heavy. and 2 channels have 1 Reverb stuck together  U get the case but it is still too much for ur shoulder (ok i m not a big guy)

3. Loudbox Mini - my 3rd and last choice. I love it. Excellent. No feedback control? Who cares? It proved in pubs and hotels that it just not a must at all. Among the 3 stuff this is the loudest and it really mediates ur guitar's real tone. VERY GOOD Price. Small and sexy. And I donnow how but it does have bass enough. 

I read a lot about these amps, the ZT acoustic lunchbox was interesting - but it is more expensive, has less effect and the biggest argument that the sound - many users say - is very processed (though they say it' s nice).

Mihancsik azelmúltötvenév tévedése

'picsaelvű lett a gazdaság'

Szerintem ez az egész Mihancsik egy nagy tévedés. De nem csupán most, hanem már azelmúlthuszonötév előttől. Hiába beszélgetett Nádassal vagy más prominens alakokkal, ez nem segítette 'a  helyes progresszióját'. Mindig is csak a 'brancsból' beszélt kifelé.

Több bíráló megállapítását, amely eredeti szándékában ugye a tüntetésszervezőket dorgálná, gyakorlatilag Mihancsik ellen árulkodik. Nem kell ehhez nagy pszichológusnak lenni. 

Szövegét kioktató fikázással zárná, amikor azt írja (azt maszatolja):

"Egyáltalán: nem jó eljátszani a nagy szónok szerepét, mert nem volt nagy szónok a színpadon". Ehhez képest viszont így indított: "a tüntetés szónoki programja gyorsan véget ért, majd az egyik szervező rövid úton véget vetett a demonstrációnak: közölte, hogy kösz, mára ennyi volt."

Brian s gourd.jpg

Kedves Zsófia, nem lehetséges, hogy ahogy ezeket a politikai pártokat sem akarják az Önnél fiatalabbak (lsd. pl. Vörös Imre alkotmányjogász megállapításait), ugyanígy nem élveznek a bugyijukba a "nagy szónokoktól" sem? Nem lehet, hogy az Ön által össztársadalminak gondolt problémák gyakorlatilag egy kisebbség problémája, amit közös érdeknek becsomagolva próbál eladni gyakorlatilag 25 éve minden párt?

Ön sorolja az intézményes vívmányokat, amelyek azonban, lássuk be, nem a 'magukfajta' érdemei, hiszen átvett, eltanult mintákról van szó, a komolyabb logisztikai feladatokat pedig sem akkor, sem most nem Önök végezték, hanem éppen olyan 'szótlan' rétegek, akik kimentek az utcára a minap.

Rohadt nagy probléma, ahogy a múltban is és még mindig folyamatosan túlértékelik a fontosságukat, miközben ugyanolyan - hatalmi és megmondóemberi pozíciókban szerzett - személyiségbeli torzulásokat szenvedtek el, mint az 'ellenfeleik'. Igen, TGM is, meg a közös ellenfeleik is.

A tömegeknek nem az a fontos, amit Önök annak állítottak be, és ez éppen az ilyen tüntetéseken látszik meg: látszik, hogy enyhébben fogalmazva tévedtek, durván szólva hazudtak az embereknek. Éppen ezért csöndben, az Ön által másokon számonkért "önkontrollal" kellene elfogadni, hogy bizony, az embereknek tele van a töke a pártokkal, meg a jóllakott,  öntelt értelmiségi haverjaikkal, úgyhogy menjenek a picsába. 

Brian élete és a mai tüntetés - ha fideszes vónék

Bizonyára sokan emlékeztek szinte minden jelenetére a Brian élete c. örökbecsű és valóban nagyon bölcs Monty Python-filmnek.

A mai tüntetéssel kapcsolatban egy ismert online portál ezt írta fejlécnek: 

"Sok ezren gyűltek össze a Kossuth téren, csakhogy kiderült, nincs vezető, és senki nem tudja, mi a közös cél. Nem csoda, ha a szervezők elvesztették a kontrollt."

Amihez az alábbi jelenet dukál a filmből - ha fideszes lennék és lenne még szürkeállományom (de azt Kövér László már kivitette az ülésteremből), akkor ezzel mémkednék:

Brian1.jpg

 

Brian2.jpg

 

Lemondatni Vidát? A tüntetés szembemegy a józan ésszel. Vagy provokáció

Paraszti logikával Vidát lemondatni többe fájna az adófizetőknek, mint a helyén hagyni. Ráadásul ha lemondatják, akkor ő viszi egyedül a balhét, lezárják az ügyet, nincs további feltárás, ő maga válna az odadobott gumicsonttá. 

Nyilvánvaló, hogy Vida a Szerv makkja fejeként sokmindenre rálát, sok mindenkiről tudhat érdekes sztorikat mesélni. Ezért találták meg őt is az amcsik. S ezért nem tud a kormányzati kommunikáció se köpni, se nyelni. 

Ha Vida lemond, iszonyat sok pénzt követelhet a háttérben cserébe azért, hogy ne árulkodjon. Esetleg többet, mint amit a helyén hagyása esetén fizetésként fölvesz még pár évig. Ezért fölösleges tüntetést szervezni a lemondásáért. Sőt, ostobaság. Nem szimbólumokat kell hajkurászni, az a Fidesz terepe. Emblematikus figurákkal operálni oda-vissza - ezek csak nyalókák.

Ha nem mond le és a tüntetők is békén hagyják, az egyrészt kevesebbe kerül az országnak, másrészt egyre kevésbé művelhet disznóságokat, hisz azonnal reflektorfénybe kerül bármi aprósággal, ráadásul ha valóban titkosszolgálatok figyelik, azok is ugrani fognak.

A kormány szempontjából a legjobb lenne, ha Vida Ildikó váratlan betegség következtében hirtelen elhunyna. És magával vinné a titkokat az ismeretlenbe. 

 

Nincs szakképzettséged, de meglépnél? Vállalj 'ótvar' melót!

Ha nincs szakképzettséged vagy az nem hasznosítható a fejlett országokban, akkor érdemes megnézned az alábbi linken a listát, melyek az elpuhult, finnyás, (még valameddig?) jóléti-fogyasztói társadalmak által legkevésbé szeretett melók. Használd ki ezt a gyarlóságot, és röhögve, humorral jól megélhetsz, ha kicsit visszafogsz a természetesnek vélt 'alap' igényeidből. 

A)

A legalacsonyabb bevételű és 'legótvarabb' melók, USA

(http://www.myplan.com/careers/top-ten/lowest-paying.php)

B)

'Ótvar' melók a nyugati kultúrák szerint általánosságban (fene a jó dolgukat)

A 10 legbénább munkakör a Career Cast szerint:

1. Favágó

2. Médiamunkás

3. Katona

4. Taxisofőr

5. Rádiócsatorna-munkatárs

6. Főszakács

7. Légi pincér

8. Kukás

9. Tűzoltó

 

 

 

Ha többen vagytok a képen, az a "selvie" (szelvi)

Ugyan az amcsik most kitalálták maguknak az "ussie"-t arra az esetre, ha többen vannak a képen, én a magam részéről a "selvie"-t jegyzem. Hadd legyek már önző. Az "ussie" túl közel esik a pussy-hoz íráskép asszociációban. Aki angolul nem beszél, annak rövid magyarázatként: a myself, yourself, her-/he-/itself alakok az egyes számbeli visszaható névmások angol megfelelői. Ugyanezek többes számban: ourselves, yourselves, themselves. Na, szóval innen jön a selvie (szelvi). Mondjuk nem sírom el magam, ha engem kifelejtenek az angol szóújításból (mégse vagyok ugye native speaker), szóval, kösz nem kell 'papírszalvi'.

De azért van pár javaslatom vietnáciként..

A firkász összefogás (FÖ) is kummant :( - Index-hvg-4!

Olvasgatom itt a kritikákat, elemzőket a tusnádfürdői beszédről. Szépen soroljátok Orbán példaországait, persze várható, hogy megmondjátok, miért nem jó egyik sem (én sem szeretnék azokban élni). 

És akkor kíváncsi lennék, hogy mit írtok Szingapúrról. Hát semmit, vaze! Vagy 2-3 elemzést is olvastam, még a Bloombergnél közölt szösszenetet is - Zoltan Simon in Budapest at zsimon@bloomberg.net -, de vaze még ott sem elég korrekt ez a Simon Zoltán, hogy az angol nyelvű olvasókkal közölje: Orbán Szingapúrt is említette. 

Ezt megint nem tartom tisztességesnek és újságíróhoz, médiumhoz méltónak. Így nem lehet példát mutatni, A rinyálás hangja vagytok csak így, a miniszterelnök elé való tusnád fürdőskurvának. Térdepelni.

A saját olvasóitokat nézitek hülyének. 

Azért akadtam ki, mert nemrég az U19-esek győzelmével kapcsolatban is ezt tapasztaltam. Ismét a fenti firkászösszefogás rinyálta tele a légkört címlapon a cinkkel kiegészülve. Mind az említett lapoknál fősztoriként szerepelt mindkét U19-es vereség, a kárörvendés hangján. Aztán figyeltem a közvetítést az Indexnél az Izrael elleni meccsen: ugyanaz a kárörvendő, lesajnáló stílus.

És amikor végre 2:1-re nyertek a fiúk, mi történt? Semmi. Rohadt nagy csönd meg ricsaj után a lapítás szarként fűben, egyedül az Indexen láttam másnap egy rövid hírt valahol középtájon (tehát nem hozták címlapon), hogy ezt a meccset végre megnyerték a fiatalok.  

Mindannyian Gogol köpönyegéből? Nem, fenti lapok egymás seggéből bújtak ki. Irgumburgum

 

 

 

 

A magyar szakadárok is az oroszokkal tartják a kapcsolatot. Tusnádfürdő

Megadták a kilövési engedélyt a civilekre Tusnádfürdőn

Mottóm Orbán Viktor bátorító javaslata: “Félelem, begubózás és visszahúzódás helyett bátorságot, előretekintő gondolkodást, ésszerű, de bátor cselekvést javaslok a Kárpát-medencei magyar közösségnek, sőt a világon szétszóródott teljes magyar nemzeti közösségnek.”

 

Javasoltam volna, hogy a programokat hírdető plakátokon legalább apró betűvel szerepeljen a klasszikus liberalizmus és a neoliberalizmus definíciója, uram bocsá, rövid története, pl. Chomsky citálása stb.

És akkor valóban segítenénk a fiatalságnak elválasztani a szart a víztől. A (klasszikus) liberalizmussal véleményem szerint nincsen semmi baj, az elsősorban az egyén alapvető jogainak és szabadságának a szükségességét emelte zászlajára. Ne felejtsük el azt sem, hogy az bizony a feudalizmus alternatívájaként értelmezendő, általánosságban véve minden totalitáriánus berendezkedés alternatívája.

Neoliberalizmuson pedig elsősorban a gazdaság és a pénzügyi szektor elszabadítását értjük – kvázi szellem ki a palackból -, aminek valóban rengeteg és sokdimenziójú (pl. a cinikus és képmutató üzleti-vállalati viselkedés is az egyik hozadéka), világszintűvé alakult problémát, válságot köszönhetünk.

Az, hogy a miniszterelnök azt mondja, A liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel szakítani kell, s hogy „Szerinte a korábbi, liberális magyar állam nem védte meg a közösségi vagyont” (mno.hu), az legalább kétszeresen is zavarkeltő. Egy – különösen fiataloknak tartott - előadáson pedig a tisztázás lenne a szép feladat. Ja, és kérdezni, kérdezni hagyni: és Ti mit gondoltok?

 

Az előadó ugyanis szándékkal vagy anélkül összemosta, maszatolta a liberális értékeket azokkal a vezetőféle szereplőkkel, akik az elmúlt 25 év során “liberálisnak” vallották magukat, miközben nem voltak azok. Ezek az emberek inkább neoliberálisok voltak, valamint esetenként többfajta kriminalisztikai megnevezéssel is illethetőek, de ebben, ahogy Schiffer András rámutatott, Orbán Viktor és pártja is kivette a részét (ezt egyébként áttételesen elismerte az előadáson szvsz). Az elmúlt 25 évben valóban nem védte semmi az embereket, de mivel abban az időszakban nem volt “liberális magyar állam”, értelmetlennek vélem az előadó ‘súlyos’ megállapítását. Mit akarhatott ezzel elérni?

Ez az egyik, amit tisztázni kellett volna. A másik pedig, ami ebből következne, hogy még “az új rendszerben” sem “tiltott” a liberalizmus, de mondjuk legalább a “tűrt” kategóriába belefér. Úgy látom, nem is a liberalizmus üldözéséről van itt szó, hanem konkrét emberek elhajtásáról: az SZDSZ és az MSZP embereinek ‘vallási’ üldöztetéséről. Csak tessék. Biztosan meg is érdemlik. És ugye, van a mondás, hogy 'ujjal sem érnénk hozzá' valamihez. Hát legyen a Fidesz a bot.

Nem kétséges, hogy az előadó komolyan alapozni kezdte a totalitáriánus állam vízióját (ha ez nem képzavar). Ennek másik ékes bizonyítéka, hogy gyakorlatilag kiadta a kilövési engedélyt a civilekre. És itt gyakorlatilag mindenki össze lett szépen egy mozdulattal mosogatva. Ugyanis a civil szféra rendkívül összetett, totalitáriánus szempontból átláthatatlan és ellenőrizhetetlen. Aggodalmas fejlemény ez, mert ha már a vezető kimondta, hogy a “civilek” meg a “civil szervezetek” fekete bárányok, akkor ott nagyon durva sztereotipizálás történt. Ez úgy hangzik, mint egy valami másik állami üldöztetés kezdete a fenti mellé. Szent háború. 

Namost ezekből a tusványosi kinyilatkoztatásokból következik a kérdés: ezekután mit keres Orbán Viktor az EU-ban? Gyakorlatilag deklarálta szakadárságát. Ki fogja követni? Ez tulajdonképpen népszavazási kérdéssé érett.

 

Megjegyzések

Nem találtam még semmit arról, hogy mit szóltak a fiatalok Tusványoson az előadáshoz. Azok a meghívott zenekarok, amelyek inkább ‘valóságanalóg’ szöveges-zenés szociokulturális jelenségek, vajon hogyan reagálnak az előadó szavaira?  Stb.

Nemcsak Szaniszlónak vannak összeesküvés-elméletei - MH17 és Vietnám

Nem, a riporterek harcias adu ásza mellett is vannak pacifistább verziói az összeesküvés-elméleteknek. A feces bukkakén itt éppen vietek beszélik meg a 'bűvös számot', ami a szerencsétlenül járt gépet érintette. 

A kommentelők szerint 7-es a járatszám, a gép típusa, a helyi idő és a dátum is. Egy másik kommentelő azt mondja, neki a 7-es szerencsés szám. 

Az egésznek semmi értelme, de a 'megfigyelőknek' ismét hozzátesz egy lapáttal a viet sztereotípiák erősítéséhez: iszonyatosan babonás a vietek nagy része. És erre egyébként különböző formákban óriási összegeket is elköltenek kezdve a legszegényebb rétegektől a legmódosabbakig. Virágzik a szerencsejáték megannyi változata a vallásbizniszről nem is beszélve. 



MH17.jpg

 

A tragédiának három viet-holland, kettős állampolgárságú áldozata is volt. A hivatalos retorika azonnali és független vizsgálatot követel. Az eset Vietnám számára is kényes, mivel az oroszokkal jó kapcsolatot ápolnak, akik a közelmúltban óriási haditengerészeti-kikötőépítési beruházást nyertek a dél-vietnámi partok mentén az USA-val szemben (Cam Ranh környéke). Dél-Vietnám tengerparti üdülői elképesztő mennyiségű orosz turistát fogadnak, akik között rengeteg a családos nyaraló is. Moszkvából például charter járat közlekedik pár éve a Nha Trang melletti Cam Ranh Nemzetközi  Repülőtérre. 

 

Az MTA? "Azt a Lőrincze csókoltassa" - viet nyelvtannáci

Talán sokak fiatalnak már nem ismerős Lőrincze Lajos neve, még Hofi Géza "Akácos út" c. lemezéről sem a fenti kontextusban.    

Eléggé be vagyunk szorulva különös nyelvünk miatt az anyaországba, s a nyelv, mint abban egyetért több tudományág is, meghatározza a gondolkodást, s a módot, ahogy a világot látjuk, értelmezzük a magunk számára. A mainstreamtől eltérő nyelvünk előnyt és hátrányt is jelent egyszerre.. Manapság egyre inkább hátrányt..

Semmiféle tudományos értekezés nem következik most, csak az általános "idegen nevek átírása" című problémához adnék hozzá néhány Vietnámmal kapcsolatos javaslatot. A probléma szerintem sokszor az a magyarításaink során, hogy az átírások nem hasonlítanak az eredeti kiejtésre, illetve, hasonlíthatnának jobban is, ha nem lenne olyan merev az akadémiai állásfoglalás. Az egyszerű, praktikus magyarázata a régi, megkövült átírások feloldásának az lenne, hogy érthetőbbé/értőbbé válunk, miközben nemzetközi viszonylatban kevésbé tűnünk hülyének, nem is szólva arról, hogy megtiszteljük az idegen nemzeteket egy jobban közelítő kiejtéssel. És mindez nem kerül semmibe.

Az amerikaiak is képesek pl. "Kambodzsát" "Kambodi-a"-nak ejteni, ami közelebbi találat az eredetihez, mint a mi nagyon durva mellétrafálásunk.

 

pho evo.jpg

 

A vietnámi javaslatok, röviden. Az országnév a magyar "Vietnam" helyett szerencsésebb lenne a "Vietnám" formával, a főhős pedig nem "Ho Si Minh", hanem "Hó Csí Minh" vagy  "Ho Chi Minh". Végül pedig néhány rajongó által közelebb került hozzánk, szinte már beépült a budapesti köztudatba egy vietnámi leves, amit jobb "fő"-nek ejteni, semmint "fó"-nak. Tehát "Phö" - csak így, lazán. Az elején mondat közben kis "p"-vel. És akkor megint kicsit csökkentettük a marslakó jellegünket a Földön, mi magyarok. 

Egy maszek médiatársulás, ami kormánynak szeretne látszani

Ha én kormányzatként a legnagyobb és valós problémákat okozó ellenfélként egy tévécsatornától rettegek, akkor én is tévécsatorna vagyok. Ráadásul profitorientált és maszek. Esetleg az a rettegett tévécsatorna valójában az egyetlen velem egyenrangú, rivális párt - 


Az arra szakosodott tanszékek egyetemeken, főiskolákon régóta foglalkoznak a média és a politika viszonyával. A média gyakorlatilag a kezdetétől jelen van a különféle kormányzatok stratégiáiban. Ún. médiapolitikusokról talán az USÁ-val kapcsolatban kezdtek el beszélni először, de ma már Gömbös Gyuláról is lehet olvasni, hogy ő lenne az első magyar médiapolitikus. Az érveket elnézve ez akár igaz is.

Aztán most, ahogy elolvasgatok ezt-azt az online sajtóban az RTL Klub és a kormány közötti játékról, meg különösen arról, miként vélekedik Lázár János erről a kizárólag üzleti megfontolású vállalkozásról, kirajzolódik a modern kormányzat-kormányzás kvintesszenciája. Legalábbis a magyaré. Hogy mi is ez a kormányzat valójában. Csak meg kell fordítani Lázár János állításait, és kijelentéseit, ahogy egyébként minden pszichológus teszi ezt a munkája során.

Amikor tehát Lázár János azt mondja, hogy az RTL Klub egy korrupt vállalkozás.. - nem, nem úgy fordítunk, hogy ő a korrupt. Ez tévút lenne. Sokkal inkább arról van szó, hogy Lázár János maga is üzleti vállalkozó, nem politikus. Másik állítása, miszerint az RTL Klub gyarmatosítaná az országot, akár igaz is lehet, kiegészítve azzal a lélekvájár fordulattal, hogy a másikban kizárólag azokat a negatívumokat tudom észrevenni, ami magamból ismerős. Ezért van egyébként az ősi mondásban a szálkával szemben a gerenda, mert mindkettő ugyanabból az anyagból vétetik (azonos természetű): fából. Innen viszont már csak lehessen számunkra - az egyszerű választópolgárok számára - az a kérdés, hogy a megélhetési problémáink felől nézve vajon mi lehet a különbség a 'külföldi' és a belföldi gyarmatosítók között?

Azt már sokan észrevették, hogy eddig ez a maszek tévécsatorna tűnik az egyetlen valóságos Fidesz-ellenfélnek (egyébként szerintem az LMP jó - ellenzéknek mindenképpen -, csak még fiatal, mint anno a Fidesz is volt). Ebből következik egy másik oda-vissza fordítható tétel, miszerint ha a tévécsatorna a valóságos ellenfél, akkor a Fidesz sem más, mint egy kormányzatot játszó médiatársulás. Szuperhős ellen csak szuperhős szállhat a ringbe, Dávid és Góliát egy letűnt mese még a moralizálós időkből. Zárójelesen megjegyzendő, hogy ezért nem játszik már a holokauszt-sztori sem, amit Schiffer András gondolkodó és tájékozott emberként egyedül ismert fel a T. Házban.

Zárásként ideszúrnám, hogy mivel egy üzleti megfontolásokon alapuló médiatársulásnál teljesen indifferens klasszikus értelemben vett politikai színezetről, arculatról, egyáltalán valamilyen emberi-eszmei pluszt hordozó narratíváról beszélni, nem lehet csodálkozni azon, hogy míg az általam egykor igen elismert Orbán Viktor legalább két fontos politikai irányzaton átmosódott*, addig Lázár János már egy tökéletesen színtelen, szagtalan kémiai vegyület, egy politikailag semleges figura.   


* Hegel ügynöknek (Heltai Péter újságíró) tökéletesen igaza van, amikor az ember személyiségfejlődését ismerve és fair módon a politikai média csiki-csuki malomjátékát a csudába hagyva azt mondja, hogy minden ember fiatal korában liberális, csak ahogy idősödik, úgy válik konzervatívvá (elhangzott ez tőle a Budapesti Kommunikációs És Üzleti Főiskola egyik szemináriumán is). Mindig változás közben vagyunk csupán 'ugyanazok'. Innen nézve egyébként több esetben is különösen aljas, de közkedvelt, visszaélős retorikai eszköz sok politikus és médiamunkás áporodott szájából, hogy 'de gipszjakab bezzeg öt évvel ezelőtt mást mondott'.   

Országos újságíróselejtezés! Feleslegessé vált firkászod átveszi a MÉH!

Felemás érzéseim vannak az újságírók jogosnak tűnő (na jó, az) elégedetlenségével. Az újságírás jellegzetesen az a szakma ugye, aminek szája van a 'közfül' felé: akármit mond, a legkisebb szart is hallhatjuk. A gyári melósoknak nincs közvetlen csatornája, (sem pl. a merci gyárban, sem a nemrég bezúzott gödi Samsugban stb.) amin elmondhatnák a bánatukat, pedig egyrészt sokkal többen vannak, másrészt kisebb is a túlélési esélyük, mint az újságíróknak. 

Úgy is lehet ezt a látszólag új tendenciát értelmezni, hogy a megszűnő, elavuló, eljelentéktelenedő szakmák indikátorai közé a technikai fejlődés mellé észrevehetőbb, brutkó nagy ötvenkettes lábbal belépett a politika is. 

torolheto.jpg

Drága szakma ez (fotó a netről)


Az az újságíró, aki az ellehetetlenedés miatt panaszkodik, álljon össze a haverjaival és csináljanak más, független blogot, blogcsoportot: ingyen van. De ajánlható nekik a Wordpresst is, amivel már - szintén ingyenesen - egész portált tudnak kis tanulással kreálni. És jé, az valóban független lehet. 
Ha mindez nem megy, akkor tessék más, termelő szakmát tanulni, amivel pénzt lehet keresni.

Szabadságról, liberalizmusról ábrándozni és ezeket követelni szép dolog, de néhány esetben visszatetsző is lehet, amikor ott van végre az orrunk előtt: tessék regisztrálni ingyenesen akár külföldi oldalon és megszórni az igazság után vágyakozókat a tartalommal. Jogosan lehet fikázni, utálni pl. a Kurucinfót (ki az, aki még soha nem olvasott bele, akár csak közvetetten is?), de a megjelenésének - kézenfekvő - körülményeit úgy látszik el kell még tanulni a leghangosabb tüntetőknek. 

Sáling Gergő még mindig nem szólalt meg. Köti a szerződése. Pedig. Holott. Most akkor mi is van, Emberek?  

 

A sosem volt függetlenségről egy személyes sztori

Annakidején még a '90-es években sznob filmrajongó voltam, és valamilyen irományom folyományaként a nagyszerű Reményi József Tamás hívott, hogy írjak a Filmvilágba. Amikor végre rászántam magam, hogy bekopogjak náluk, ő már nem volt ott, de a nem kevésbé nagyszerű Gelencsér Gábor szívesen fogadott. Írtam is ezt-azt, apróságokat piszkozatba nagyrészt, amiket jópofának, simán közölhetőnek tartott a jónevű olvasószerkesztő. Aztán egy személyes beszélgetés alkalmával elmondta: jók a filmes szövegeim, van azonban egy kis probléma. A Filmvilágnak vannak ugye szponzorai, támogatói. És ő elsősorban csak azoknak a fiatal tehetségeknek a szövegeit publikálhatja, akiket ezek a szponzorok tolnak, hoznak magukkal a laphoz. 
Így még viszonylag gyerekfejjel megtanultam, mi is az a 'függetlenség', mi az a protekció és hogy mi az igazi különbség a liberálisabb felszínű és a humortalanabbul, udvariatlanabbul - így gyakorlatilag egyenesebben - elutasító, kirekesztő médiaszervezés között: csak ez az utóbbi három. 

Tévedhetett-e tudományosan a miniszterelnökünk?

Szerintem "nemzet" alatt a különböző társadalomtudományok, de mindenekelőtt a nyelvfilozófia is 'csak' egy nyelvjátékot ért a sok közül. Erre az egy lapra föltenni egy ország összes vagyonát és népességét hazárdjáték



"Most, amikor önjelölt demokraták védik tőlünk a demokráciát, csak ugyanazt mondhatjuk, amit Tisza István mondott: 'töredelmesen bevallom, nemzeti alapon állunk'. Ezen felül mi töredelmesen bevalljuk, nem csak nemzeti alapokon állunk, de a szabadság alapján is" (itt)


Tévedhetett-e miniszterelnökünk? A nemzeti alapot elég nehéz definiálni, baj is volt belőle nemegyszer. Én eddig azt hittem, hogy végsősoron a nyelv az, ami összeköt bennünket.

Ha miniszterelnökünk és tanácsadói olvasottabbak lennének a jelenkori (mit jelenkori, Nietzschétől is számolhatunk) diszciplínákban, akkor tudnák, hogy 'nemzetinek' lenni csak egy alternatíva a többi közül, de nem a legnagyobb halmaz. Az ugyanis, egy 'nemzetet' nézve a nyelv. 

A szabadság pedig a klasszikus liberalizmus számára szintén az egyik legfontosabb mérőeszköz volt. Korai Jürgen Habermast sem olvastak ott a Fideszben? 

Ezek után ki ér Tisza nyomába jelenleg 'odabent'?

Ki olvassa az Origót? Sáling csak egy eszköz

Ha a sajtó szabadságát féltjük - akár felvonulva, akár közleményben -, akkor szabadságharcosokra van szükség, nem pedig zsoldosokra és fizetett újságírókra. Másrészt György Ó-rigó Péter mióta híres elfogulatlan munkásságáról?

 

Külföldön élő magyarként elgondolkodtatott az Origo főszerkesztőjének - nem a kirúgása - kirúgása körüli mozgalmi szerveződés, s a felháborodottság mértéke, amelynek néhány féiszbúkos ismerősöm is hangott adott . Az egyik ok, amiért megtorpantam egy pillanatra, az az, hogy az ex-főszerkesztőt a saját ügyében mostanáig nem hallottuk megszólalni.

8-10 éve bele-belenéztem az Origóba, de stílusában nem találtam túl szórakoztatónak, hírértékében meg nem adott többet más portáloknál, így hamarosan el is felejtettem. Úgyhogy a mostani hírre az volt az első reakcióm, hogy "na jó, de most komolyan: ki olvassa az Origót?" Aztán kiderült, hogy elég sokan. Az interneten megtalálható 2014-es adatok szerint a harmadik helyen szerepelt az év első felében az olvasottsági listán.  

 

Ez a kis videó mutatja, milyen is György Ó-rigó Péter, az Origo szellemi agyvezére:

 

 

Mégis valahogy ezzel az ex-főszerk. melletti szimpátiatüntetéssel nem tudok teljes mértékben azonosulni. Az elsősorban érintett még nem szólalt meg, az ügyben felháborodott 'szimpatizánsok' pedig nem közöltek róla, személyéről, véleményéről semmi olvasnivalót. Kvázi nem látom a köztük feltételezendő kommunikációs kapcsolatot.

A személyénél, az őt ért igazságtalanságnál fontosabbnak tűnik az eset szimbolikus jelentősége, tehát mintha 'fel lenne használva' az általános és sokszor indokolt kormánykritika eszközeként. Míg Táncsics (született Mihajlo Stančić) esetében tényleg őt akarták kihozni a börtönből, a mi esetünkben az illető csak egy ürügy arra, hogy ismét kifejezzük nemtetszésünket.

Most látom, a hvg.hu közli is alcímben: "Sáling Gergő azért nem számol be arról, hogy pontosan miért állították fel az Origo.hu főszerkesztői székéből, mert a szerződése nem engedi, de amúgy sem szeretné" - na, pl. ezért is ellentmondásos nekem ez a szimpátiatüntetés.

Művelt, intelligens emberek tiltakoznak Sáling Gergő menesztése miatt, az Index is aggódik a sajtószabadságért, miközben maguk is leírják, mekkora bohózat a rendszerváltás óta (is) pl. a köztévének a mindenkori hatalom által való birtoklása és (szó-)'csövessége'.

Lehetséges forgatókönyv, hogy Sáling meg fog jelenni egy konkrétan ellenzékiként felismerhető médiumnál (esetleg hívják oda?) De az is lehet, hogy marad a jelenlegi kenyéradóinál, legyen az a portál maga vagy valamilyen más, politikai kötődésű szál.  

A másik dolog, amit nem értek, az az Origo szerkesztőségének közleményének záró mondata: "A jelenlegi helyzetben az Origo szerkesztősége nem látja biztosítottnak, hogy az eddigi munkáját továbbra is folytassa.” Hogyan kell ezt értelmezni? Ez burkolt kritika a részükről? Esetleg a teljes szerkesztőség lemondásának kilátásba helyezése? Esetleg a 'nem értünk egyet, de nem megyünk, mert - habár látjuk, hogy a hatalom eszközei vagyunk/lettünk/voltunk mindig is, de kell a pénz?' problémaköre?

Hofival élve, nekem az "báncsa" a szememet ebben a sztoriban, hogy nem látom eléggé egyértelműen értelmezhetőnek sem a szimpátiatüntetést, sem az Origo szerkesztőségének üzenetét. A sajtószabadság veszélyeztetésének hangoztatását is valahogy faramucinak érzem, mert ez egy elavult reakció az ebben az esetben is pl. elavult módszert használó hatalmi narratívával szemben. Faramuci azért, mert írástudó emberek vezetnek meg vele szintén értelmes, de jámborabb választópolgárokat: van ugyanis elég ellenzéki médiatermék a piacon, azok sajtószabadságát ki és mikor veszélyeztette? Lehetséges ugyan, de itt ismétlem meg az állításomat, miszerint a Sáling mellett tüntetők dinoszaurusz módjára gondolkodnak és/vagy megvezetnek másokat is: leállítanak egy internetes portált? A bezúzásával fenyegetnek? Megvonom a vállam és csinálok egy másikat, akár külföldi regisztrációval. És mindez nevetséges 'összegekbe' kerül.

Az az érzésem, hogy Sáling felhasználása csak részben jogos. Részben viszont egészen másról van szó és csak az ördög falra festése a 'sajtószabadsággal' való dobálózás. A hagyományosnak nevezhető internetes szerkesztőségek meglehet ugyanis, hogy leáldozóban vannak és egy náluk is kisebb költségvetéssel üzemeltethető, a kalóz- és gerillamédiával rokon, egyébként nagyon szimpatikus trend alakult ki mára, mindenki olvassa és ismeri ezeket: ezek a blogok. A véleményformáló erejük mára már nem újdonság a különböző érdekcsoportok számára sem, támogatnak, irányítanak is párat. Mára ugye már vannak portálok, amelyek tulajképp blognak kinéző tárgyak.

Nagy előnye ezeknek a blogoknak, hogy van elég őszinte és elkötelezett szerző (akár ilyen-olyan irányban elfogult), akik pl. az Origo által havonta elköltött összegeknél jóval kevesebbért nyújtanak minőségi szórakoztatást. Miért nevezem szórakoztatásnak? Mert egyszerű választópolgárként a legdurvább politikai visszaélésekről olvasva is tulajdonképpen csupán fogyasztunk: elfogyasztottuk az aznapi adagot - ráhatásunk nemigen van a dolgokra ebben a struktúrában.

Ha én lennék tehát a hatalom, akkor jót röhögnék az Origo szerkesztőségének közleményén (persze lehetnek akár cinikusak is). Így azonban csak sajnálom őket, mert úgy látom, hogy gyakorlatilag nincs szükség a munkájukra, túl sok az így-úgy képzett médiamunkás, tökfölöslegesek: más, értelmesebb, termelő szakmát kellene tanulni sok érintettnek. Ezt valószínűleg sokan érzik, félnek is tőle, és a sajtószabadság előrángatása jó takarónak tűnik. Miközben gyakorlatilag mindenki azt ír, amit akar, s mindezt ingyen megteheti ugyanazon az interneten, ahol az Origónak meg lehet akadályozni, hogy azt írjon, amit akar. Szóval, úgy érzem, hogy sok jámbor és jószándékú embert megvezetnek akkor, ha ezt az ügyet csupán 'a sajtószabadság veszélyeztetéseként' tálaljuk. 

Schiffer András (LMP) és egy béna diskurzus kivénhedt diktátorai

Nem hittem volna, hogy Kálmán Oltcit úgy mutatja meg tudását és hovatartozását, ahogyan arra már 30 éve is csak paródiában hivatkoztak a kritikusabb városlakók - lsd. az alábbi videó hanganyagát. 

Kálmán kábé annyit ért Schifferből, és a valódi társadalmi kérdésekből, valamint most konkrétan az emlékműállítás körüli történésekből, mint Koltai Lajos a Sorstalanságból, amikor az a zseniális regényből egy primitív, Zs-kategóriás holokauszt-mozit farigcsált. 

Vagy a rosszabbik eset lenne, mint Obersovszky, aki érdekből vált vállalhatatlanul olcsóvá? Akkor megérdemlik egymást.

Vigyázat, igazi feketegyörgyi, űberkulturális koncepciót látunk-hallunk itten! 

Kinek volt meg az eredeti hanganyag 30 éve? 

Lada 21061 Vietnámban (Zsiguli 1500s)

Nyilván ki van már hegesztve, de itt közel sem olyan rohadósak az autók az éghajlatnak köszönhetyően. Gyakorlatilag minden lemeze ép, kerékdobok is jó állapotúak. Műszerfal nem repedt - pedig napsugárzás erősen érheti errefelé. A gyári lapkája a sorozatszámmal a képek között van. 

A gép eladó. Gazdája kb. 800 000 Ft-nak megfelelő helyi kagylót kér érte (VND). Soknak tűnik, de itt többet kell fizetni egy autóért, mint odahaza.

IMG_20131124_093014-001.jpg

IMG_20131124_092959-001.jpg

IMG_20131124_092819-001.jpg

IMG_20131124_092830-001.jpg

IMG_20131124_093032-001.jpg

IMG_20131124_093041-001.jpg

IMG_20131124_093110-001.jpg

IMG_20131124_093046-001.jpg

 

Nha Trang-i pláza-pusztulat

Errefelé is találhatunk jócskán elbaltázott üzleti vállalkozásokat. Az Ananász-híd Pláza Nha Trang központjától 3 km-re található a Saigon (Ho Chi Minh-város) felé vezető főúton. Pár éve nyílt, de szinte azonnal szellemtanyává vált. Tőle még 3 km-re feljebb, tehát távolabb a várostól található a Metro Áruház. Az viszont üzemel.

IMG_20131022_090003.jpg
IMG_20131026_100233.jpg

Nem magyar exportra szánt "Model in Thailand" papucs:

IMG_20131027_115915.jpg

"Napi merítés"

Vietnámban gyártják a megbízható, igen visszafogott kinézetű Toyota Innova fantázianevű gépjárművet. 6 személy + a sofőr szállítására van hitelesítve. Az egyszerű vonalvezetés is arról árulkodik, hogy egy viszonylag olcsó autóról van szó. Taxis társaságok, hotelek és a térségre oly gyakori fennhéjázó attitűdöt mellőző családok részére jó megoldás. Ide csak azért került, mert jó vietnámi szokásokhoz híven ezúttal sem érdekes, hogy az eredeti szó hogy vagyon leírva: a kocsi alján húzódó matrica azért pénzbe kerülhetett, de a helyesírási hiba talán fel sem tűnt a megrendelőjének:

IMG_20131001_074540-001.jpg

A másik kép csak arról szól, hogy míg a viet piacon simán eladható "Fuljir" névvel egy Honda Dream-utánzat kínai motor, addig jócskán oda kellene figyelni a névválasztásra, ha ezt a mütyűrt Magyarországon akarnák eladni:

Fuljir.jpg

Botrány Dunakeszin: ingatlanbiznisz fenyegeti a Budapest levegőjét is tisztító zöldmezős sportrepteret

FRISSÍTÉS, július 24: Dunakeszin Nyíri Márton és Lukácsi Bálint képviselők a "Dunakeszi Reptérért" nevű fb-csoport alapítójának (Molnár György) szándékaival azonos nézeteket vallanak - a kezdetektől fogva. Nyíriék pedig benyújtották a jegyzőnek a népszavazási kérelmüket az ügyben.

 

Egyelőre jobbról is balról is sz*rik rá a média:

Botrány Dunakeszin: kié legyen a zöldmezős reptér?

Egyik oldalon a polgármester és a képviselők, másik oldalon az írástudó városlakók és felnőtt civilek

 

A történet irtó komplikált, és sokszereplős, ezért röviden veszem át a különféle, neten található anyagok velejét.

 

A Dunakeszi-Alagon található füves sportrepülőtér és lótréning telep az utolsó nagyobb, összefüggő ökológiai zöldterület Budapest környékén. Még Széchenyi István álmodta meg a Lovaregyletet, 1oo évvel később pedig sportrepülés is indult többek között id. Rubik Ernővel és a Góbéval. A területen védett növények és állatok élnek összhangban az odajáró és őket tisztelő emberekkel, a terület fontosságát a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságtól (DINPI) kezdve a kiherélt Kulturális Örökségvédelmi Hivatalig (KÖHI) mindenki írásba fektette már. Budapest északi részének átszellőzését is e terület biztosítja - amíg ingatlanspekulációk nem kezdődnek a területtel, felmérhetetlen károkat és akut településszerkezeti torzulásokat okozva.

A városlakók meglepően nagy tömegben helyezkednek szembe a polgármesterrel és az őt támogató (??) képviselőkkel. A Facebookon "A Dunakeszi Repülőtérért" név alatt csoportba tömörültek, kiegészülve szimpatizánsokkal, 1 hét leforgása alatt több mint 5 ezer fősre duzzadt a beépítéseket ellenzők száma.

Elgondolkodtató, hogy vajon kiket képviselnek a város képviselői, ha egyetlen kivétellel semelyik sem állt a tiltakozó lakosság mellé, s nem képviseli őket.

Időközben az alábbi szöveg jelent meg a csoport Facebook oldalán:

 ***

SZÉLES KÖZÖSSÉGI ÖSSZEFOGÁS DUNAKESZIN

 

Széles közösségi összefogást hozott Dunakeszin a polgármesternek a repülőtérrel kapcsolatos újabb húzása.

A teljesség igénye nélkül az előzmények dióhéjban:

A repülőtér mai területének egy része a második világháborút megelőző időszakban a lóversenypályához tartozott; a világháborúig nem volt itt repülőtér. Az 1944-es év végén a karámok egy részét lebontották, majd a németek kis teljesítményű futár repülőgépeikkel telepedtek le a repülőtér egyik részén. Kivonulásuk után az orosz katonák foglalták el, amelyet részben megnagyobbítottak.

A háború után a vitorlázó gépek birodalmává vált a terület, melyen a repülés mellett vitorlázógépek gyártása is folyt. Olyan híres gép is, mint a Góbé, itt készült; melynek id. Rubik Ernő volt a főkonstruktőre.

A rendszerváltás után - mint volt MHSZ vagyon - a 2000-es években Dunakeszi város tulajdonába került. Ekkor két repülőklub is dolgozott a területen.

Akkor a menő a lakópark építés volt. Ezért egyes körök ide lakóparkot szántak - természetesen vastag mutyiban... (Szerény számításom szerint ez olyan 15 milliárdos (!) buli lett volna...) A tulajdonba adás módját, az eljárást az itt működő klubok vitatták, és csak sok bírósági tárgyalás után került valóban a város tulajdonába. Ettől a nagy közfigyelemtől, melyet az ügy kapott, megrettenve - no meg azért, mert a lakópark építés már nem volt olyan nagy biznisz - a korábbi mutyis tervek szép lassan lecsendesedtek...

Az igazsághoz tartozik, hogy a terület természetvédelmi szempontból is igen nagy érték. Országosan kiemelkedő az itt élő védett ürgepopuláció, melynek nagyságát különböző források 2.000 és 10.000 egyed közé teszik. Valószínű, hogy az alsó határhoz közelebb van. Egyedenként 250.000 Ft a természetvédelmi értéke; csak maga ez 500 millió forint! (ha 10.000-es a populáció, akkor ez az összeg két és fél milliárd forint!) E mellett élőhelye más, védett növényeknek és állatoknak is a reptér.

 

Ez a sok szempont szerint is rendkívül értékes terület a kapzsi városvezetésnek ismét a látóterébe került. 2011-ben úgy gondolta a polgármester, hogy a klubokat ellehetetlenítve azt csinál a területtel, amit akar... Merthogy a kétharmad bármire följogosítja... Ezért olyan reptér üzemeltetési rendet vezetett be, ami a klubokat ellehetetlenítette; emellett a két klubot is egymásnak ugrasztotta; s közpénzen fizetett spicliket, akiknek az volt a dolga: figyeljék, hogy történik-e az általa tiltott időben repülés. És még horror összegeket kért azon létesítmények használatáért, melyeket a klubok építettek saját költségből; sokszor a két kezükkel... Az üzemeltetési rendet a klubok bíróság előtt, s a Pest Megyei Kormányhivatalnál megtámadták, és nyertek is. Mindez nem zavarta Dióssi urat... Az általa tiltott repülésnek titulált repülések miatt a reptér üzemét július elsejével betiltotta! Természetesen a haverjai szervezhetnek az eddiginél nagyobb gépekkel is fizetett sétarepüléseket a Dunakanyar fölött...

 

A klubok végleges elűzése után maradó területre felhasználási ötlet van bőven: Felröppent a hír, hogy Újpesttel közösen fociakadémiát létesítenek... (dupla nyelvcsapás a főnökének?)

Legújabban egy 25 m-es uszodát tartalmazó sportkomplexumot képzel ide... kihasználva azt, hogy a közel negyvenezres városnak egyetlen uszodája sincs, sőt, a Duna-parton is tiltott a fürdés. (egyszerűbb tiltani, mint a minimális körülményeket megteremteni...) Roppant érdekes, hogy az utóbbi választások során mindig előkerült kampányfogásként az uszoda létesítése... Persze, mint mondtam, mind a mai napig nincs uszodája a városnak...! Beindult máris a kampány? Ígérgetni kell az oszd meg és uralkodj jegyében? S a valós szándékot a reptér területével kapcsolatban még mindig sötét homály fedi...

 

Ez már "kiverte a biztosítékot" a lakosság körében... A facebookon szerveződött egy csoport a Dunakeszi Repülőtérért névvel. E csoportban nem egészen két nap alatt több mint 1.200 tag lett; politikai hovatartozástól függetlenül. A közös cél: meneküljön meg a nagy múltú, s Dunakeszi emblematikus objektuma: a repülőtér... Maradjon meg repülőtérnek, s maradjon meg az, ami volt: pilótaképző, s a rendkívül gazdag hagyományok folytatójaként a komoly sportértékeket létrehozó klubok zavartalanul dolgozhassanak tovább! Egyúttal maradjanak meg a természeti értékei is; mely annyira különleges, hogy az ökológiai folyosó magterületének számít, s mint ilyen nem is háborítható... Ez az értelmes cél sok embert összehozott, és összehoz! De mint tudjuk, ezek az értékek nem mindenkinek számítanak; egyeseknek a saját zsebüknek a köz rovására való alapos megtömése sokkal fontosabb!

 

Adataim egy részét is az itt megjelent hozzászólásokból merítettem.

Ha ebben az ütemben nő a létszám, az internet helyi forradalma Dióssit elsodorja...

Úgy legyen!

 

Quasimodo

***

A városban egyébként több nemzeti kincs elherdálására is fény derült, egyelőre következmények nélkül. Műemlék jellegű épületeket bontottak le az éjszaka leple alatt, amelyek az egykori Lovaregylethez tartoztak, árterületet töltöttek fel, tönkrették a szemetelők az ún. Fecskepartot. Néhány éve például egy nagyáruház vetett szemet a dunakeszi ősi tőzeglápra, amely ex-lege védettséget élvezett. Amíg önkormányzati segítséggel a védettséget el nem távolították, hogy a nagyáruház lebetonozhassa a tőzeglápot parkolónak. Nagy szerencse, hogy ez egyelőre nem tudott megvalósulni, mert kiderült a turpisság:

 

 

 

 

 

 

Teddy vécéje után lássuk a viet vasúti vécét!

A viet vasúti vagon belülről

Take it easy :)! Borzalmas. A MÁV közelmúltbeli vasúti kocsijaira még sokan emlékszünk. Az ottani vicces állapotok,  a beragadt ablakok, az érinthetetlenül dzsuvás bizbasz kilincsek, foggantyúk,  a vécéről nem is beszélve –  mindez együtt köszön vissza csálén és slamposan arra a magyar turistára, aki felmerészkedik egy ilyen keskeny nyomtávon futó ősfosszíliára, amit vietnámi személyvasúti vagonnak hívnak 2o13-ban.

IMG_20130619_175220.jpg

A még a magyar „Szili” (V-43) által vontatott kocsik kategóriájába tartozó vagonok világába csöppenünk vissza, egyesek balatoni utazásokra, a többség egyéb viszonylatokra emlékezhet – ez itt azoknál hervasztóbb nemcsak a minőség, de az utazással eltöltendő idő miatt is. Az időhosszt jelentősen befolyásolja a tény, hogy a viet vasút a fővonalon is csak olyasmi, mint a Budapest-Veresegyház-Vác viszonylat: egyvágányú, tehát minden pisilőbokornál ellenvonatot vár.

IMG_20130610_125051.jpgNem a Teddy vécéje

 

Hagyjuk a finomkodást az első osztállyal meg a fekvőhelyet kínáló (3-3 egymás fölött!!) kabinokkal, és vegyünk jegyet egyenesen a fapadra, légkondi nélkül! A fapad konkrétan fapad, nem olyan kis puhány dolog, mint a fapados légitársaságok világa. A háttámlák derékszögben merednek a mennyezet felé, festék rajtuk, mint városi parkok padjain, sokszor újrafestett, halmozódó rétegekben, imitt-amott kikandikáló csavarfejekkel. Az ablakon rács, aminek a lyukmérete a legjobb ahhoz, hogy fejfájást kapjunk a szemünk fókuszálási zavara miatt, amikor ide-oda ugrál a rács és az amúgy gyönyörű és örökzöld vietnámi tájkép között. Ahogy elnézzük ezt a rizsföld-elárasztós gazdálkodást, rádöbbenünk, hogy Vietnám vízben gazdag ország. Nincs gyors folyású, energiatermelésre alkalmas folyója, de ami víz van, azt jól hasznosítják a rizsföldön, a haltenyésztésben és egyéb zöldségtermesztésben egyaránt. Itt még nemigen látni haszontalanul parlagon hagyott földeket, mint odahaza.

IMG_20130619_133111.jpg

Nha Trang ("nyá csáng") vasútállomása

Az őszinte fapad légkondi nélkül (mennyezeti ventillátorokkal) a legvacakabb osztály. Utána jön a fapad légkondival, majd az alapból légkondis szövetüléses vagon. A fekvőhelyes megoldásnál – ezek a legdrágább kategóriák - is választhatjuk az olcsóbb, kemény deszkát, illetve a matracos kényelmesebbet. 

A Hanoi-Saigon távolság 1726 km vonattal. ’Gyorsvonattal’ minimum 29 és fél óra, az átlagosak 36 órát mennek. A legdrágább jegy 1 .99o. ooo dong, ami kb. 2o ezer Ft, a legolcsóbb 577 ooo dong, kb. 6 ezer Ft 2o13-ban. Ehhez képest már 1,2 millió dong körül repülőjegyet is lehet venni.

A kaja a vasúton csakolyan, mint a miénk: drága és nem biztos, hogy túl higiénikus. Nem kell büfékocsiig dülöngélni, mert egész nap kiskocsikat rángatnak keresztül a vagonokon, azokról kínálva a frissítőtől a főéteéig mindent. A többség azonban inkább hozza magával, amit lehet vagy hosszabb várakozásoknál leszállnak egy-egy állomáson és vesznek valamit helyben. Ezeken a vidéki állomásokon egyébként felszállnak különféle zugárusok is, akik valamivel olcsóbban kínálják a sokszor teljesen ellenőrizhetetlen minőségű harapnivalókat. A vasutasok folyamatosan vadásszák őket, de ezek a zugárusok is csapatban dolgoznak: amíg egy tag a vagonban árul, kívülről követik párhuzamosan, aztán ha jön a kaller, gyorsan kidobja az árut az ablakon a társának, aztán csak vigyorog a vasútszolgára. Ezért is veszélyesek az állomások, figyelni kell a cuccunkra, mert előfordulhatnak csomagokra utazó szabadcsapatok is.   

Az éjszaka, na az aztán az érdekes a fapadon. Előkerülnek az otthonról hozott gyékények, sőt, venni is lehet a kallerektől, aztán csak össze-vissza lefekszenek rájuk, az egész olyan látványt nyújt, mintha háborús időkben lennénk. Látjuk, ahogy a nők hosszú haja szinte felmossa a koszos padlót (előzőleg összemorzsálták, leették azt). Ugyan néha végigszaladnak a vasutasok egy-egy felmosóronggyal, dehát ugye nem lehet azt tisztává varázsolni a tumultusban. 

IMG_20130620_012046.jpg 

Mindezekkel együtt a vietek úgy tartják, hogy a vasút a legbiztonságosabb közlekedési megoldás az országban. Magát az utazást is könnyebben veszik, mint mondjuk a magyarok, és már csak a magukat a mieinknél erősebben tartó hagyományok miatt is valószínűleg sokkal gyakrabban látogatják egymást a családok, éljenek akár ezer km-re is egymástól.    

Nem kell a magyaroknak se Weöres, se progresszív muzsika, se jazz, se Bartók

Weöres Sándor 1oo éves!

Isten éltesse a Költőt! Aki mint gitárosoknak Mohai Tamás vagy Gadó Gábor, mint zenerajongónak Bartók Béla, festőknek mint Csontváry (mindenki illessze be a magáét) jelent felnézni való hegycsúcsot az életben.

Weöres azért is olyan kívül eső még a magyar órák világából is, mert amit mond, azt úgy mondja, hogy sokszor valóban csak ő érti. "Síppal-dobbal megnyitotta/ Kutyafülű Aladár" - ki gondolná, hogy a nagyszerű gyerekversben egy fehérvári kiállításmegnyitóra is utalt Weöres?

No de a poszt csak arról szól, hogy azért akadtak a magyar amatőr rockzenekarok között is páran mutatóba a '9o-es években is, akik komolyan gondolták, hogy meg lehet és érdemes is zanzásítani a nagyokat dögösebb muzsikával festve, hogy az írott, magyar szépségek eljussanak az ilyen irányba nemigen figyelő fiatalok közé is.

A Hamariberkenye

A Hamariberkenye egy rövid, de annál szenvedélyesebb életű kis zenekar volt 1994-95 között. Karner Gábor dobolt, Horváth Böjte István basszusgitározott és énekelt, Lémy Benkő Attila gitározott, énekelt, meg többnyire dalokat hegesztett. Először Cinkotán, majd a Gábor pincéjében, Nyíresszőlő telepen (Erdőkertes után) próbáltak.   

Az 1995-ös felvétel elég hamis, de így is nagyon szerettük egykor. Talán még lesz ennek a régi, magnókazettás szerencsétlenkedésnek egy hallgathatóbb változata is, de azért így is lejön a hangulat, a szöveg és az érdekes zenei megfogalmazás. Hallgassátok toleranciával: 

süti beállítások módosítása